Nemegyszer csorbulnak a betegek jogai

Közvetítő szerep

Minden egészségügyi intézmény falán láthatjuk a hirdetményt, amely feltünteti, ki az adott intézmény betegjogi képviselője és hol érhető el. Legtöbbször továbbsiklik a tekintetünk a fontos információt adó táblácskáról, pedig érdemes tisztában lenni azzal, milyen esetekben fordulhatunk segítségért a betegek, az ellátottak, illetve a gyermekek jogainak védőihez. - Sok a félreértés - kezdte a szervezet bemutatását elnöke, dr. Csehák Judit. - A közalapítvány nem hatóság, nem hivatal, a fő feladata nem a panaszos ügyek kivizsgálása. Nem jelent másodfokú eljárási szintet sem, hiszen a jogvédőinek nem "felettes szerve", hanem csupán a munkáltatója. A szervezet célja abban segítséget nyújtani, hogy a beteg maga tudjon a saját ügyében eljárni. A betegjogi képviselő kaphat meghatalmazást ugyan a hozzá fordulótól, de ilyenkor nem a Közalapítvány, hanem a beteg nevében jár el. A leggyakrabban tájékoztatásért keresik fel: itt megfelelő információt kaphatnak arról, kihez, hova, milyen jogon fordulhatnak azok, akiknek az egészségügyi ellátás során valamilyen gondjuk akad. Van, aki egy-egy beadvány megfogalmazásában, adatlap kitöltésében kér segítséget. A jogvédők nem akarják megoldani a problémákat az ügyfeleik (betegek, gondozottak, gyermekek) helyett, hanem az a feladatuk, hogy a tájékoztatással elérjék: ők legyenek képesek megfogalmazni, tisztázni, megoldani a gondjaikat.

Egyre többen igénylik a segítséget

Noha a közalapítvány még alig több mint egy éve működik, a betegjogi képviselőknek már több éves tapasztalatuk van ebben a munkában, mivel korábban az ÁNTSZ keretében végezték ezt a feladatot. Tízezernél több esetben vették igénybe a közvetítői, jogvédői segítségüket - ezek azok az ügyek, amelyekről feljegyzés is készült. Természetesen nem dokumentált felvilágosítás, telefonos adatközlés, esetleg téves megkeresés (amikor nem egészségügyi, hanem egyéb jogi kérdésben kértek segítséget) ennél sokkal többször fordult elő.

Sokatmondó, sajnálatos, hogy a betegjogi képviselőt megkeresők közel fele anonim eljárást kér, nem akarja, hogy a panaszos kiléte kiderüljön. Sokan ma is a retorziótól félnek, mivel kiszolgáltatott helyzetben érzik magukat: hiszen megeshet, hogy legközelebb is abba az intézménybe, arra az osztályra, ahhoz az orvoshoz kell visszamenniük, amellyel problémájuk volt. Különösen vidéken nem érzik a betegek a szabad orvosválasztást igazán gyakorlatnak, hiszen csak egy háziorvos van a körzetben. Ha saját maguknak már nem is lehet igazán hasznuk belőle, mégis megteszik a bejelentést, azért, hogy másokkal ne fordulhasson elő ugyanaz a jogsérelem. A bejelentők lakhelye szerint nincs sok különbség, legfeljebb annyi, hogy a városban élők könnyebben elérik a jogvédőket, mint a kistelepülések lakói. A fentiekkel függhet össze az is, hogy az alap- és járóbeteg szakellátással kapcsolatban kevesebbszer fordulnak a betegjogi képviselőkhöz, mint a kórházak kapcsán.

A betegnek joga van tudni, mi a baja

A legtöbb bejelentést az emberi méltósághoz való jog megsértése miatt teszik, leginkább a pszichiátriai betegek ügyében, személyes szabadság korlátozása miatt. (A Közalapítvány tervezi, hogy jogvédői külön képzésével biztosítja e speciális terület jogvédelmét, mivel évek óta ezekből a panaszokból érkezik a legtöbb.)

Valamelyest csökkent a sebészeti ellátások kapcsán benyújtott panaszügyek száma, és változatlanul számottevő a belgyógyászati és háziorvosi esetek száma.

