Fedél nélküli betegek

Körzet az egész város

Egy 2005-ös téli felmérés szerint Budapesten körülbelül 7600 hajléktalan él. Az összeírás időpontjában közülük 4600-an kaptak valamilyen szintű ellátó helyen szállást, a többiek parkokban, erdőkben, aluljárókban, elhagyott épületekben húzták meg magukat. A nincstelenség, az alapvető higiénés feltételek hiánya, az alultápláltság általában rossz egészségi állapottal jár együtt, de a munka és fedél nélkül élők sokkal nehezebben jutnak el orvoshoz, mint azok, akik konszolidált körülmények között betegednek meg.

Ráadásul egy hajléktalan beteg a helyzetéből adódóan olyan speciális ellátást is igényel, amit sem háziorvosi rendelőkben, sem a kórházak, szakrendelők ambulanciáin nem tudnak biztosítani a számára: például előfordulhat, hogy először fertőtlenítő fürdőt kell vennie ahhoz, hogy "vizsgálhatóvá" váljon. A diagnosztizáló orvost - szemben a betegét akár évtizedek óta jól ismerő háziorvossal - nem segítik sem a korábbi leletek, sem a családtagok beszámolói.

Egy kormányrendelet nyomán e betegcsoport számára Budapesten négy, vidéken nagyvárosonként egy-egy speciális, 24 órás hajléktalan-egészségügyi centrum megszervezésére nyílt lehetőség. A négy fővárosi ellátó hely egyike a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei Dózsa György úti épületében működik. Ezt a - közismert nevén - hajléktalankórházat főorvosa, dr. Gajdátsy Árpád mutatta be.

Az utca betegei

Több funkciót lát el ez az intézmény: napi 12 órában háziorvosi alapellátást nyújt, éjszakánként és az ünnepeken ügyelet várja a betegeket, vagyis mindig van itt orvos, aki megvizsgálja, ellátja, szükség szerint továbbküldi a bejövő vagy mentővel behozott beteget. 2004-ben közel tizennégy-ezer esetben, több mint kétezer hajléktalan számára nyújtottak ellátást. Fertőtlenítő fürdőre, szükség esetén ruhacserére is van lehetőség a házban. Létrehoztak megfigyelő ágyakat azoknak, akikről az első vizsgálat során azonnal nem állítható fel diagnózis. Lábadozó részleget is kialakítottak, ide kerülhetnek a kórházi kezelésre nem, de pihenésre, ápolásra, védett környezetre szoruló hajléktalan személyek, mint például egy kéz vagy láb törött gipszes beteg.

A 73 ágyas fekvő részleg 50 ágyon jelenleg krónikus belgyógyászati osztályként működik, és így is kap finanszírozást. Ez nagyon nagy előrelépés a korábbiakhoz képest, hiszen sokáig az OEP csak ápolási feladattal fogadta be, és támogatta a kórházat. Ez a kórház, az itt végzett munka alig hasonlít a többi krónikus belosztály feladataihoz. Az itt dolgozó orvosok, ápolók, szociális gondozók a mindennapos munka során, testileg és lelkileg olyan nehézségekkel küzdenek, hogy a szokott bérekkel messze nincsenek megfizetve. Vagy szerencsénk van, és olyan jó szakember jelentkezik, aki elhivatottja a szakmájának, vagy kénytelenek vagyunk felvenni olyanokat is, akik esetleg másutt nem állnák meg a helyüket - mutatott rá a gondokra a kórház vezetője.

A hajléktalan-egészségügyi centrum feladatához tartozik a mozgó orvosi szolgálat is: kocsival esténként sorra járják az éjjeli menedékhelyeket, hogy az éjszakára odaérkezők is találjanak szükség esetén orvost. Bár a "polgári" orvosi ellátáshoz szokott emberek ezt nehezen értik meg, de tapasztalható, hogy a hajléktalanokhoz többek között azért sem jut el az orvosi segítség, mert maguktól nem keresik fel a rendelőt, nem veszik igénybe: szükség van arra, hogy maga az orvos menjen közelebb a rászorulókhoz. Az elmúlt évben 863-an 3138 esetben jutottak ilyen módon orvosi ellátáshoz.

Az ellátottak speciális helyzete megköveteli, hogy amennyire lehet, odafigyeljenek a további sorsukra is. Például az ő esetükben nem elég a receptet megírni, hiszen pénz híján sokan ki sem tudnák váltani. Erre szolgál az "ingyenesítési program": a hajléktalan beteg a recept mellé kap egy ún. bónt, amivel a kijelölt, a BMSZKI-vel szerződött gyógyszertárban "fizethet". Más esetekben a betegnek azonnal a kezébe kell adni a gyógyszert ahhoz, hogy azt valóban használja is, mert nem lenne képes gondoskodni a beszerzéséről: így például az alapvető antibiotikumokból, fájdalomcsillapítókból, bőrgyógyászati kellékekből, kötszerekből raktáron is kell tartani a megfelelő mennyiséget.

