Az oszteoporózis diagnózisa

A csontritkulásra nemigen derül fény az első csonttörésig, pedig nagyon jól diagnosztizálható. Csak be kell fáradni egy oszteoporózis-centrumba. A vizsgálat teljesen fájdalmatlan és veszélytelen.

Az oszteoporózis kórisméjének felállítása olykor nehéz feladat, mert a betegség korai szakában számos betegen nem okoz jellegzetes panaszokat, tüneteket. Ha rizikófaktorainkat feltérképezzük, és úgy találjuk, hogy közöttük több oszteoporózist előidéző tényező is fellelhető, vagy beléptünk a perimenopauza korába, érdemes háziorvosunkkal, kezelőorvosunkkal felvenni a kapcsolatot. Adataink, esetleges panaszaink, tüneteink kikérdezésével, fizikális státuszunk feltérképezésével kezdődik a vizsgálat, melyet a műszeres mérések, laboratóriumi elemzések követnek.
A hagyományos röntgenvizsgálat felvetheti a diagnózis lehetőségét, mivel bizonyos mértékig megítélhető a csontok mésztartalmának normális vagy csökkent mennyisége. Hogy a röntgenfelvételen látható legyen a csontállomány változása, a csontvesztésnek el kell érnie a minimum harminc százalékot, amely már a betegség előrehaladottabb stádiumára utal. Így érthető, hogy ez a módszer a kezdeti csontállomány-vesztés kimutatására nem alkalmas.
A csigolyák deformitásából számítással ki lehet mutatni az összeroppanás mértékét, és az évek múlásával nyomon követhető a folyamat. Természetesen az alhasi és csípőtáji törések kimutatására is alkalmazható a hagyományos röntgenvizsgálat. Bizonyos speciális technikákkal: mágneses magrezonancia (MR) komputertomográfia (CT) is lehetséges a kiválasztott csontok, sőt az egész test mésztartalmának mérése, a csontok háromdimenziós kivetítése. Ezen metódusok drága volta, valamint a nagyobb sugárterhelés nem teszi lehetővé a mindennapi orvosi munkában való alkalmazásukat. A csont ásványianyag-tartalmát a csontsűrűség vizsgálatával lehet a felnőttkorban a legpontosabban bármikor megmérni. Erre alkalmazhatók a különböző csonttömeg-mérő, úgynevezett oszteodenzitometriás (ODM) készülékek. Működésük azon a megfigyelésen alapul, hogy a kibocsátott energia - röntgensugár, ultrahang - gyengül, ha különböző szöveteken, így csontszöveten halad át. Minél nagyobb tömegű a csont, annál jobban elnyeli a sugárzást, minél ritkább, kisebb tömegű, annál kevesebb az energia elnyelése. Komputer számolja ki az áthaladás után megjelenő megmaradó sugármennyiséget, és statisztikai adatokban adja meg a jellemző mérési pontokon a viszonyszámokat. A S-score mutatja a mért csont és az átlag magyar normális fiatalkori csúcs-csonttömeg viszonyát, a Z-score pedig a korban hozzáillő normál magyar csontérték és a mért csonttömeg viszonyát. A készülékek alkalmasak az alkar, a gerinc, a combnyak, sőt egyesek a teljes test csonttömegének mérésére és számítására.

Használhatjuk még a műszereket a másodlagos oszteoporózis detektálására, az oszteoporózis folyamatának nyomon követésére, és nem utolsó sorban a kezelés hatékonyságának ellenőrzésére. A csontépítés, -bontás relatív lassú folyamata, valamint a mérések relatív pontatlansága miatt a mérések egy éven belüli megismétlésének általában nincs értelme. Figyelembe kell vennünk az adatok értékelésénél azt is, hogy a különböző fajtájú és típusú mérőműszerek értékei matematikai-statisztikai értelemben gyakorlatilag nem hasonlíthatók össze. A modern készülékek sugárterhelése csekély, így a vizsgálatok többször ismételhetők, kivételt a terhesek képeznek, akiken a vizsgálat elvégzése nem javasolt. Igaz, az ODM vizsgálati eredménye megmutatja, hogy van-e csontállomány-vesztés vagy oszteoporózis, de nem alkalmas a folyamat okának tisztázására. A laboratóriumi vizsgálatok, melyek vérből és vizeletből történnek, részben a szervezet kálcium és foszfor anyagcseréjéről, hormonszintjéről adnak felvilágosítást, valamint egyéb betegségekhez társuló csontritkulás (másodlagos - szekunder - oszteoporózis) tisztázására alkalmasak. Napjainkban egyre több speciális, jelenleg még drága, csontra specifikus biokémiai vizsgálatot dolgoznak ki, melyek a közeljövőben a mindennapi orvosi diagnosztikus tevékenységbe is beépülhetnek. Természetesen laboratóriumi vizsgálattal követjük a terápia hatásosságát és esetleges mellékhatásait.



