A férfi – talajvesztés, kitörés
A férfit hatalommal, teljesítménnyel mérik. E tekintetben radikális változások következnek be negyven év felett. A produktív szakmákat megvizsgálva láthatjuk, az alkotás évei huszonöt és negyvenéves kor közé esnek, attól kezdve a férfiak kreativitása hanyatlani kezd. Igen sok férfi jut negyven után arra a felismerésre, hogy ha addig nem vitte semmire, azután sem fogja már, hiába erőlködik, nem tudja felülmúlni saját korábbi színvonalát.
A munkában elinduló eróziót erősítik a családi helyzetben bekövetkezett változások. A gyerekek már felnőttek, visszabeszélnek, lázadnak, megtépázzák apai tekintélyét. Az anyák általában titkos szövetséget kötnek a gyerekekkel, s az apák úgy érzik, távolodnak gyermekeiktől. A nők a házasság során egyre nagyobb hatalomra és önállósságra tesznek szert, egyre inkább ők határozzák meg a család életét. Kezdetben a férjük szövetségesei, már csak a gyermekek fegyelmezése miatt is, ám idővel kikezdik a férji tekintélyt, mert a szemükben a férfi fokozatosan elértéktelenedik. Mindketten látják, hogy szertefoszlanak a férfi hatalomról és gazdagságról szőtt álmai.
A felmérések szerint negyvenes-ötvenes éveikre a férjek is, a feleségek is kiábrándulnak a házasságukból, gyakran úgy tekintenek rá, mint egy megbánt döntés következményére. Mindez alapjaiban kérdőjelezi meg a férfi identitását, hiszen minden téren azzal szembesül, hogy megszűnnek korábbi funkciói. Ha végignéz a testén, belenéz a tükörbe, leépülést lát, csökkenő szexuális aktivitással. A férfit rémület és szorongás önti el, szeretné visszaszerezni régi hatalmát, szerepeit, ifjúságát.
E krízisben gyakori kétségbeesett kísérlet a fiatal szerető, az újraházasodás. Az evolúciós kutatások e mozzanatot úgy értelmezik, hogy az érett férfi depressziójának oka a feleség terméketlensége. A férfit ugyanis élete végéig tartó szaporodási programra tervezték, s ahogy felnőnek a gyerekek, beindul az ősi program, a szaporodásé. E felfogásban a feleség mellett maradó férfi evolúciós értelemben vereséget szenved. Ez a vereség a kapuzárási pánik okozta depresszió.
A mindennapokban ezt a férfiak úgy élik meg, hogy egy fiatal nő oldalán, az egzisztenciális előnyök és a nagyobb élettapasztalat miatt újra hatalommal, tekintéllyel bíró emberekké – férfiakká válhatnak. A házasember tesztoszteronszintje folyamatosan csökken, míg az elvált vagy szeretőt tartó férfié ugrásszerűen megnő. Tudjuk, a tesztoszteron fiatalít, erősít, növeli az izomzatot, a potenciát, az önbizalmat, s elmulasztja a depressziót. Tehát a „becsajozás”, a válás a férfi menekülési vagy öngyógyítási kísérlete, haladék.
A nő – fölöslegességérzés
A nők merőben másként viselik ezt az időszakot, de nem jobban. Évtizedeken át a család központját alkották, nevelték a gyerekeket, ők voltak a családi kommunikáció csomópontjai, fontos szerepet töltöttek be az otthonteremtésben, a programok szervezésében, a gyerekek karrierjének építgetésében. És egyszer csak hirtelen "fölöslegessé válnak".
Ahogy egy nő negyvenes lesz, őszülni kezd a haja, megváltozik a teste, elveszti fiatalos vonzerejét, amely evolúciós okokból termékenységében rejlett. A termékenység és a vonzerő megszűntének legbiztosabb jele a menopauza jelentkezése, ami majd’ minden nőt megrémít, mondván: itt az öregség. Sokuk komoly tüneteket él át a hormonok hirtelen csökkenése miatt: hőhullámok, hízás, hajhullás, idegesség, depresszió.
És a nőnek nem nagyon van hova menekülnie. Persze alkalmi kapcsolatokkal ámíthatja még magát, hogy ő még nő, még vonzó, de a változások visszavonhatatlanok. E kor nagy kérdése: továbbfejlődni vagy megrekedni?
Túlélési tanácsok
- Fogadjuk el: annyira vittük, amennyire képesek voltunk.
- Gyászoljuk meg veszteségeinket – és kezdjünk újra élni.
- Tanuljuk meg értékelni eredményeinket.
- Barátkozzunk meg új testünkkel – ezentúl ebben kell élnünk.
- Új életszakaszba lépünk, építsük fel új identitásunkat.
- Tűzzünk ki célokat, keressük életünk értelmét.
- Az élet nem véget ért – csak új felvonás kezdődik.
- Tanuljunk meg gyermekeinkkel felnőttként beszélni.
- Fogalmazzuk újra házasságunkat – rengeteg tartalékunk van.
- Épüljünk, fejlődjünk, ne meneküljünk. Korunk elől nincs hová.