Minden kórháznak partnernek kell lennie

Az alapellátást háziorvosok nyújtják. Általában egy-egy beteg esetében több (leginkább belgyógyászati, bőrgyógyászati) betegség is diagnosztizálható. A tapasztalatok szerint nagyon sok a hajléktalanok között a pszichiátriai beteg is, ezért már a centrum alapítói - köztük dr. Samu István főorvos - gondoskodtak arról, hogy a betegek pszichiátriai kezelést is kaphassanak. A betegcsoport igényeinek megfelelően azóta sikerült elérni azt is, hogy ezen kívül az ellátó centrumban bőrgyógyászati és fogászati rendelés is működjön.

Ha kórházi szakellátásra van szükség, korábban területi elv alapján abba az intézménybe vitték a hajléktalant, amelyiknek a körzetében találták. A főváros vezetése körlevélben rendelte el a módosítást: azóta, ha hajléktalan beteget kell kórházba szállítani, a Központi Ágynyilvántartó adatai alapján osztják be a soron következő intézménybe, igazságosan. Ez a rendelkezés szerencsésen kivédte a kórházak ellenérzését, és kivétel nélkül mindegyik partnerré lett a hajléktalan-ellátásban is. - Az általános pozitív tapasztalat mellett van ennek negatív összetevője is, mert így előfordulhat - tette hozzá Gajdátsy Árpád - hogy adott esetben ugyanaz a beteg egy év alatt ugyanazzal a betegséggel akár öt különböző kórházba is bekerülhet.

A fekvőbeteg ellátás sajátságosan szezonális: mind a hajléktalan egészségügyi centrum fekvőbeteg részlegébe, mind a többi kórházba felvett betegek száma télen jelentősen megnő. Az Ágynyilvántartó jelentése szerint nyáron havonta 100-300, télen 400-500 a kórházakba felvett fedél nélküli betegek száma.

Két szék között?

A krónikusan beteg hajléktalanok ügyében egészségügyi és szociális szakemberek is próbálnak tenni valamit, de még nem alakult ki az igazi párbeszéd közöttük - fejtegette Gajdátsy főorvos. A probléma gyökere nemcsak a hajléktalan-ellátás vagy az egészségügy hiányosságaiban van, hanem inkább abban, hogy olyanok kerülnek a rendszerbe, akiknek nem itt lenne a helyük. A hajléktalanok szállóit és egészségügyi ellátó hálózatát azoknak kellene elsősorban igénybe venniük, akik átmenetileg kerültek utcára, munkahelyük, szállásuk időleges elvesztése által, vagyis akiknél van esély a rehabilitációra. Eredetileg őket addig kellene segíteni, amíg újra saját lábukra nem tudnak állni, amíg újra keresőképesek nem lesznek. Amerikában például a hajléktalanok 90 százaléka átmeneti krízishelyzet vagy alkohol, drog, pszichiátriai gond miatt került utcára. Magyarországon azonban nagyon sok idős, tartósan beteg, végtaghiányos, értelmi sérült, fogyatékos ember van a hajléktalanok között. Nem ritka az sem, hogy gondnokság alá vont, korlátozottan cselekvőképes személy él az utcán. Legtöbbjükön csak az egészségügy eszközeivel már nem lehet segíteni: például a lábszárfekélyt ellátják, de a csonka végtag nem fog kinőni, az értelmi sérült később sem lesz képes gondoskodni magáról. Mivel a rehabilitációjukra alig van esély, nekik a társadalom szolidaritására alapozva, tulajdonképpen egy percig sem szabadna az utcán élniük, a hiányzó családi hátteret, otthont valamilyen, koruknak, betegségüknek, állapotuknak megfelelő szociális intézményben kellene biztosítani.

Jelenleg a BMSZKI kórházában is számos olyan gondozott él, akikkel semmilyen kórházi teendő nincs, csak azért foglalnak el fekvőbeteg ágyat, mert védett körülményekre, gondoskodásra szorulnak, és megoldatlan szociális elhelyezésükig nem lehet utcára tenni őket.

A jelenlegi hajléktalan-ellátás egészségügyi és szociális szempontból is talán alkalmas lenne a feladat ellátására, ha azok sorsa megnyugtatóan rendeződne, és végre haza-, otthonra találnának, akiknek koruk vagy állapotuk, betegségük miatt különböző intézményekben, szociális otthonokban lenne a helye - foglalta össze a diagnózist Gajdátsy doktor.