Kétféle terápiás lehetőség ismert ma igazán Magyarországon: az egyik a gyógyszeres kezelés, a másik a sebészi terápia. Úgy veszem észre, a pszichoterápia is egyre nagyobb teret hódít, nem is beszélve a fizioterápiáról. Ezek a beteg kezelése és gyógyulása szempontjából természetesen nagyon fontosak, ám ahhoz, hogy a páciens életminősége a betegsége alatt is megfelelő legyen, ne érezze kiszolgáltatottnak magát, különféle segédeszközökre van szüksége. Felelőséggel állíthatom, hogy a gyógyászati segédeszközök alkalmazása szintén terápiás jelentőséggel bír.
Milyen a támogatási rendszer ezen a területen?
Sajnos, attól a támogatási rendszertől, ami igen jó, s nagyon emberközpontú - pl. a németországi, de említhetném a cseh- és lengyelországi viszonyokat is - még igen messze járunk, legalább tízéves a lemaradásunk. A hazai tb-költségvetésből a gyógyszerkassza 170 milliárddal gazdálkodhat, míg a gyógyászati segédeszközök támogatására ennek az összegnek a töredéke, csupán 25 milliárd forint jut. A megfelelő arány az lenne, ha a gyógyászati segédeszközök támogatására elkülönített pénz legalább harmada lenne a gyógyszerekre jutó összegnek. A hátrányunk ott is érezhető, hogy míg a gyógyszerek esetében a legújabb fejlesztésű pirulák is rövid időn belül kaphatóak az országban, addig a legmodernebb gyógyászati segédeszközök igen nagy késéssel vagy egyáltalán nem hozzáférhetőek itthon.
Hogyan történik a konkrét támogatás?
A támogatás a gyógyászati segédeszközök esetében eszközcsoportokra van megállapítva. Mondok egy példát: ha valakinek művégtagra van szüksége, akkor mindegy, hogy milyen körülmények és okok miatt vesztette el a kezét vagy a lábát, vagyis a végtag-amputációra baleset, érszűkület, vagy valamilyen más betegség miatt került-e sor, a segédeszközhöz minden esetben százszázalékos támogatással jut hozzá a beteg. Viszont pl. vércukorszintmérőt csak azok kaphatnak tb-támogatással, akik inzulinfüggők, ám azoknak, akik orálisan szedik az antidiabetikumokat, teljes áron kell megvásárolniuk az eszközt.
Ki írhat fel gyógyászati segédeszközt?
Ez pontosan meghatározott. Bizonyos eszközöket felírhatnak a házi orvosok, de ez általában az adott szakorvosok kompetenciája. Itt azonban külön is szeretném kihangsúlyozni, milyen fontos szerepük van ezen a területen a házi orvosoknak, hiszen ők azok, akik naprakész, pontos információkat adhatnak a betegeknek a gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatban.
Mi történik akkor, ha valakinek olyan gyógyászati segédeszközre van szüksége, amely nem kapható Magyarországon?
Két megoldást említenék: vagy egy cég behozatja a betegnek a szükséges eszközt, vagy ha valaki külföldi gyógykezelésen vesz részt az OEP nemzetközi kapcsolatok főosztályán keresztül, s ott javasolnak számára valamilyen, az életét megkönnyítő gyógyászati segédeszközt, akkor - külön keretből - mindkét esetben megkaphatja a páciens a támogatást. Az effajta beszerzések azonban nem túl gyakoriak - a számuk évente száz alatt marad -, mert a hazai kínálat is megfelelő, szinte nincs is olyan terület, amelyet ne fedne le.
Mi a megoldás pl. abban az esetben, ha valakinek több inkontinenciabetétre van szüksége, mint rendeletben meghatározott, támogatott mennyiség?
Ilyenkor az eszköz felírására jogosult orvos szakmai indokokkal alátámasztva kérheti a méltányosság megadását. Azt azonban fontos tudni, hogy ez a méltányosság egyedi elbíráláson alapul, adható, de nem automatikus. IX.évf./7.szám
