Meghalt valaki, mérhetetlen űrt hagyva maga után. A gyászoló eddig soha meg nem élt érzésekkel küzd, fájdalom, düh, kétségbeesés és tehetetlenség gyűri maga alá, néha azt sem tudja, normális-e az, amit átél. Kapaszkodókra, segítségre lenne szüksége. A családtagok, barátok tétovák, zavarban vannak, nem tudják, hogyan beszéljenek a veszteségről, hogy ártanak, vagy éppen használnak azzal, amit mondanak, tesznek. Aki tehát segíthetne, inkább elmenekül, így többszörös veszteséggel kell megküzdenie a gyászolónak.
Régen mindenkinek megvolt a szerepe a közösségben, éltek a rítusok, kapaszkodókat adtak, a gyászolónak voltak kötelességei és kiváltságai, és továbbra is megvolt helye, a kapcsolatrendszere. Ma ehelyett marad a magány és az az érzés, hogy ő zavarja a körülötte élőket szomorúságával, kárt okoz munkaképtelenségével. Mert ma már sokszor nem nézi el sem a környezet, sem a munkahely, hogy néhány hétnél tovább szomorkodjunk veszteségeink miatt. Pedig a gyász tombol odabenn.
Együtt elviselhető
"Egy édesanya elvesztette a lányát – meséli Singer Magdolna gyásztanácsadó, mentálhigiénés szakember. – Egy végsőkig elkeseredett pillanatában az ablak elé állt, mert úgy érezte, véget kell vetnie a szenvedésének... aztán a legközelebbi emléke, hogy ül a gép előtt, és levelet ír nekem. Máig nem tudja, hogy jutott el a számítógépig, hogy talált meg engem. Ma már mindennel az internethez fordulunk, miért éppen ilyen krízishelyzetben ne ott keresnénk vigaszt? Amikor valaki gyászol, nagyon sok segítséget kaphat akár abból, hogy egy cikkből vagy egy fórumról megtudja: nemcsak ő éli át ezeket a furcsa érzéseket, hogy teljesen normális, ami történik vele. Számtalan veszteség érhet mindenkit életében. Azon senki nem lepődik meg, hogy a válófélben lévők vagy a honvággyal küzdők látogatnak fórumokat, csetelnek, segítenek egymásnak, vagy egyszerűen csak meghallgatják egymást. Egy haláleset miatt bekövetkezett veszteség esetében miért is ne tehetné ugyanezt a bánattól sújtott itt maradó? A gyászportálok mégis sokakat meghökkentenek. Pedig, mivel a mi kultúránkban már sem idő, sem segítség nincs a gyászoláshoz, sokan éppen az interneten megtalált sorstársaktól vagy szakemberektől kapják meg azt a megértést és együttérzést, amire szükségük van."
Portálok és emlékhelyek
Egyelőre külföldön népszerűbbek a gyásszal kapcsolatos honlapok, többfélét is találunk belőlük, mint magyar nyelven. Nálunk a közösségi gyászportálok és közös emlékhelyek honosodtak meg, saját emlékhonlapja kevés elhunytnak van. A portálokon a gyász folyamatáról szóló írásokat találunk, profi segítők elérhetőségét. Van, ahol levelezni is lehet a tanácsadóval. Önsegítő csoportok bemutatását, címét is megtaláljuk. Indulnak fórumok, ahol mindenki szabadon megoszthatja érzéseit anélkül, hogy úgy érezné, terheli a "hallgatóit". Itt lehetőség van ismerkedésre, privát levelezésre, mélyebb kapcsolatok kialakulására, amelyek valódi támaszt is jelenthetnek a mindennapi életben. Fontos része a gyászportáloknak az emlékfal, emlékhely vagy virtuális temető. Itt képet tehetnek fel az elhunytról, leírhatják történetét, virtuális gyertyát is gyújthatnak, virtuális emlékeket helyezhetnek el, megemlékezhetnek évfordulókról. Léteznek olyan honlapok, amelyek csak emlékhelyet tartalmaznak, ez gyakorlatilag azonos szerepet tölt be a valódi temetővel.
Legyen egyszer vége!
"Ahogy minden másnak, a virtuális gyásznak is lehetnek szélsőségei – mondja Singer Magdolna. – Létezik olyan portál, ahol fizetni kell minden egyes mécses meggyújtásáért, és komoly verseny van, kiért hány mécsest gyújtottak. Van olyan édesanya, aki több százezer forintot költött már virtuális mécsesre, hogy az első helyre kerüljön. Feltételezem, hogy az ő gyásza már az úgynevezett komplikált gyász kategóriájába tartozik, és elakadt veszteségének a feldolgozásában. Ha valaki csak egyszer-egyszer látogat el mécsest gyújtani, emlékezni, rendben tartani a virtuális sírhelyet (van olyan portál, ahol látványosan begazosodik az elhanyagolt sírhely!), akkor valószínű, hogy egészségesen képes feldolgozni a veszteséget. Ám ha valaki annyi időt, energiát, pénzt áldoz rá, hogy az már akadályozza a mindennapi életében, akkor biztosan szakember segítségére van szükség."
Régen íratlan szabályok adtak választ arra, kit hogyan, mennyi ideig kell gyászolni. Külön meghatározták, hány hónapig illik gyászban járni kisbaba, gyerek vagy házastárs elvesztésekor. Ha előbb levette a gyászruhát valaki, vagy ha túl sokáig maradt rajta, számon tartották, megszólták. Mert a gyász előnyökkel is járt, a fiatal özvegy szerepe például akár vonzó is lehetett. De a falu szája előbb-utóbb ráébresztette a gyászolót, hogy tovább kell lépnie, az élet folytatódik, és neki is tennie kell a dolgát. A virtuális emlékhelyek esetében ez a szabályozórendszer kevésbé érvényesül, bár a fórumokon keresztül itt is hatással vannak egymásra a gyászolók.
