Mindössze két betegnél bizonyosodott be a szív eltérése miatti kóros szívzörej abból a 194 gyermekből, akiket egy francia tanulmányban vizsgáltak, pedig az orvos 100 fekvő helyzetű gyermeknél hallott szívzörejt. Dr. Bruno Lefort, a franciaországi Tours városának egyetemi kórházában működő gyermekkórház munkatársa és kollégái egy családorvoslással kapcsolatos szaklap weboldalán publikálták kutatásuk eredményét . A kutatók szerint a 2-18 éves korosztálynak abban a részében, ahol a családi kórtörténetben nem fordult elő szív- és érrendszeri betegség, a szívzörej álló helyzetben való megszűnése fontos jel, és segíthet elkerülni a felesleges aggodalmakat, valamint a szükségtelen kardiológiai vizsgálatokat.
Ha eltűnik, jó eséllyel ártalmatlan
A tanulmány szerzői szerint a szívzörej az iskoláskorú gyerekek 65-80 százalékát érinti. Eddig viszont nem volt könnyű különbséget tenni az ártatlan, fiziológiás, illetve a kóros szívzörejek között, hanem általában további, költséges vizsgálatokra volt szükség. A mostani tanulmányban összesen 194 olyan gyermek vett részt, akit Franciaországban 2014 és 2015 között gyermek-kardiológushoz irányított a háziorvosuk. Az orvosok minden gyerek szívverését meghallgatták fekvő és álló helyzetben is, majd a gyereknél végeztek szívultrahang-vizsgálatot is. A szívzörej által érintett gyermekek átlagos életkora 6-7 év volt, többségük fiú volt. A fiziológiás, vagyis ártalmatlan szívzörejeknek csak a 40 százaléka volt álló helyzetben is hallható, 80 százalék esetében pedig álló helyzetben csökkent a zörej intenzitása. A szívzörej álló helyzetben történő eltűnése az esetek 98 százalékában kizárta a kóros szívzörejt.
Felesleges vizsgálatok
Az Amerikai Kardiológiai Kollégium már 2014-ben javasolta, hogy a szívultrahang -vizsgálatokat azoknak a betegeknek tartsák fenn, akiknek a családi kórtörténetében előfordult szívbetegség, szívvel kapcsolatos tünet vagy egyéb, orvosilag igazolt eltérés. Ennek ellenére az ekhokardiográfiás vizsgálaton átesett gyerekek 40 százalékánál ártalmatlan szívzörejt állapítottak meg, vagyis a kórházak nem a fenti irányelv szerint jártak el.
Sok páciens esetében tehát feleslegesen végeztek olyan vizsgálatot egy olyan tünet esetén, amelyet egyszerűen, csupán a páciens más testhelyzetben történő vizsgálatával ki lehetett volna zárni. Ezzel egyébként a családot is megkímélhették volna a felesleges aggodalmaskodástól, a pénzügyi erőforrásokat pedig más, fontosabb célra lehetett volna felhasználni. Dr. Lefort és kollégái hangsúlyozták, hogy szükség volna egy olyan alapvető diagnosztikai eszközre, amelynek segítségével az alapellátásban dolgozó orvosok is ki tudnák szűrni az esetleges szívproblémákat azoknál a gyerekeknél, akiknél szívzörejt hallanak.
