„Amennyiben valaki nem tiltotta meg írásban, hogy a holttestéből szerveket távolítsanak el, abban az esetben ez megtehető a halála után Magyarországon. Ez a feltételezett beleegyezés elve. Erről más nem dönthet, viszont az emberek többsége nem tudja, hogyan működik a szervdonáció” – hívta fel a figyelmet Dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSz) transzplantációs igazgatója. A szakember egy csütörtöki, a szervdonációs és transzplantációs világnap kapcsán tartott háttérbeszélgetésen arról beszélt: noha a szervdonáció általában nem téma az emberek között, saját magunk vagy egy hozzátartozónk is bármikor érintett lehet a kérdésben.
Kiből lehet szervdonor Magyarországon?
A feltételezett beleegyezés elve azt jelenti, hogy ha valaki életében nem tiltotta meg írásban, hogy halála esetén holttestéből szervet és/vagy szövetet távolítsanak el transzplantációs céllal, akkor a beleegyezését kell vélelmezni, és a donáció megtörténhet. Mindez az önrendelkezéshez való alapjogra épül, ami egyrészt azt jelenti, hogy mindenki döntést hozhat a saját szervei adományozásáról, másrészt pedig azt, hogy senki nem dönthet más szerveinek adományozásáról. Csak kiskorú elhunyt esetén szükséges a törvényes képviselő írásos hozzájárulása a szervkivételhez.
Dr. Mihály Sándor hozzátette, a jogszabályi háttér nem ismerete sok konfliktus forrása lehet. „Előfordulhat konfliktus a hozzátartozókkal, akik például félnek az elhunyt családtag testének megsértésétől, vagy nincsenek tisztában az agyhalál jelentésével. Akadály lehet még az egészségügyi rendszerrel kapcsolatos bizalmatlanság is. Ezeknek a problémáknak a megoldásához megfelelő kommunikációra és tájékozottságra van szükség” – mutatott rá. Az agyhalál kapcsán kifejtette: az az agy működésének végérvényes és visszafordíthatatlan megszűnését jelenti. Az állapot orvosi értelemben egyenlő a halállal, így lehetőség teremt a szervadományozásra.
A magyarok fele nem foglalkozik a szervadományozás kérdésével
Az OVSz egy 2024-es felméréséből kiderült, hogy bár az emberek többsége (74-92 százalék) támogatja a szervadományozást, illetve felajánlaná saját szerveit halála esetén (84 százalék), de ezt 69 százalékuk nem beszéli meg a családtagokkal. Sőt, még a tiltakozók is ritkán (25 százalékuk) adják írásba ebbéli szándékukat. Az is kiderült ugyanakkor, hogy a válaszadók 56 százaléka egyáltalán nem gondolkozott még a szervadományozás kérdésén.
„Tehát a magyar lakosság több mint fele nem foglalkozott ezzel. Úgy gondolom, ez részben azért van, mert a nehéz témákat elutasítják az emberek, miközben van bennünk segítő szándék és szolidaritás. Ráadásul sokan csak úgy hiszik, hogy tudják például, mit jelent az agyhalál, de amikor megkérjük, hogy magyarázza el, csupán akkor derül ki, hogy valóban helyes ismerettel rendelkezik-e. Ugyanez a helyzet a feltételezett beleegyezés elvével is” – mondta Dr. Mihály Sándor.
Hangsúlyozta, hogy a jogszabályi kötelezettségek mellett az egyéni döntés szabadsága is érvényes. „Akkor érzi valaki ezt korlátnak, ha nem élt a tiltakozási jogával. Az emberek általában egyszer hoznak döntést ebben a kérdésben, nem jellemző, hogy meggondolnák magukat, de erre is van lehetőségük. Éppen ezért nagy jelentősége van a tájékozottságnak és a kommunikációnak, hogy mindenki felelős és tudatos döntést hozhasson.”
Azt a szlogent választottuk az idei rendezvénynek, hogy a szervadományozás egy életre szóló döntés az életről. A szervátültetés életet ment. egy elhunyt donor több mint 3 évtizedet adhat a megmentett a transzplantáltaknak, egy donorból pedig általában három, de akár hat szerv is eltávolítható
– árulta el Dr. Mihály Sándor.
Címlapkép (Illusztráció): Getty Images
