A pótlások és a műfogsor rögzítése

Fogmentés utolsó szálig

Könnyebb jó felső, mint alsó pótlást készíteni, mivel a teljes felső állcsont és nyálkahártya-csontalapzatának átlagos együttes, teherbírásra alkalmas felszíne 3737 mm2. Ennek része a teljes kemény szájpad is. Ez több mint kétszer akkora, mint alul, ahol a nyelv is van, és ahol a pótlás támasztására felhasználható felület átlagosan 1770 mm2. Továbbá a pótlás megkapaszkodására alkalmas magassága az állcsontgerincnek felül átlagosan 11,22 mm, alul 3,31 mm. Összességében tehát az úgynevezett rögzítő tényezők aránya 73- 26 százalék a felső állcsont javára az alsóval szemben. Ezért is olyan fontos lehetőleg minden alsó fogat megmenteni. Minél több fogat veszít el valaki, annál közelebb kerül a kivehető teljes fogpótláshoz, avagy protézishez. Mielőtt azonban műfogsorrögzítésről beszélünk, le kell szögezni, hogy ha csak egy mód van rá, minél hamarabb és lehetőleg rögzített pótlások készítése javasolt, mintsem a kivehető hordása.. Nagy hiba tehát azt gondolni, hogy egy-két mutatóba megmaradt fog már csak akadályozza a szép, egybefüggő protézis kialakítását, ezért jobb kihúzni.

"Néha négy megmaradt alsó fogra is lehet rögzített körhidat helyezni, amennyiben elhelyezkedésük megfelelő, és bizony ez is jobb megoldás, mint a teljes kivehető fogsor. Egyetlen fog is sokat számíthat a komfort, a stabilitás és a rágóképesség megtartása szempontjából. Minden foghoz az utolsó pillanatig kell ragaszkodni" - hangsúlyozza Dr. Mártha Szabolcs, fogorvos, akit a műfogsorokkal kapcsolatban kérdeztünk.

Melyik pótlás legyen? Látszik a rögzítés?

Háromféle rögzítettségű fogpótlást érdemes számba venni: a véglegesen rögzített, a kombinált és a teljesen kivehető fogpótlásokat.

Véglegesen rögzített pótlás készülhet például, ha egy hiányzó fog melletti fogakat híddal egyesítik. Nagyobb kiterjedésű foghiányok esetében kombinált pótlás készülhet, melynek egy rögzített (fix) és egy kivehető része van. Különféle tartó és rögzítő eszközökkel biztosítható a kivehető rész rögzítése a fixhez. A fogpótlásokkal foglalkozó szakorvos még akkor is inkább a legalább részben rögzített pótlásokat részesíti előnyben, ha már az utolsó saját fog is kihullott, és csak műgyökér implantátum beültetésével lehet megteremteni ennek lehetőségét. Ilyenkor alulra legalább kettő, felülre legalább négy implantátum elhelyezése tanácsos. A meglévő saját fogra is lehet rögzítő "patentot" készíteni, ugyanúgy, mint a műgyökérre.

A kombinált és egyéb részleges, kivehető fogpótlásoknál kardinális esztétikai kérdés, hogy a kivehető pótlásrész rögzítése látható, vagy pedig rejtett s egyben esztétikus rögzítést - szaknyelven elhorgonyzást - kap. A nem rejtett rögzítés a kapcsos elhorgonyzás. Ez könnyebben, olcsóbban készül, minta a rejtett, aminek elkészítése technikailag nagyobb kihívást jelent, több munkafázist és több próbát igényel, és árban is borsosabb; több tízezer forinttal kerülhet többe.

A teljes egészében kivehető pótlás melletti érvként a jobb tisztíthatóságot szokták felhozni. Tény, hogy a különféle pótlások készítési folyamatában és utána gyakran elsikkad a helyes tisztítás kérdése, de ma már egyszerű, mégis nagyon jól használható speciális eszközökkel megbízhatóan lehet tisztítani a bennmaradó pótlásokat is. Ha a rendelőben nem mutatnák meg a tisztítást, a páciens mindenképpen kérje, hogy avassák be a pótlások ápolásának tudományába.

Kivehető pótlások és rögzítésük

A teljes kivehető pótlásoknak nincs fix, rögzített része a szájban. Előnyük, hogy ezeket könnyen el lehet távolítani a szájból, és viszonylag egyszerűen tisztántarthatók.

Részleges kivehető fogpótlás készül, ha valamelyik fogívben - az alsó vagy felső fogsorban - nem teljes a foghiány, de a meglévő fogak száma és elhelyezkedése nem megfelelő a fix pótlások készítéséhez. E pótlások alaplemeze érintkezik a száj nyálkahártya-csont alapzatával, ez tartja a műínyt, a fogakat, és támasztja a protézist. Fémből és műanyagból, a kettő kombinációjából készül. Fémlemezt azért szoktak elhelyezni az alaplemezbe, illetve a műínybe, hogy erősítse a fogsort. A fém használata azért előnyös, mert a támasztó fogak lehetővé teszik a nyálkahártyán ülő alaplemez felületének csökkentését.

