Mérgezések

A mérgezések számtalan szempont alapján csoportosíthatók. Leggyakrabban a keletkezési ok szerint, így lehet szándékos és véletlen. A szándékos mérgezések öngyilkossági vagy gyilkossági szándékkal történnek, előbbi esetben főleg gyógyszer, míg utóbbiban színéről, szagáról, ízéről fel nem ismerhető mérget használnak. A véletlen mérgezések többsége túladagolásból, illetve ételmérgezésből adódik. Egészségügyi szempontból súlyosságuk szerint érdemes különbséget tenni. A mérgezések harmadik, leggyakoribb szempont szerinti csoportosítása az időbeli kifejlődésük alapján lehetséges. Az ide tartozó három csoport közül a heveny vagy akut mérgezést gyors kifejlődés jellemzi. A félheveny mérgezés több nap alatt fejlődik ki, míg a krónikus mérgezés tünetei hónapok vagy akár évek elteltével jelentkeznek.

Gombamérgezés tünetei és kezelése

Mi a gombamérgezés?

A gombákkal kapcsolatban megkülönböztetnek mycetismust és mycotoxicosist. A mycetismust a gombákban lévő toxin okozza, ez az, amivel a toxikológia - és jelen cikkünk - foglalkozik. A mycotoxicosist pedig az élelmiszerekben elszaporodó mikroszkopikus penészgombák méreganyagai okozzák.

Tünetek

A laikus gombagyűjtők nemegyszer összetévesztik a vadon termő, ehető gombákat az azokhoz külsőre nagyon hasonlító, ám mérgező fajtákkal. A legsúlyosabb, nagyobb részt halálos kimenetelű mérgezéseket a gyilkos galóca okozza, amelyből már a kosárba került töredék is veszélyes lehet. Legalább ezt a fajtát biztonsággal fel kellene tudnia ismerni mindenkinek, aki gombászásra adja a fejét. A gyilkos galóca kalapja fehér, barna vagy zöldes színű, lemeze fehér, gallérja és bocskora van. A gombamérgezés elkerülésének a legbiztosabb módja, ha a gyűjtő az erdőn-mezőn szedett gombákat a legközelebbi piacon vagy egyéb gombavizsgáló helyen szakemberrel átnézeti - a vizsgálat ingyenes. Ha pedig megtörtént a baj, a legfontosabb, hogy a mérgezés után a beteg a lehető legsürgősebben szakszerű segítséget kapjon.
A legsúlyosabb, akár halálos kimenetelű gombamérgezést a gyilkos galóca okozza
A legsúlyosabb, akár halálos kimenetelű gombamérgezést a gyilkos galóca okozza

A gombamérgezés előfordulása

A vadon termő gombák fogyasztásának a rendszeres felvilágosítás és figyelmeztetés ellenére minden évben vannak áldozatai. Az utóbbi években a gombamérgezések száma megemelkedett, évente átlagosan 65 fő betegszik meg. 1998 és 2004 között Magyarországon hatan haltak meg gombamérgezés következtében - mindannyian gyilkos galócát fogyasztottak.
A gombamérgezéses esetek száma erősen függ az időjárástól: száraz, forró nyarakon, illetve az esős, de hideg hónapokban kevés a gomba, ilyenkor ritkábban fordul elő gombamérgezés. Annál inkább megszaporodik számuk a csapadékban gazdag, meleg időszakokban. Ugyanakkor az is előfordul, hogy csak hetekkel a gyűjtés után történik meg a mérgezés, mivel a nagyobb mennyiségben talált gombát addig mélyhűtőben tárolja a gyűjtő.

