Nagyobb a magyarok "ökológiai lábnyoma" a fenntartható fejlődés alapján nekik járónál, és a nyugat-európai országoké még nagyobb - ez derült ki a Természetvédelmi Világalap (WWF) jelentéséből.
Az ökológiai lábnyom a természethasználat szintjét jelző mutató, és a javak előállításához, azaz a fogyasztás biztosításához szükséges földterületek méretét jelzi népességarányosan. A mutatót bevezető WWF az ökológiai lábnyom kiszámításához az embereknek mindazt az energia- és nyersanyagigényét veszi figyelembe, amely a közlekedésüktől a ruházkodásukon át a táplálkozásukig szükséges.
Csáki Roland, a WWF magyarország kommunikációs vezetője a legfrissebb adatokat ismertetve elmondta, hogy 2006-ban a Föld 6,1 milliárdos népességével számolva az egy főre jutó átlagos ökológiai lábnyom 2,2 hektárt tett ki. Ehhez képest Magyarországon fejenként 3,7 hektár volt a természeti erőforrások felhasználását jelző mutató.
Mindkét érték magasabb a fenntarthatóság kritikus szintjénél. Ugyanis 6,1 milliárdos világnépességgel kalkulálva a bolygó "biológialiag aktív" 11,3 milliárd hektáros föld- és tengerfelületéből az igazságosság jegyében fejenként legfeljebb 1,8 hektár jutna.
A lehetségesnél látszólag nagyobb természethasználatra úgy van lehetőség, hogy a WWF számításában a most felhasznált, de a régmúltban keletkezett fosszilis energiahordozókat is figyelembe veszi, és területnagyságra vetíti. Az ökológiai lábnyom egyre fenntarthatatlanabb szintjét jelzi, hogy míg a 2006-os érték már 25 százalékkal haladta meg a kritikus szintet, addig 2001-ben még "csak" 21 százalékkal.
A kommunikációs vezető megjegyezte, hogy a kritikusnak tekintett 1,8 hektáros szint a fenntarthatóság szempontjából csak az elméleti felső határt jelenti. A gyakorlatban a Föld hosszú távon csak ennél alacsonyabb természeti terhelést képes elviselni. Ha az emberiség ökológiai lábnyoma tartósan magas marad, a bolygó éghajlata instabillá válik, és visszafordíthatatlan irányban változnak meg a földi élethez szükséges alapvető feltételek. Az átlagos ökológiai lábnyom 1986-ban "találkozott" utoljára a bolygó biológiailag aktív területnagyságával, azaz akkor volt még fenntartható méretű.
A Természetvédelmi Világalap 150 országot vont be az öko-lábnyom vizsgálatába, ezek közül Magyarországé a 32. legkedvezőtlenebb mutató. Nem ad okot örömre, hogy a régió országai közül a magyarok mutatójánál csak az 5,5 hektáros öko-lábnyomú osztrákok és az 5,2 hektáros mutatójú csehek állnak kedvezőtlenebbül, a többi országban élők mind fenntarthatóbb szinten fogyasztanak.
A lista legrosszabb helyét a fosszilis energiahordozó-felhasználásban és a környezet beépítésében "élen járó" Egyesült Arab Emírségek lakosai foglalják el 11,8 hektárral. Őket közvetlenül az ugyancsak az energiapazarlásról híres amerikaiak 9,6 hektárja követi. Ezeknek az országoknak a mutatója azt jelenti, hogy ha a világ minden lakosa annyit fogyasztana, mint az arabok és az amerikaiak, akkor hosszú távon több mint négyszer-ötször több földre lenne szükség a Földön.
Csáki Roland érdekességként említette, hogy a harmadik legrosszabb helyet foglalják el a más megközelítésekben a fenntartható fejlődés éllovasaként emlegetett finnek 7,7 hektárral. A kedvezőtlen besorolás okai a hideg tél miatt fűtésre elhasznált fosszilis energiahordozók és a kivágott erdők.
A lista utolsó helyeit fejlődő országok foglalják el. Afganisztánban az emberek ökológiai lábnyoma 0,1 hektár, Szomáliában 0,4, Bangladesben pedig 0,6. Ezekben az országokban főként a legeltetésből és az erdőhasználatból adódik az öko-lábnyom. A kommunikációs vezető felhívta a figyelmet arra, hogy Kína és India ugyan jelenleg a sor vége felé helyezkedik el 1,8 hektárnál kisebb ökológiai lábnyommal, de egyre gyorsuló ütemben növekvő népességük, illetve gazdaságuk hatására a közeljövőben beérhetik Magyarországét.
Az egyéni ökológiai lábnyomát bárki percek alapján kiszámíthatja az interneten több weboldalon. A saját öko-lábnyom felbecsléséhez támpontként szolgálhat, hogy évente 4,5 hektáros ökológiai lábnyomot hagy az a budapesti, 90 négyzetméteres lakásban negyedmagával élő fiatal, aki főként tömegközlekedést és biciklit használ, repülővel évente legfeljebb 3 órát utazik, továbbá majdnem minden nap húst eszik és átlagos mennyiségű hulladékot termel. (MTI)
