Az Amerikai Szív Társaság Circulation című folyóiratában szeptember közepén publikálták azt a tanulmányt , amely alátámasztja, hogy az edzés gyógyszer, és ez ügyben szemléletváltásra van szükség - mutattak rá a tanulmány szerzői. A tanulmányban a szívelégtelenség azon típusát vizsgálták, amelyben ugyan megmarad a szív összehúzódási képessége, de nem tud a szívizom megfelelően elernyedni két összehúzódás között, ezért nem is képes elegendő kipumpálandó vért befogadni. Ezt nevezik diasztolés szívelégtelenségnek, amely miatt romlik a véráramlás, illetve összességében gyengül a szív pumpafunkciója. A betegség erős kimerültséget, továbbá folyadékfelhalmozódást okoz a lábban és a tüdőben.
"A kardiológusok számára ez az egyik legnehezebben kezelhető keringési betegség" - mondta el dr. Benjamin Levine, a tanulmány vezető szerzője, a Texasi Egyetem belgyógyász professzora. "Ha pedig nincs rá terápia, akkor az a legfontosabb, hogy mielőbb találjuk ki, miként lehet megelőzni a betegség kialakulását" - tette hozzá. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a testedzés képes fokozni a fiatalok szívének rugalmasságát, ám a 65 évnél idősebbek szívének merevségén már nem tud javítani. Mindebből kiindulva a kutatók feltételezték, hogy a rendszeres testedzés a 45-64 év közötti, ülő életmódot folytató férfiak és nők szívizom-merevségét egészséges irányba terelheti.
A kutatásba 31 olyan embert vontak be, akiknél már jelentkeztek a diasztolés szívelégtelenség tünetei, illetve akik vérében már megemelkedett a szívelégtelenségre utaló egyik érték, akár tünetek hiányában is. Közülük 11 főt véletlenszerűen kiválasztottak: ők alkották a kontrollcsoportot, számukra heti három alkalommal írtak elő erősítő és egyensúlyjavító jógát. A többieknek személyes edzéstervet állítottak össze, amely fokozatosan emelkedő intenzitású sétából, kerékpározásból és úszásból állt. Az edzések intenzitását addig növelték, amíg elérték azt a szintet, hogy a páciensek legalább 30 perces aerobik tréninget végeztek intenzíven heti három alkalommal, heti két alkalommal közepes intenzitással, valamint hetente egy-két erősítő edzést is végeztek.
Egy év elteltével a rendszeres edzést végző csoport tagjain esetében jelentősen javult keringési rendszerük rugalmassága, valamint vérkeringésük és tüdejük kapacitása is a kontrollcsoporthoz képest. "A kutatási eredmények szerint a középkor késői szakasza lehet az a határ, amikor még a szívizomzat nem gyengült meg annyira, hogy rendszeres testedzéssel ne lehetne hatékonyan megelőzni a diasztolés szívelégtelenség kialakulását" - mutatott Levine. A kutató a szívizmot egy rugalmas gumiszalaghoz hasonlította. Az új könnyedén, jól nyúlik, és azonnal vissza is ugrik nyújtás után. "Ilyen a fiatalok keringési rendszere. Ha viszont ezt a gumiszalagot betesszük egy fiókba, és 30 év múlva elővesszük, akkor már nem lesz túl nyúlékony, és nem is ugrik vissza az eredeti állapotába. Ugyanez történik az öregedés és az ülő életmód miatt a keringési rendszerünkkel" - magyarázta.
A kutatásból nem derült ki, hogy az érintett betegek szívelégtelensége súlyosbodik-e a későbbiekben. Ennek feltérképezésére egy nagyobb, hosszabb ideig tartó vizsgálatra lenne szükség. Csakhogy nem könnyű az embereket hosszú időre elkötelezni egy rendszeres, intenzív edzésprogram mellett, ráadásul a jelentős beavatkozással járó, hosszú távú programot meglehetősen nehezen és drágán lehetne még nagyobb pácienscsoportra kiterjeszteni. "Ez igazi kihívás, de szerintem a mostani kutatás az első lépés a jó irányba" - fogalmazott dr. Shannon M. Dunlay kardiológus, aki nem vett részt a vizsgálat lefolytatásában. Dr. Dunlay a minnesotai Rochester városában lévő Mayo Klinika orvosprofesszora.
Mivel ezt a szívelégtelenség-típust nehéz kezelni, minden új információ segítség a szakorvosok számára ahhoz, hogy hasznos tanácsokkal tudjanak segíteni pácienseiknek. "Az új kutatási eredmények alapján azt mondhatjuk a szívelégtelenség miatt magasabb kockázati csoportba tartozó betegeinknek, hogy a rendszeres és, intenzív testedzés segít abban, hogy a szívizomzat kevésbé merevedjen meg." Dr. Levine szerint a fizikai aktivitás olyan jelentősen javítja egészségünket, hogy át kell szőnie a hétköznapjainkat. "Azt szoktam mondani a betegeimnek, hogy mindennap megmossák a fogukat, fürdenek és fehérneműt váltanak, megvacsoráznak. Ezeket megtesszük az egészségünk és a személyes higiénénk érdekében. A testedzés is ezek közé a tevékenységek közé tartozik. Csak így maradhatunk a lehető legegészségesebbek az életünk során."
