Magyar Narancs készített egy átfogóbb interjút a témában, ahol kifejtette: kórházból túl sok, járulékfizetőből viszont túl kevés van Magyarországon. Nagyobb anyagi forrás idecsoportosítása önmagában mégsem jelenthet megoldást, egy rossz, működésképtelen, pénzfaló, magánérdekeket kiszolgáló rendszert ugyanis nem etetni kell az igazgató szerint, hanem átalakítani.
A lakosság harmada semmit, kétharmada is alig fizet
"Alapvető finanszírozási problémák vannak az egészségügyben: nagyon kevés ember fizet az ellátásért, ami meg is látszik a színvonalon. Erre három megoldás van. Még magasabb járulékot fizettetni azokkal, akik eddig is fizettek. Ne társadalombiztosítási járulék , hanem adóalapú legyen a finanszírozás, de annak is hasonló a végeredménye, mert a mostani adófizetők fizetnének többet. A harmadik lehetőség, hogy aki eddig kedvezményezett volt és nem fizetett semmit, mostantól fizessen" - magyarázta Lantos Gabriella, aki ez utóbbi megoldást javasolja célravezetőnek.
Ma ugyanis a lakosság egyharmada nem fizet, egyharmada a minimálbér utáni 7 ezret, és csak az egyharmada ad ennél többet az egészségügybe. A jövedelemarányos befizetés helyett (ami a feketén foglalkoztatott, vagy csak részben bejelentett munkavállalók szempontjából nem méltányos) az lenne a megoldás, hogy minden olyan felnőtt polgár, aki értékelhető mennyiségű jövedelemmel rendelkezik, fizessen az egészségügyi ellátásáért. A vagyoni és jövedelmi helyzet együttes vizsgálatával lehetne eldönteni, hogy ki alkalmas egy alapcsomag megfizetésére, aki pedig ennél magasabb színvonalat szeretne, annak nagyobb összeggel kellene havonta beszállnia. Ez az összeg 5000 és 50 ezer forint között változna annak függvényében, ki milyen színvonalú ellátást szeretne.
Ma nincs alapcsomag, tehát nincs meghatározva az egészségügyi ellátás terjedelme és minősége. Emiatt az ellátás sem igazságos: megeshet, hogy bár sok járulékot fizet valaki, a János-kórházba kell mennie egy nyolcágyas szobába, és magának kell vinnie a kötszert és a vécépapírt, míg más – ugyanolyan betegséggel, ugyanolyan munkaviszonnyal és ugyanannyi, netán kevesebb befizetett járulékkal – az szabad orvosválasztás is egy olyan luxus, amely csak annak járhatna, aki pluszpénzzel száll be az egészségügybe. Így gyorsan megtörténne a szelekció is: a jó színvonalú ellátás maradna, a többi megszűnne.
700 milliárd ömlik rossz helyre
A közfinanszírozott gyógyítókasszában 900-1000 milliárd forint van, amelyből csak 2-300 milliárd megy a megfelelő helyre, a többi 700 meg olyan kórházakba és osztályokra és ellátásokra, ahol és ahogyan nem lenne szabad beteget gyógyítani, mert rossz a felszerelés, nincs elég orvos vagy nem elég gyakorlott, esetleg nincs elég beteg sem. A hazai kórházi struktúra úgy lett kialakítva, hogy egynapi járóföldön belül – szekérrel – elérhető legyen egy hely, ahová be lehet vinni azt a beteget, akit otthon már nem lehetett kezelni. Ez 30 kilométer volt, ezért van az Alföldön 30 kilométerenként mezőváros és ott egy kis kórház.
A modern gyógyászatban azonban már komoly, költséges műszerekre és szakképzett kezelőszemélyzetre van szükség, melyeket nem lehet 30 kilométerenként szétszórni az országban. Nagy egészségügyi centrumokban kellene gondolkodni, melyeket Európa számos országában már sikeresen megvalósítottak, hazánkban azonban még várat magára ez az átalakulás. A betegszállító rendszer modernizálásával akár 100 kilométerre is gyorsan és biztonságosan el lehet juttatni a pácienst, hogy egy ilyen szuperkórházban jóval nagyobb eséllyel gyógyulhasson meg - magyarázta az igazgató.
Nagyjából 5000 "orvosbáró" (ezt a kifejezést az igazgató ültette el a hazai köztudatban a korábbi, Indexen publikált cikkével) érdekében viszont az áll, hogy a jelenlegi rendszer maradjon fent. "A kórházba a súlyos betegeket kell küldeni, nem azokat, akik azért vannak ott, mert az egészségbiztosító (OEP) utánuk többet fizet, ők pedig ezért komoly hálapénzt adnak az orvosnak" - mondta az interjúban Lantos Gabriella.
Abban a biztosítási rendszerben, amely alapcsomagból és pluszszolgáltatásokból áll, megvalósulhatna a köz- és magánegészségügy békés együttélése Lantos Gabriella szerint. Ha le vannak fektetve a szolgáltatásokért járó összeg, és az orvos is megfelelő anyagi és technikai körülmények között dolgozhatna, a hálapénzt máris kevesebben adnák és fogadnák is el. A hálapénz a már a kapitalizmusban felnőtt újabb orvos- és beteggenerációk miatt 20 év alatt magától is kikopna, de egy értelmes, co-paymentre épülő rendszerben ez 5 év alatt is lejátszódhat - vélekedik a szakember.
Forrás: Magyar Narancs