Sajátos területe a betegjogi ügyeknek a tájékoztatáshoz való jog. A betegeknek joguk van megismerni a betegségükhöz kapcsolódó dokumentációkat. Mostanában egy új szempont is felmerült: eszerint nemcsak megismerni, hanem megérteni is joguk van e betegeknek ezeket a dokumentumokat, zárójelentéseket, leleteket. Márpedig jelenleg ezek többnyire latinul íródnak, hemzsegnek benne a bennfenteseknek szóló rövidítések, az orvosnak viszont sok esetben eszébe sem jut, hogy a betegnek el kéne magyaráznia, miről is van szó. A panaszok hatoda a tájékoztatás elmaradásáról, formális voltáról szól. - A zárójelentés és a leletek elsősorban a háziorvos és a kezelő szakorvos tájékoztatását szolgálják - fejtette ki ezzel kapcsolatban dr. Csehák Judit. - ezeknek a teljes szövegét nem lehet magyarra fordítani és ezért nem is érdemes szorgalmazni. A Közalapítvány azt szeretné elérni, ha az orvos a lelet vagy a zárójelentés átadásakor szóban adná meg a betegnek a szükséges "fordítást", közérthető formában. Ez alól a kötelezettség alól viszont nem lehet az orvost felmenteni, és hasznos volna, ha a tájékoztatás megadását a beteg aláírásával igazolhatná a kórházi dokumentációkon.

Elkerülni a felesleges utakat

A Közalapítványnak a tervei között szerepel "nyitni", elérhetőbbé válni az alapellátás és a járóbeteg-ellátás területén is. Fogadóórákat szeretnének tartani a szakrendelőben, vagy egy kihelyezett irodában, amely a körzet minden részéből jól elérhető. A tapasztalatok szerint a kórházból való távozás után az ott kezelt betegek is könnyebben elérnek egy "falakon kívüli" képviselői irodát, mert a legtöbb helyen a kórházba való bejutást a biztonsági szolgálat megnehezíti.

Az irodák fenntartására a központi költségvetés biztosít keretet, de ez évek óta változatlan lévén, az infrastruktúra fejlesztésére nem elég. Így külső támogatásokból, pályázatok révén, szponzori segítséggel egészítik ki a rendelkezésre álló keretet. Ez nem minden esetben pénzbeli, nemegyszer tárgyi segítség: pl. egy mobiltársaság egy ingyenes, belső, "céges" elérhetőséget tett lehetővé a Közalapítvány 110 munkatársa számára, más intézményektől pedig a lecserélt, de még jól használható számítógépeket kapták meg a jogvédők.

A munkatársak többsége részmunkaidőben dolgozik. A nagyvárosokon kívül megyénként 2-3 jogvédő látja el a feladatot, nagyjából 50 km-es körzet jut mindenkire. A jogvédőnek jelentkezőktől elvárás, hogy legyen felsőfokú végzettsége (nem feltétlenül kell szakirányúnak lennie), az adott területen legyen legalább ötéves tapasztalata, és végezze el az akkreditált jogvédelmi tanfolyamot. Később a bővítést önkéntesek bevonásával szeretnék megoldani - tette hozzá Csehák Judit -, hiszen megyénként még több jogvédő kellene nemcsak a betegjog, hanem a szociális és a gyermekjog területén is. Felvették a kapcsolatot a rokon területen dolgozó civil szervezetekkel, pl. a különböző betegcsoportok érdekvédelmi szervezeteivel - ez az élő kapcsolat is lehetőséget ad a terjeszkedésre (pl. az irodák kölcsönös használatával).

A közalapítvány azért is jött létre, hogy egy független szervezet foghassa össze a különböző tárcákhoz tartozó jogvédelmi ügyeket. Például egy sérült fiatal jogainak védelmében ne kelljen külön beteg-, ellátott- és gyermekjogi képviselőhöz fordulni.

Ugyanígy, a hatékonyság növeléséért tartanak szoros kapcsolatot az önkormányzatok szakirányú osztályaival, az ombudsmannal, tehát az érintett területeken működő hivatalos szervekkel is. Egyik legsürgősebb teendő épp a feladatkörök tisztázása: hogy az ügyfelet a lehető "legcélzottabban" irányíthassák oda, ahol a gondjaira a leghamarabb választ talál.

Érdekes megfigyelni, hogy az egészségügyi intézmények vezetői többségében elfogadják a jogvédők létezését, működését, belátják, hogy a jogvédők elsősorban közvetíteni szeretnének a beteg és az adott kórház, szolgáltató intézmény között. Persze előfordult idegenkedés is, például volt olyan háziorvos, aki nehezményezte: "még arra biztatják a betegeket, hogy elégedetlenkedjenek, ahelyett, hogy a feltételeken javítanának". Elképzelhető, hogy ez a csendes elfogadás feszültebbé válik, ha szaporodnak a konkrét ügyek, vagy hangsúlyozottabb lesz a jogvédők fellépése. Ezért is fontos, hogy az intézmények menedzsmentje tisztában legyen azzal, hogy adott esetben nemcsak a betegnek, hanem a kórháznak, a gyógyítóknak is tudnak segíteni - a jogvédők nem szemben állnak, hanem a közvetítőként a két fél között, a minél eredményesebb párbeszéd érdekében.