Cukkini: egy új ismeretség

Ismerjük meg!

A cukkini (Cucurbita pepo convar "cocozella") a kabak termésű növények családjába tartozik, rokonai a dinnyefélék, tökfélék, az uborka és a patisszon is. Valószínűleg a tök és az uborka keresztezéséből származik. Dr. Bálint György kutatásai szerint viszonylag friss nemesítésű növény, ő maga is csak a hetvenes évek elején találkozott először vele Olaszországban, akkor vetett saját kertjében is először belőle. Természetesen a "szülők", mint általában a tökfélék régebbről ismertek, Közép-Amerikában voltak őshonosak, Amerika felfedezése után kerültek Európába. Courgettes-nek, cukkettinek is nevezik. A tökfélék családjába tartozó növény 10-30 cm hosszú kabak-termésének színe a világoszöldtől az erőteljes sötétzöld árnyalatig terjed, de lehet sárga, vagy sárga csíkos is. A különböző színű fajták beltartalmi értékei hasonlóak. Főszezonja májustól októberig tart, de az üvegházi termesztésnek és a kiterjedt importnak köszönhetően ma már egész évben frissen kapható hazánkban is, ahol az utóbbi időben egyre jobban terjed a cukkini termesztése és fogyasztása.

Miért jó?

Jól szolgálhatja az étrend színesítését, a választék bővítését, még a legkülönbözőbb diétákban is. Alacsony energiatartalma (32 kcal/100 g) miatt fogyókúrában bátran ajánlható, illetve megfelelő ételkészítési eljárást alkalmazva, a legtöbb diétás étrendben felhasználható. További tápanyagértékei jellemzők a tökfélékre, így elhanyagolható mennyiségű zsiradékot (0,4 g/100 g), 1,5 g/100 g fehérjét, 5,3 g/100 g szénhidrátot tartalmaz. Bár nem emelhetünk ki egyetlen vitamint vagy ásványi anyagot sem, amelyből jelentősebb mennyiséget tartalmazna, de a tápértéke a spárgatöknél valamivel nagyobb.

Jó tudni!

A zsenge termések könnyen nyomódnak, ütésre érzékenyek és gyorsan romlanak. Épen, egészségesen 1-2 napig, hűtőszekrényben 1-2 hétig tarthatók el minőségromlás nélkül. Figyeljünk arra, hogy ne főzzük túl puhára!

Hogyan fogyasszuk?

Cukkini leves Mediterrán rakott hal Cukkinitorta Az amatőr és a hivatásos konyhaművészek figyelmét egyaránt felkeltette ez a zöldségféle, mivel az íze tulajdonképpen semleges, nem tolakodó, fűszerekkel jól befolyásolható. Bátran ehetünk belőle, nem okoz puffadást, mint a rostgazdag ételek némelyike, ráadásul igen csekély az energiatartalma, így a súlycsökkentő diéták ételeiben a "tömeget adó" hozzávaló lehet. E jó tulajdonságai miatt elképesztő változatosságot mutat az elkészítésének módja. Mivel a tápértékének zöme a puha héjában rejlik, ezért szerencsésebb a zsenge, 15-20 cm-es, még puha héjú példányokat megvenni. Ezek héjastul elkészíthetők, és a magházat sem kell kikaparni.

A kifejlett, 25-30 cm-es termések is ehetőek, csak ezeket meg kell hámozni. Készíthető belőle - mint a tökfélékből - főzelék, lecsó, pörkölt, pástétom, fasírozott, rakott-, sült egytálétel és rántott húspótló, de az uborkához hasonlóan saláta, savanyúság is. Különlegesség lehet a töltött cukkini: a kettévágott termés közepét kivájják, s megtöltik húsos, tojásos, gombás töltelékkel, és a sütőben tejfölösen, sajttal megszórva megsütik. Grillezve, nyárson sütve, a húsokhoz hasonlóan fűszerezve szintén kitűnő fogás. Könnyű nyári étel a zellerkrémleveshez hasonlóan készített cukkinikrémleves.

Tippek-tanácsok

Ha a kiskertben annyi teremne, hogy nem tudná a család frissiben elfogyasztani, szeletekben lefagyasztható, akár bepanírozva is. A kemény héjú, érett, hibátlan példányok szárcsonkját olvasztott gyertyába mártva, hűvös helyen akár hónapokig eltarthatók egészben is.

Érdekességek

A cukkini termesztése először Dél-Európában terjedt (különösen egy hosszú, vékony, olasz cukkininek nevezett fajta), de napjainkban egyre többen kedvelik a hűvösebb éghajlatú észak-európai országokban, így Angliában, Németországban és Hollandiában is. Vegetáriánusok húspótlóként használják.