A gombamérgezés okai

A különböző gombamérgek közül a legtöbb mérgezést okozók a susulykafélék (Inocybe) és néhány tölcsérgomba (Clitocybe) muszkarin nevű anyaga, valamint a gyilkos galóca méreganyagai.
A gyilkos galóca (Amanita phalloides) és a rokon gombafajok fogyasztása phalloidin-mérgezést okoz, amely súlyos májkárosodást indít el.
A mérgezést kiváltó toxikus polipeptidek két csoportra oszthatók: amatoxinokra és fallotoxinokra. A legveszélyesebb toxin az alfa-amanitin, elsősorban ez felelős a máj- és vesekárosodásért. A fallotoxinok okozzák a gastrointestinalis tüneteket.
A mérgezés súlyossága az amatoxinok abszolút mennyiségétől, valamint az ugyancsak a gombában képződő antitoxin, az antamanid relatív mennyiségétől függ. A gyilkos galóca amanitintartalma a termőhelytől, időjárási viszonyoktól, tehát több tényezőtől is függ, és évről évre változik. Változik az antamanid mennyisége is. Szerencsés esetben a gombának kicsi az amanitin és nagy az antamanid tartalma, ekkor a halálozási arány jelentősen csökken.
Mivel ez a gombafajta a legveszélyesebb, ezért ennek leírását közöljük:
A gyilkos galóca júniustól októberig erdőtalajon, főleg tölgyfák alatt terem. Fiatal állapotban fehér, tojáshéjszerű zárt burok veszi körül. Ekkor még tojáshoz hasonlít, kettévágva azonban a benne fejlődő kalap és tönk könnyen felismerhető. A kifejlett példány kalapja 5-15 cm átmérőjű, színe olajbarna, zöldes-barna, sárga, zöldessárga, sőt fehér is. Sugarasan selymes, szálas felülete rendszerint csupasz, bár ritkán fehér burokmaradvány is lehet rajta.
Lemezei 8-12 mm szélesek, sűrűn állók, fehérek, a tönkre felkanyarodóak, a kalap széle felé kiszélesedők. A tönkje 5-15 cm hosszú, 1-2 cm vastag, csaknem henger alakú, lefelé vastagodó, fehér alapon kalapszínű márványozottsággal. Jól fejlett fehér gallérja, bocskora van - ez alapján lehet megkülönböztetni más fajtáktól! Húsa puha, hófehér színű. Fiatalon szagtalan, az érettebb példányoknak azonban kellemetlen, nyers burgonyára emlékeztető szaga van.
A fehér példányok az ehető csiperkéhez hasonlóak, de a csiperkéknek kezdetben rózsaszín, majd sötétbarna lemeze van, és nincs bocskoruk.

A gombamérgezés tünetei

A toxikológia területén előforduló gombamérgezéseket kilenc nagy csoportba osztják, amely osztályozás az európai és amerikai toxikológiai társaságok által meghatározott és elfogadott rendszer. E szerint az elfogyasztott gomba, illetve toxinjai okozta tünetek alapján megkülönböztetnek phalloides, orellanus, giromitra, muscarin, pantherina, psylocibin, koprinus, paxillus és gastrointestinalis szindrómát.
A leggyakrabban előfordulókról ezek közül bővebben:
A legveszélyesebb mérgezési forma a phalloides szindróma, amelyet a gyilkos galóca külön-külön is májtoxikus anyagaiokoznak: az amanitin, phalloidin, virotoxin. A gyilkosgalóca-mérgezésnél a fogyasztást követően 8-28 óra múlva kezdenek megnyilvánulni a kezdeti tünetek: a csillapíthatatlan hányás, hasmenés (vízszerű széklet), ami életveszélyes kiszáradáshoz, izomgörcsökhöz vezethet. A második szakaszban látszólagos javulás után egyre fokozódó sárgaság, májsejt-károsodás jön létre, májkóma következhet be. A halálos kimenetel oka a májsejtek pusztulásán kívül az azzal egy időben zajló vesekárosodás és vizelet-kiválasztási zavar. Ehhez hasonló tüneteket okozhat egyéb gombafaj (pl. sárga kénvirággomba, vörhenyes őzlábgomba) is, de a lappangási idő azoknál rövidebb (4-5 óra).
A muscarin szindróma acetilkolineszteráz-gátláson alapul, izzadás, remegés, nyálfolyás, könnyezés, hasi görcsök jellemzik. Nem életet veszélyeztető mérgezés, kezelése atropin és tüneti szerek. Képviselője például a légyölő galóca.
A pantherin szindrómát a párducgalóca fogyasztása váltja ki, motoros izgalom, tér- és időérzékelési zavarok, felfokozott érzelmi állapot, vörös, száraz nyálkahártyák, szapora szívműködés, nyugtalanság, delírium, hallucinációk jellemzik a mérgezettet. Az ősi társadalmakban a sámánok ennek segítségével társalogtak isteneikkel. A párduc- és légyölő galóca mérgezés lappangási ideje 1-2 óra.
Psylocibin szindrómát a selymes susulyka okoz, ez a gomba LSD-analóg vegyületeket tartalmaz. Rövid, maximum 1 órás lappangási idő után hallucináció, magas vérnyomás, szapora szívverés, izzadás, nyál és orrfolyás, görcsök jellemzik a mérgezést.
A koprinus szindróma érdekessége, hogy toxinja csak egyidejű alkoholfogyasztással együtt okoz megbetegedést, mivel a méreganyag az alkohol lebontását gátolja, és acetaldehid-mérgezést okoz. Ezért lehetséges az, hogy bizonyos fajta tintagombából elég sokat lehet mindenféle veszély nélkül elfogyasztani, ha csak vizet fogyasztunk mellé, máskor viszont mérgezést okoz.
A leggyakoribb és legtöbb képviselővel rendelkező mérgezéscsoport agastrointestinalis (gyomor- és bélrendszeri) szindróma, amelynél gyorsan jelentkeznek a gyomorrontásra emlékeztető tünetek. Ilyen, enyhe mérgezést okozó gombák: világító tölcsérgomba, sátán tinóru, farkas tinóru, nagy döggomba, galambgomba-félék, tejelőgomba-félék, papsapka gomba, stb..

A gombamérgezés diagnózisa

Ha a beteg gyomor- és bélhurut tüneteit mutatja, és kiderül, hogy előző nap vagy aznap kétes eredetű gombát fogyasztott, akkor gondolni kell a galócamérgezés lehetőségére, hiszen itt a hányásos-hasmenéses panaszok a gombás étel fogyasztásától számítva 12-16 órával később jelentkeznek.
A gomba azonosítása gombamaradványokból, spóraszemcsékből mikroszkópos meghatározás útján történik, ezért szükséges, hogy a mérgezettel együtt ételmintát, tisztítás utáni hulladékot, gombamaradványt is küldjenek a vizsgálatokhoz. A szérumból amatoxin kimutatása lehetséges. A többi mérgezésnél akut toxin-meghatározásra nincs mód.
A diagnózist segíti annak ismerete, hogy pontosan mennyi idő telt el az étel elfogyasztása óta: a rövid (1-2 órás) lappangási idő könnyű gombamérgezésre utal, a hosszú lappangási idő (12-24 óra) viszont az életveszélyes gombamérgezésekre jellemző.

