A megelőzési és kezelési irányelv új változatában foglaltak nagy része az Egészségügyi Világszervezet (WHO) komputerizált algoritmusából készült. Az algoritmus, a csontsűrűség (bone mineral density - BMD) és kilenc meghatározott törési rizikótényező (életkor, nem, törési anamnézis, szülőknél előforduló medencetáji törés, oralis szteroid kezelés, testtömeg index, combnyaknál mért BMD-érték, szekunder csontritkulás, dohányzási és alkoholfogyasztási szokások) meghatározásán alapul.
A betegség diagnosztikája
Alkalmazható módszerek
A csontritkulás korai felismerésének első lépése a csontok ellenálló képességét leginkább meghatározó ásványi csonttömeg pontos mérése csontdenzitometriás módszerekkel (fotonabszorpciós osteodensitometria /SPA, DEXA/, kvantitatív computertomographia, kvantitatív csontultrahang-vizsgálat). Ezen módszerek nemcsak a korai diagnózis megállapítására alkalmasak, de lehetővé teszik a betegség, illetve a terápia hatékonyságának monitorozását is. A csonttömeget (bone mineral content, BMC) g/cm-ben, a csontsűrűséget (bone mineral density, BMD) g/cm2-ben adják meg a csontváz különböző helyein történt mérések során.
Egy adott beteg mérése során kapott BMD értéket a korban és nemben illesztett normál értékéhez viszonyítják vagy a populációs átlag százalékában fejezik ki. Amennyiben az ásványi csonttömeg egy határérték alá csökken, a csonttörés kockázata jelentősen megnövekszik akkor is, ha ez fiatalabb korban következik be pl. szteroid indukálta csontritkulás esetén, vagy idős korban a fiziológiás involuciónak megfelelően.
Jó tudni
Egy alacsony csontsűrűség érték nem azonos a csontritkulás diagnózisával. Csak a klinikai adatok, a laboratóriumi és radiológiai vizsgálatok együttesen döntik azt el, hogy az alacsonyabb denzitás hátterében valóban csontritkulás, avagy más metabolikus csontbetegség áll. Amennyiben kizárásos alapon csontritkulás a diagnózis, még mindig eldöntendő, hogy a tünetként jelentkező csontvesztés hátterében involutiós folyamat (nők premenopauzás, menopauzás, férfiak időskorral összefüggő csontritkulása), vagy valamilyen másodlagos ok áll. Fontos tudni azért is, mert szekunder csontritkulás esetén a fokozott csontvesztést is előidéző kórok(ok) megszüntetése vagy kezelése mellett várható csak eredmény az antiporotikus terápiától.
Még több D3-vitamin kell
Az új kiadványból kiemelhető, hogy első alkalommal tér ki az 50 év feletti, nem kaukázusi rasszba tartozó nők és férfiak csontritkulásának megelőzésére és kezelésére. Jelentősebb változtatás még, hogy a legtöbb 50 év feletti egyén számára ajánlott napi D3-vitamin bevitel mértékét a korábban ajánlott 400-600 IU helyett 800-1000 IU-ra emelték.
10 évre előre
Az Osteoporosis Társaság beszámolt arról, hogy a jelenleg fejlesztés alatt álló, kettős energiaszintű röntgen-abszorpciometriás készülék képes lesz a WHO-algoritmusban használt tényezők elemzésére, a csontsűrűségre vonatkozó adatokkal összevetésre, és az elkövetkező 10 évre vonatkozó törési kockázat nagy pontosságú megbecslésére. Az új irányelv bizonyítékokon alapuló ajánlásai segítik az egészségügyi ellátókat a csontritkulás és csonttörés szempontjából kiemelten veszélyeztetett egyének kiszűrésében, emellett megerősítik, hogy a legnagyobb kockázati csoportba tartozókat a rizikó mérséklése céljából ajánlott kezelni.