A női változó korban jelentkező posztmenopauzás oszteoporózisra jellemző, hogy a csontbontás kerül előtérbe a csontépítéssel szemben. A menopauza általában az ötvenedik év körül következik be az egyik legjelentősebb női hormon, az ösztrogén mennyiségének csökkenése miatt. Felgyorsul a csontfogyás üteme. Egyes nők a klimax első 3-5 évében csonttömegük akár harminc százalékát is elveszíthetik, elérve ezzel a törési küszöbértéket. Mivel legelőször a szivacsos csontállomány csökken, érthető, hogy a csigolyaroppanások-törések jellemzőek, főként a háti gerincszakaszon. A folyamat általában nem terjed a gerincvelőt tartalmazó gerinccsatorna üregébe, s szerencsére nem érinti a kilépő ideggyökök kimeneti nyílásait sem. A női hormonhiány, melynek jele a havi vérzés rendetlenné válása, majd elmaradása, egyéb korai tünetként értékelhető kellemetlen, klimaxos panaszokat is előidéz: hőhullámok, pszichés, vegetatív labilitás, fáradékonyság, a húgy-ivarszervek nyálkahártyájának fokozódó szárazsága, később sorvadása. Gyakoribbá válnak a szív- és érrendszeri, valamint anyagcsere és egyes onkológiai betegségek (emlő-,méhtest daganat).
A férfiak preszenilis oszteoporózisára jellemző a férfiúi hormon, a tesztoszteron csökkenése vagy hiánya. A férfiak csontritkulása ritkább, mert fiatalkori csúcs-csonttömegük húsz százalékkal eleve magasabb általában. Nemi hormonszint csökkenésük sem olyan drámaian gyors, mint a nők menopauzájában. A férfiak várható élettartama rövidebb, mint a nőké, így kevesebb idő van a nagyfokú csontvesztés kialakulására. Izomzatuk erősebb, tömegesebb, így csontvédő hatása jobban érvényesül. A férfiakra inkább a kortikális csontállomány vesztése a jellemző kezdetben, így érthető, hogy 60-70 éves korban a csípőtáji törések száma ebben a nemben kifejezetten emelkedik.
Az időskori, szenilis oszteoporózisra jellemző, hogy a csontépítő sejtek mennyisége, minősége, tevékenységének aktivitása egyaránt csökken. Jellemző a törések számának drámai emelkedése, mely a csigolyák mellett leggyakrabban az alkarcsontok és az életet, a jó életminőséget veszélyeztető csípőtáj törésében nyilvánul meg. A törések gyakoriságát a nagyfokú csontállományvesztés mellett előidézik a romló, gyengülő izomerő, a csökkenő izomtömeg, az egyensúlyzavarok, az esési mechanizmus kivédésének hiánya, melynek hátterében edzetlenség, de leggyakrabban gyógyszer-mellékhatások állhatnak az érzékelési mechanizmusok (látás, hallás) romlása mellett.

Értékelje a cikket!

További cikkek
Kapcsoldó és aktuális cikkek
Olvassa el aktuális cikkeinket
40-hez közel nem ördögtől való a szépségtablettaArcfiatalítás

40-hez közel nem ördögtől való a szépségtablettaA kollagén és a hyaluronsav természetesen is jelen van a szervezetünkben, ám az idő múlásával egyenes arányosan csökken a mennyisége. És mindez látható is lesz előbb vagy utóbb: megereszkedik, vízhiányossá és ráncossá válik a bőr.

Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+29, +34 °C
Minimum:
+16, +21 °C

Hazánkban vasárnap délelőtt változóan fátyolfelhős lesz az ég, csapadékra ekkor még nincs kilátás.

Egészséget befolyásoló hatások:
erős

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag