„Minden Aldiban és Lidlben dolgoznak ápolók” – orvosok és nővérek az ellátórendszerről

Rengeteg levél érkezett a Telex háromrészes cikksorozatára reagálva, amely azt járta körbe: sok esetben miért embertelen az orvos, a beteg és a hozzátartozó közti bánásmód. „A magyar egészségügyet orvosként, de sokszor tudatosan felülről szemlélve azt látom, hogy a betegek és az orvosok sokszor elvesztik egymást” – írta a portálnak egy kórházi szakorvos, aki kiégéskutatóként is vizsgálja az egészségügyet. Mint arról beszámolt: „az orvosok elfáradtak abban, hogy a betegek türelmetlenek, nem felkészültek az alapvető személyes információikból, nem osztják meg aggályukat, de később kiderül, hogy nem követik az orvosi javaslatokat. Ezzel szemben a betegek elégedetlenek, hogy az orvosok egyre kevesebbet beszélnek, feszültek, nem adnak információkat.”

Mindkét oldalnak változnia kell – érvel –, és ehhez az első lépés az, hogy felismerjék és megértsék a kialakult helyzet ok-okozati összefüggéseit és mindenki a saját oldalán legyen képes fejlődni, a másik oldallal szemben pedig több megértést tanúsítani.

Már minden második orvos érintett

A WHO és a világ számos orvosszervezete aggódva figyeli a növekvő kiégést, ami nemzetközi szinten legalább minden második orvost érint. Ez az arány Magyarországon ennél is magasabb – jegyzi meg a kiégéskutató szakorvos. Ez azért nagy gond, mert „kiégés esetén az orvos empátiája csökken, deperszonalizáció jön létre: a betegre nem képes személyként tekinteni, csak mint az elvégzendő munka tárgyára. A tartós stressz hosszú távú következménye az agresszió, ez is sok esetben megjelenik.” Az orvosok esetében a kiégés oka lehet egyebek mellett a munkaerő-, idő- és kapacitáshiány, illetve az emiatt kialakult leterheltség, a rossz munkakörülmények és az eszközhiány, valamint a lakosság általános rossz egészségügyi állapota és tájékozatlansága.

Több sürgősségin dolgozó orvos is írt a portálnak, egyikük azt mondja: néha van olyan érzése, hogy maga a jó kommunikáció talán még fontosabb a szakmájában, mint az, hogy pontosan meg tudja mondani a betegnek, mi a baja. A sürgősségin szerinte hangsúlyozottan fontos lenne a jó kommunikáció, hiszen „az esetek többségében senki nem úgy kel fel reggel, hogy majd este 6-kor beviszi a mentő a sürgősségire”.

Az egyik orvos beszámolója szerint az osztályukon előfordul, hogy harminc-negyven fekvőbetegre egyetlen szakápoló és egyetlen segédápoló jut egy 12 órás műszakban. Nem meglepő, hogy ilyen létszámmal nem biztosítható minden egyes beteg rendes fürdetése, táplálása, ha szükséges, tisztába tétele. 

Nem javított a helyzeten a bérreform sem, amely az orvosoknak ugyan meghozta a régóta esedékes nagyobb anyagi elismerést, „de egyben óriási bérfeszültséget generált az ápolószemélyzettel szemben, akiknél mindennel együtt elenyésző volt a béremelés”. A következmény: korábban nem látott ellenséges hangulat az orvosok és az ápolók között az osztályon. „Sajnos nem vicc, hogy minden Aldiban és Lidlben dolgoznak ápolók” – mondta a Telex forrása.