A vásárlók rá vannak utalva arra, amit a gyártók állítanak az élelmiszerek címkéin, annak valóságtartalmát a termékek jó részénél egyszerűen nem tudják ellenőrizni, mert nincs rá kapacitás. De a 40-50 ezres cikkszámú piacon központi adatbázis sincs minderről.
Egyszerűnek tűnik a jó szándékú hatósági intés: a vásárló, ha lehet, ellenőrizze, hogy ami a kosarába kerül, tartalmaz-e E-412-t, illetve guar-gumit. Közkeletű vélekedések szerint ugyanis alig van olyan élelmiszer-ipari termék, amelyik ne tartalmazna - egyébként eddig igen jó minőségű adalékként ismert, és ezért közkedvelt - guar-gumit. Ám kérdés, hogy a fogyasztó minden esetben ellenőrizni tudja-e a kosarába rakott élelmiszer összetételét. Bevásárlókörutunkon ennek ellenére csak elvétve akadtunk olyan termékre, amelynek a csomagolásán akár az E-412-t, akár valamilyen guar-adalékot feltüntett volna a gyártó, forgalmazó. Ráadásul ez a felvetés nem is igazán lepte meg az általunk megkeresett fogyasztóvédőket.
A jogszabály egyértelműen fogalmaz: ha a gyártó termékeihez guar-gumit vagy egyéb, guar-babból készült adalékanyagot használ fel, azt fel kell tüntetni a termék összetevői között - mondja Süth Miklós országos főállatorvos. Ennek két módja lehet. Az adalékanyag csoportneve - állományjavító, stabilizátor - mellett tüntetik fel az adalék pontos nevét vagy a csoportnév mellett csak az E-számot jelölik. Az azonban kérdéses, milyen következményei vannak, ha a gyártó esetleg nem tartja magát száz százalékban a törvényi előírásokhoz - hiányzik az E-kód vagy az adaléknév.
Az élelmiszer-biztonságban érintett hatóságoknál ugyanis nincs olyan központi nyilvántartás, amelyből a hazai piacon lévő élelmiszerek pontos öszszetétele naprakészen követhető lenne. A jelenlegi adalékanyagügyben is épp ezért kellett a hatóságnak riadóláncszerűen feltérképeznie, hogy pontosan hány vállalkozás használja a guar-gumit. A piacgazdasággal beköszöntött árubőség ugyanis gyakorlatilag lehetetlenné tette egy ilyenfajta nyilvántartás vezetését - mondja Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) élelmiszer-biztonsági szakértője. Az "átkosban" félig-meddig állami felügyelet alatt lévő, jóval szűkebb piacon az élelmiszerek összetételének nyilvántartása még állami feladat volt - az akkori 5-6 ezer termék nyilvántartásához is igen komoly apparátusra volt szükség. Ma negyven-ötvenezer hazai és importtermék alatt roskadoznak az áruházi polcok, ezekben mintegy 1500-féle adalékanyagot használhatnak. Igaz, a fogyasztók zömét nem is érdekli annyira, hogy mit is eszik: az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület felmérése szerint a vásárlók nagyjából negyede nézi meg az öszszetételt.
A felelősség ma két szereplőnél van: a gyártónál és a forgalmazónál. Minden termékről egy gyártmánylapot kell vezetniük, amit a hatóságnak ellenőrzéskor be kell mutatniuk. Kérdéses azonban, hogy a túlterhelt hazai hivatalok folyamatosan ellenőrizni tudják-e a több tízezer hazai gyártót, nem beszélve az importról. Dömölki elsősorban a sok tízezer kisebb gyártó - köztük számos kényszervállalkozó - ellenőrzését látja problémásnak. Ő személyesen több olyan esetről is tud, amikor a gyártó a csomagoláson feltüntetetthez képest más tulajdonságú terméket hozott forgalomba. Elfordult, hogy olyan "diabetikus" készítményt dobtak piacra, amely szőlőcukrokat tartalmazott - a cégvezetők ugyanis azt gondolták, csak a répacukor lehet ártalmas a cukorbetegek egészségére.
Az élelmiszer-biztonság területén egyébként négy hatóság ellenőrizhet - más és más szempontok alapján. Ilyen az ÁNTSZ, az állat- és a növényvédelmi hatóságok, valamint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF). A címkén vagy a csomagoláson lévő összetevők feltüntetését ez utóbbi ellenőrzi. Az FVF 2006-os éves jelentéséből kiderül: a tejeknél az ellenőrzött termékek 16, a szezonális hústermékek 20, a gyümölcslevek 24 százaléka esetében találtak kifogásolnivalót. A hibát azt esetek nagy részében az összetétel, illetve ezen belül az arányok nem megfelelő jelölésében találták. Ezzel együtt Magyarországon eddig nem került forgalomba nem engedélyezett adalékanyagokkal készült termék.
De a különféle gyártói praktikák külföldön is állandó problémát jelentenek - mutat rá Dömölki, aki egy uniós élelmiszer-biztonsági munkacsoportnak is a tagja. Nemrégiben éppen Angliában jelentették, hogy egy húsipari feldolgozó az általa forgalmazott csirkemellekbe cukros vizet fecskendezett, hogy azok jóval feszesebbnek, nagyobbnak tűnjenek és szebben csillogjanak.
A jelek szerint elébe megy egy készülő uniós szabálynak az a nyolc hazai leányvállalat, amely kedden közölte: új termékjelölési rendszert fog alkalmazni. A világ legnagyobb élelmiszergyártó cégeinek itteni leányvállalatai - a Coca-Cola, a Danone, a Kraft Foods, a Kellogos, a Mars, a Nestlé, a Pepsico és az Unilever - által javasolt címkék pontosabban tartalmaznák a termékek összetevőit és kalóriaértékét, de a csomagolásról az is leolvasható lesz, hogy ez a kalóriamennyiség egy felnőtt napi tápanyagszükségletének hány százalékát teszi ki. Az új jelölési rendszer megértését egy információs honlap is segíti: a www.mitiseszemiszom.hu oldalon nemcsak az újfajta címkékről lehet többet megtudni, de a fogyasztók információt kaphatnak a kiegyensúlyozott táplálkozásról is. Az EU július óta szigorúbban szabályozza a dúsított élelmiszerek címkézését. A hírek szerint az év végéig az Európai Parlament elé kerülhet ennek a rendeletnek egy másik, az összes többi élelmiszerre érvényes változata. Fogyasztóvédői vélekedések szerint gyakorlatilag ennek tesznek - előre - eleget az említett gyártók.
