A gyógyítás hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt évszázad során, az egészségmegőrzés pedig egyre hangsúlyosabb szerephez jut. Gondoljunk csak bele: az orvosok százötven éve azt sem tudták, hogy kezet kell mosniuk egy szülés levezetése előtt, 1920-ig a cukorbetegség halálos kórnak számított, néhány évtizede pedig még a dohányzást is csupán menő hóbortként reklámozták. Mostanra azonban hétről-hétre újabb orvosi bravúrról értesülhetünk, és tűkön ülve várjuk a pillanatot, amikor megelőzhető lesz valamennyi daganatos megbetegedés. Az egészségügyhöz azonban számomra hozzátartozik a mentális egészség témaköre is, amivel szintén szívesen foglalkozom. Hiszem ugyanis, hogy nincs testi egészség lelki egyensúly nélkül.
Mindezek mellett kiemelten fontosnak tartom az esélyegyenlőséget, a szolidaritást, az elfogadást és a kirekesztettek védelmét. Hiszem ugyanis, hogy ezek a közösségi lét legfontosabb, kötelező elemei, a demokrácia pillérei. Mindenkinek tudnia kellene, hogyan lehet másokkal közösen kiállni egy fontos társadalmi ügyért, jogainkért. Ha pedig a kirekesztettek a perifériára szorulva nem tudják megtenni ezt, azokért szólaljon fel más, adott esetben tegyük meg mi magunk!
