A Covid járvány-okozta kényszerszünet után 2024-ben újraindítottuk a HáziPatika Egészséghősök pályázatát. Így már második alkalommal oszthattunk ki díjakat az egészségünkkel kapcsolatos szakmák képviselőinek – újabb négy kategóriában. Azokat szerettük volna elismerni, akik nincsenek reflektorfényben, „csupán” alázattal, tisztességgel, odaadással végzik háttérmunkájukat – sokszor mégis kulcsfontosságút.
A Házipatika csapatában úgy gondoljuk, hogy a gyógyulás igen nagy része – túl a
szakértelmen – emberi dolgokon múlik. És azon, amit ezen szakmák – ápoló, orvosasszisztens,
mentős, idősgondozó, szociális munkás vagy épp dietetikus – képviselői adnak
hozzá. Hiszen egy jó szó, egy érintés, egy pohár víz sokszor többet jelent a
legjobb gyógyszernél. A legprofibb műtét sem lehetne sikeres szakszerű, emberséges
ápolás nélkül. És mit sem ér a felépülés, ha nincs hova hazamenni…
Van, hogy a segítség nem mosdatást, etetést vagy gondozást jelent, hanem
információt. Az egészségügyben gyakran érezzük magunkat elveszettnek, kiszolgáltatottnak,
amikor rengeteget számít a szakszerű útmutatás. Ha pedig a gyerekünkről vagy
idős szülőnkről van szó, a segítség értéke megsokszorozódik.
Ilyenkor elég egy ember, aki mellettünk áll, aki támogat, aki hisz bennünk.
Aki talán nem gyógyít szakmája szerint, de közben valahogyan mégis.
„A segítő
hivatásokról többnyire magasztosan beszélünk, de közben hajlamosak vagyunk
elfelejteni, hogy ezeknek van egy kemény fizikai része. Súlyemelés, talpalás,
érzékszerveket és ízületeket megpróbáló sok-sok óra, amit a legelhivatottabbak
nem sajnálnak másokra áldozni” – hangsúlyozta a díjátadón Fehér Ági, a
Central Médiacsoport Digitális Női Portfóliójának vezetője.
„A mi díjunk jelképes – tette hozzá a HáziPatika főszerkesztője, Kempf Zita.
– Hiszen valójában az elismerésünket szeretnénk átadni, csak hát azt nem tudjuk
becsomagolni. Úgyhogy egy üvegdíj és egy csokor virág jelképezi nemcsak a mi,
de minden valaha volt gondozott, kliens, páciens és hozzátartozó köszönetét
azért, hogy díjazottjaink kitartanak ezen a nehéz, de valahol mégiscsak szép
pályán.”
A HáziPatika 2025-ös Egészséghősök pályázatán kétszázhatvan embert jelöltek. Olvasóink pedig több mint ötvenötezer össz-szavazattal végül az alábbi szakembereket választották az Év Egészséghőseinek – most az ő szavaikat idézzük:
Az Év Idősgondozója: Kellner Zsuzsánna, Miskolci Napház Gondozócentrum
„Csak szívvel-lélekkel, szeretettel tudjuk csinálni, mert akiben ez nincs meg, az sajnos, azt gondolom, nem erre a pályára való. Nyilván nagyon nehéz, vannak demensek, akikkel háromszor annyit kell foglalkoznunk… de sokat számít a munkahelyi légkör, hogy oda minden nap úgy tudjak bemenni, hogy nemcsak az idősekért, hanem a kolléganőimért is teszem. Én mindig tanultam, a mai napig képezem magam, hogy minél többet tudjak adni az ellátottainknak. Ebben fontos hátteret jelent a családom, a gyerekeim. Ők azok, akik mindig ott voltak nekem. Nagyon köszönöm ezt a díjat!”
Az Év Ápolója: Kovácsné Tóth Hajnalka, Orosházi Dr. László Elek Kórház és Rendelőintézet
„Hálás vagyok a HáziPatikának, hogy létrehozta ezt a díjat, mert azt gondolom, hogy így az én szakmám, az én hivatásom egy picit nagyobb reflektorfényt kapott. És ha csak egyetlenegy tizenéves fiatal ennek kapcsán jelöli be az ápolói szakmát, akkor azt gondolom, hogy már nem volt hiába. És hálás vagyok annak a nagyon-nagyon sok barátnak, betegnek, ismerősnek, családtagjaimnak, akik szavaztak. Soha az életemben nem kaptam ennyi elismerő, privát és nyilvános üzenetet. Amikor hajnal fél 4-kor csörög az óra, és mennem kell be dolgozni, vagy amikor már a sokadik éjszakámat csinálom, akkor mindig ezek a mondatok jutnak eszembe, és onnantól kezdve nem számít semmi, és azt gondolom, hogy a helyemen vagyok. Huszonkilenc éve dolgozom egyetlen munkahelyen, és remélem, hogy onnan tudok nyugdíjba menni. Ez a díj egy picit az én fül-orr-gégészeti csapatomé is; ők a második családom.”
Az Év Dietetikusa: Vajda-Nagy Erika, Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet
„Hároméves koromban döntöttem el, hogy kórházban szeretnék dolgozni. Orvosnak készültem, dietetikus lett belőlem. Sokáig úgy gondoltam, és gondolták sokan, hogy “csak” dietetikus vagyok, de nem: dietetikus vagyok! Imádom a munkámat, imádom a kórház légkörét, a kollégákat, a munkatársaimat, tényleg egy csapatban dolgozunk. Cöliákiás betegeket gondozunk. A legfiatalabb 9 hónapos volt, a legidősebb pedig 86 éves. Jó látni, a amikor az egykori tízéves kisfiú kigyúrt felnőtt férfiként jön be, vagy az egykor tizenéves kislányok a saját gyerekeiket hozzák vissza. Látni, hogy ha jól tartják a diétát, akkor mi lehet belőlük.”
Az Év Szociális Munkása: Matos Lívia
„Pszichiátriai betegségekben érintett emberekkel dolgozom. Mindig is célként tűztem ki magamnak, hogy olyan munkát végezzek, amit tényleg szeretek. Hogy olyat végezzek, amit hasznosnak, hatékonynak, jónak gondolok. Valóban nehéz ebben a rendszerben dolgozni, sok nehézséggel kell megküzdeni napról-napra, de az az egy-egy köszönöm, egy-egy mosoly a kliensektől kárpótol. Olyankor tudom és elhiszem, hogy ők is képesek integrálódni a társadalomba.”