A gombamérgezés kezelése

Nagy az első ellátó felelőssége abban, hogy gombamérgezés esetén a beteg ne járja végig a szokásos beutaló-utat intézménytől intézményig, hanem mielőbb a megfelelő toxikológiai osztályra kerüljön. Addig is szükség lehet infúzióra, vénán át bejuttatott folyadék- és ionpótlásra. Ha valamilyen oknál fogva a mérgezésgyanús személyt nem lehet gyorsan kórházba szállítani, a gomba elfogyasztása utáni 1-2 órában a hánytatás hasznos elsősegély.
A gyilkos galóca mérgezés esetében hánytatás vagy hashajtó csak akkor alkalmazható, ha az általános tünetek még nem alakultak ki. A beteg nagyfokú szomjúságról panaszkodik, de állapotát a folyadékbevitel rontja, ezért meg kell akadályozni, hogy igyon. Gombamérgezésben, sok más egyéb mérgezéshez hasonlóan, indokolt az orvosi szén vizes oldatának adása, amely magába szívja a mérgező anyagokat, és ezzel megakadályozza azok felszívódását. Életveszélyes kiszáradás gyanúja esetén a másik feladat lehet a helyszínen a hányáscsillapító injekció formában történő beadása. Annak ellenére, hogy a beteg hány, fontos a gyomormosás alkalmazása is, mivel a gyomorfal redői közül a méreganyag lassan szívódik fel.
Galócamérgezés esetében is indokolt gyomrot mosni, még akkor is, ha a tünetek jelentkezésekor a toxin már felszívódott, így már kifejti májkárosító hatását, mivel egyrészt így eltávolítható a gyomorredőkben megbúvó méreganyag, másrészt a toxin az epével kiválasztódva ismét a gyomorba kerülhetne.
A gyilkosgalóca-mérgezésnek egyértelmű ellenszere nincs, nagydózisú penicillin, máriatövis-kivonat, albumindialízis-kezelés, amikor az érintett vérplazmáját egy olyan szűrőn áramoltatják át, ami képes belőle kiszűrni, megkötni a gombatoxinokat.
A gyógyulás esélye és a kezelés sikere nagyrészt a vese- és májkárosodás mértékétől függ. A legsúlyosabb esetben, ha a szervezet méregtelenítő szerve, a máj is menthetetlenül károsodott, csak a májtranszplantáció segíthet.
A gyilkos galócával mérgezett beteg, ha nagyon kis mennyiséget evett, szerencsés esetben 24-48 órán belül megmenthető.
A muscarin szindróma (légyölőgalóca-mérgezés) kezelése az atropin és tüneti szerek adásából áll.
Susulyka-féle gombák okozta (psylocibin) mérgezés esetén a teendő vízben eloszlatott orvosi szén itatása.
A pantherin (párducgalóca okozta) szindróma terápiája nyugtatók és súlyos esetben physostigmin hatóanyag adása.
A gastrointestinalis szindróma terápiája tüneti. Ezek a gombák "gyomorrontásos" tüneteket okoznak, lefolyásuk viszonylag enyhébb. Orvosi szén minden esetben adandó, és amennyiben a beteg magától nem hány, meg kell kísérelni a hánytatást, illetve gyomormosást is végeznek.
Minél hamarabb alakulnak ki a tünetek, annál enyhébb lefolyású mérgezésre lehet számítani. A legtöbb mérges gomba súlyos tüneteket okoz ugyan, de többnyire nem halálos kimenetelű a mérgezésük. A galócafélék, illetve esetenként a susulykafélék azonban halált is okozhatnak.