Mindent együttvéve a nők hamarabb mennek fogorvoshoz, mint a férfiak, így bár később szorulnak pótlásra, nagyjából átlagosan azonos korban 60-70 évesen jutnak el a teljes kivehető fogpótlásig. A teljes fogvesztés átlagos kora szoros összefüggésben van a fogkefe-használattal és a fogkrémfogyasztással. Ápoltabb fogakkal talán elkerülhető volna a protézis.A rajta ülő műfogak csaknem mindig kopásnak ellenálló műanyagból vannak, a korábban használt fémfogak az alsó fogsorban nehezékként is szolgáltak. A műíny a fogakat az alaplemezhez rögzíti, rózsaszín műanyagból készül, és az állcsontgerinc nagyfokú sorvadása miatti eltéréseket is szépen korrigálja. A részleges fogsor rögzítése kapcsokkal és különféle támasztékokkal történhet.

Hasonló részekből áll a teljes kivehető fogpótlás (műfogsor vagy teljes protézis) is, ami teljes fogazathiány esetén készül, rögzítésekor azonban már egyáltalán nem számíthatunk meglévő fogakra. A protézis a nyálkahártya-csont alapzaton támaszkodik, az arc izmai, a nyálkahártya és a csont alapzat felszíne, a vákuumhatás, a rágónyomás, valamint a gravitáció biztosítja helyben maradását. A teljes kivehető fogsor azonban mindig műanyagból készül. Az esetleg benne lévő fém csak merevítésre szolgál, a nyálkahártyával sosem érintkezik. Teljes foghiány esetén a műanyag jobban rögzíthető, jobban tapad. Tisztítására ugyanakkor több gondot kell fordítani, mert gombák vagy baktériumok is hamarabb megtelepszenek rajta, mint a saját fogon vagy a fémen.

Ha csak lehet, inkább fedőlemez!

Az ügyes megoldást itthon Dr. Somogyi Endre nevezte el fedőlemeznek. Külföldön a nemzetközi "overdenture" kifejezést használják, ami azon fogpótlások gyűjtőneve, melyek kívülről a teljes fogatlanság esetén használt protézisnek látszanak, ám a pótlás alatt saját foggyökér vagy implantátum rejtőzik, melyek felszínét különféle rögzítési módok segítségével használják támasztásra.

A fixen rögzített pótlások átlagosan az eredeti rágóképesség 90, a kivehető fogsorok pedig legjobb esetben is csak 50 százalékát képesek produkálni. Nem kérdés tehát, melyikre kell törekedni!Az eredeti vagy műgyökérre ilyenkor nem koronát, hanem speciális, a patent elvén működő rögzítő elemet készítenek, amelyre a műfogsor egyszerűen rápattintható, ugyanakkor könnyen eltávolítható és visszatehető. Ezen megoldás előnye az alsó állcsonton, ahol a teljes lemezes kivehető fogpótlás stabil rögzítése a legnehezebb, hatványozott. Praktikus, stabil, teljes fogkoronahiány esetén is alkalmazható megoldás, ráadásul gazdaságos is, mert ha olyan fogat kell kihúzni, amire a fedőlemez támaszkodik, akkor a pótlás a fog kihúzása után alábéleléssel tovább használható. Ezért külföldön az egészségbiztosítók is szívesen támogatják.

Bármennyire praktikus megoldás, sajnos nem minden állcsont alkalmas implantátum befogadására. Hosszan tartó fogatlanság esetén, például, már esetenként nehezen készíthető ilyen. Ekkor marad a kivehető műfogsor.

Almába harapni nem lehet! - Műfogsorrögzítők

A megfelelően elkészített műfogsornak megszokás után viszonylag stabilan kell ülnie, és jól kell működnie, hiszen felül az állkapcsot fedő nyálkahártya és alaplemez között kialakuló vákuum rögzíti, alul és felül pedig a szájüregi és arcizmok, illetve egyéb rögzítő tényezők tartják helyén. A rögzítőkrémeket, még ha a reklámok ezt sugallják is, alapvetően nem az állandó használatra találták ki. Bár valóban a műfogsorok stabilitásának növelésére ajánlhatók, a tévhitekkel ellentétben lényegében nem lehet velük a rágásképességet jelentősen javítani. A harsogó almába való harapás rögzítőkrémmel éppúgy lehetetlen, mint nélküle.

Az adhezív ragasztóanyagos műfogsorrögzítők segítséget nyújthatnak az új fogpótlás megszokásának időszakában, alsó fogpótlásnál, ha kedvezőtlen anatómiai viszonyok miatt különösen nehéz tökéletes pótlást készíteni, illetve átmenetileg, új protézis vagy implantátumra épülő fogpótlás beépítéséig. Hosszú távon azonban használatuk nem célszerű.