A gombamérgezés megelőzése

  1. Csak az vállalkozzon gombagyűjtésre, aki legalább a gyilkos galócát biztonsággal fel tudja ismerni, de érdemes alapfokú gombaismeretet szerezni. (Ma már sok jó gombász könyv vásárolható, több alapfokú tanfolyam indul.)
  2. A gyűjtött gombát meg kell mutatni gombaszakértőnek: csak az általuk ellenőrzött gomba fogyasztható teljes biztonsággal. Az átvizsgáláshoz a teljes, gyűjtött mennyiséget kell bemutatni a szakértőnek, nem csak egy-egy példányt!
    Van, aki azért mulasztja el a gombavizsgálatot, mert úgy látja, hogy a szakember túl sok gombát válogat ki. Még ha így is volna, nem szabad bevizsgálatlan gombát enni. A gyűjtött gombákat fajtánként kisebb zsákokba téve elkerülhető az ehető és mérges gombák érintkezése.
  3. Az ismeretlen fajokat tehát elkülönítve kell gyűjteni, mert ha egy mérgező gomba is kerül bele, tönkreteheti az összeset: hiszen még a letöredezett lemezkék is súlyos mérgezést okoznak!
  4. Fehér lemezű, galléros, bocskoros gombát nem szabad felszedni, mert ez a gyilkos galóca!
  5. Csak kifejlett példányokat szedjünk, amelyeken jól felismerhetőek a gomba jellegzetességei.
  6. Házalótól, zugárustól gombát nem szabad vásárolni, csak kijelölt, gombaárusításra engedélyezett helyen, és csak olyan árustól, aki gombavizsgálói igazolással rendelkezik.
  7. A gombát alaposan meg kell sütni, főzni. Vannak olyan gombafajok, amelyekben a méreganyagok csak megfelelő idejű főzés után bomlanak fel, ehhez legalább 20 perc főzés szükséges (pl. gyűrűs tuskógomba).
  8. Az ehető gombákban lévő fehérjék, aromaanyagok is okozhatnak allergiás-, gyomor- és bélrendszeri tüneteket egyes személyeknél (pl. a szürke tölcsérgomba fogyasztásánál, az ilyen gombafajt javasolt keverten fogyasztani más ehető gombákkal).
  9. Csak frissen készített gombaételt fogyasszunk, az állás során az ételben elszaporodó baktériumok gyomor- bélpanaszokat okozhatnak.
  10. Néhány gomba alkohol fogyasztásával együtt okoz tüneteket (pl. ráncos-, kerti tintagomba, változékony tinóru, illatos pereszke).
  11. A gombás ételek nehezen emészthetőek, ezért egyszerre nagy mennyiségű, ehető gomba fogyasztása is okozhat megbetegedést. Kisgyerekeknek (6 éves kor alatt) nem javasolt a gombás ételek fogyasztása.
  12. Egyes gombáknál a tönk fogyasztása nem ajánlott, mivel nem emészthető (pl. szegfűgomba, őzlábgomba), csak a kalapját készítsük el.
  13. Ha a vadon termő gomba fogyasztása után hányás, hasmenés, idegrendszeri, keringési zavarok (izzadás, verejtékezés, test kipirulása, szapora pulzus, stb.) jelentkeznek, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni! A maradék nyers gombát, tisztítási hulladékot, ételmaradékot érdemes a beteggel együtt a kórházba vinni, mert a mérgezést okozó gombafaj gyors megállapításában és a megfelelő kezelés mihamarabbi elkezdésében nagy segítséget jelent.

A köztudatban elterjedt néhány hiedelem, amelyek legfeljebb egyes gombafajtákra igazak, de általánosítva nagyon veszélyes babonák. Tévhit, hogy a kalapbőr lehúzásával a gombát méregteleníteni lehet. (A gyilkos galóca a kalapbőr lehúzása és forrázása után is megtartja méreganyagát.). Hasonlóan veszélyes lenne abban bízni, hogy a csiga által megrágott gombák ehetőek. A csiga hidegvérű élőlény, és mint ilyen az anatoxint le tudja bontani, míg az ember és a melegvérű állatok nem. Téves hiedelem az is, hogy csak az a gomba mérgező, amelynek húsa vágáskor elszíneződik. A gyilkos galóca húsa fehér marad, míg a narancssárga tejet eresztő, bizarr zöldre színeződő rizike finom, ehető gomba.
Van, aki úgy hiszi, hogy a "rossz" gombák külsőre is taszítóak, nyálkás felszínűek vagy rossz szagúak. Sajnos, ez nem így van: a legveszélyesebb galócafélék többnyire kifejezetten szép gombák. Más abban bízik, hogy a gomba főzővizébe mártott kanál elszíneződése fogja majd figyelmeztetni a mérges gomba jelenlétére, de ennek az oxidációs folyamatnak semmi köze a gomba ehető vagy mérges voltához.
Orvosmeteorológia
Fronthatás: Hidegfront
Maximum: +10 °C
Minimum: -1 °C

A Nyugat-Dunántúlon egész nap derült idő valószínű, másutt viszont erőteljes lesz a gomolyfelhő-képződés, de a legtöbb helyen így is többórás napsütésre lehet számítani. Ez alól az északkeleti megyék lehet kivétel, ott tartósabb lehet a felhőzet. Csapadék nem valószínű. A Dunától keletre megélénkül, a Tiszántúlon olykor meg is erősödik az északi szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 7 és 13 fok között valószínű. Késő estére 0 és +7 fok közé hűl le a levegő. Hidegfronti hatásokkal kell számolni az arra érzékenyeknek, lesz viszont sok napsütés, ami segíti a D-vitamin termelődését.