A szex manapság a modern társadalmak legeldugottabb zugába is benyomul, és leginkább arra az erőszakos zajra emlékeztet, ami a közelünkben dolgozó légkalapácsból származik. Az embernek az a benyomása keletkezik, hogy ez mozgatja a hétköznapi életünket - állítja a témával foglalkozó könyvében a francia Jean-Claude Guillebaud. Szerinte a hatvanas és hetvenes évek szexuális forradalmának utólagos és kellemetlen mellék- vagy utóhatásáról van szó. Akkoriban még valóságos tartalma volt a jelszónak: "tilos tiltani!", manapság azonban néha már ennek éppen az ellenkezőjére vágynánk, a mindenütt jelenlévő testiség önkorlátozására.
A test a lelke mindennek?
Óriási botrányt okozott, amikor a nyolcvanas évek elején az osztrák tévé egyik beszélgető műsorában a neves popénekesnő, Nina Hagen kijelentette, hogy a nő számára egyetlen dolog garantálja a nemi kapcsolat során az orgazmust ; ha saját magát elégíti ki. A nézők életveszélyesen megfenyegették a tévétársaságot, valamennyi politikai irányzat felháborodásának adott hangot, nem csoda hát, hogy a műsorvezetőt napokon belül kirúgták állásából. Ugyancsak a nyolcvanas évek botránya volt, hogy a Palmers fehérneműgyártó modelljei fekete alsóneműben pózoltak az óriásplakátokon, mire a felháborodott feministák az utcákra vonultak, és bojkottálták a cég üzleteit.
Manapság legfeljebb a közlekedésrendészet tiltakozik az olyan útmenti hirdetőtáblák miatt, amelyeken a fotómodellről éppen lecsúszik a bugyi - mondván az effajta látvány elvonja a gépjárművezetők figyelmét. A tévéműsorokban fő műsoridőben láthatók aprólékosan kidolgozott ágyjelenetek, a minden néző számára elérhető speciális szexcsatornákról nem is beszélve. Minden magára valamit is adó tévécsatorna sugároz olyan beszélgetős műsorokat, amelyben híres emberek, háziasszonyok vagy éppen nyugdíjasok számolnak be szexuális életük technikai részleteiről. Akármerre nézünk, mindennapjaink telis-tele vannak a szexuális vágyak minden fenntartástól és meggondolástól mentes kiélésére buzdító hirdetésekkel, ajánlatokkal, az ilyen élményekről szóló beszámolókkal.
Jönnek az új aszkéták
Ugyanakkor mind több jele van annak, hogy a tilalomfák eltakarítása után sem lett sokkal derűsebb az összkép, a szex, ha lehet még szélsőségesebb nézeteket vált ki a modern társadalmakban, mint 30-40 évvel ezelőtt. Az egyik ilyen ellentmondás, hogy a mindennapi élet, a nyilvánosság "túlfűtöttsége" ellenére az egyes emberek mintha elégedetlenebbek lennének a saját szexuális életükkel. A legkülönbözőbb problémákkal küszködnek: merevedési zavar, orgazmusképtelenség, irtózás a partner testétől, legyűrhetetlen szégyenlősség. Ami a legmeglepőbb: a fiatalok, akiket jószerivel már semmi nem korlátoz, mintha bizonytalanabbak lennének ezen a téren a saját szüleiknél is. Az egyik oldalon mind többen vannak azok, akik a szórakozáshoz, evéshez, iváshoz, shoppingoláshoz hasonlóan a szexet is megszállottan űzik. Velük szemben gyülekeznek azok, akik különféle okokból bojkottálják a testiséget. ők általában nem a régimódi erkölcscsőszök érveit ismételgetik. Egy részük inkább az új aszkétizmus tilalmai szerint él: nem eszik húst, nem dohányzik, meditál, meg akarja menteni a Földet az ökológiai katasztrófától, és a szexet is olyasminek tekinti, amitől kellő önfegyelemmel meg lehet szabadulni.
Másik jelentő részük elszántan kergeti a boldogság kék madarát , keresik a nagybetűs szerelmet, a tökéletes társat, és ha valakiben nem találják meg, inkább megint útra kelnek az igazit keresve.
A hálószobákban a helyzet majdnem változatlan
Nyilván ezek a szélsőségek, de a "közép" szexuális élete sem túl vigasztaló. A Psychologie Heute körkérdésére adott válaszok szerint a német férfiak és nők fele tartja az életének ezt a területét jónak, és hét százalék vallotta azt, hogy elégedetlen a szexuális életével. Ugyanakkor a nők egyharmada és a férfiak egynegyede egyáltalán nem válaszolt, pedig a kikérdezés teljesen névtelenül zajlott, és a válaszokat zárt borítékban kellett visszaadni. Ami a szexuális kapcsolat gyakoriságát illeti, a nemválaszolók aránya itt is az előző kérdéskörhöz hasonlóan alakult. A válaszolók közül a férfiak 9, a nők 15,5 %-a vallotta azt, hogy egyáltalán nincs szexuális kapcsolata, 6-7 % ritkábban mint havonta, 5% havonta egyszer él szexuális életet. A legtöbben a heti egyszeri közösülést jelölték meg, és 1,7%-ot tett ki azoknak az aránya, akik mindennapos érintkezésről számoltak be. Természetesen ezek az adatok a válaszadók életkorával összefüggésben is jelentősen változnak, mint várható a legaktívabb a 21-45 éves korosztály. Ebből a vizsgálatból az is kiderült, hogy miközben a tömegkommunikáció a "változatos partnerkapcsolatra" buzdít, a valóságban az emberek túlnyomó többsége, ha nem is hagyományos értelemben, de monogám jellegű életet él; több mint 60% volt azoknak az aránya, akiknek az elmúlt évben legfeljebb egy személlyel volt nemi kapcsolatuk. (Ez a monogámia azért igencsak messze áll attól, hogy egy életen át egy ember mellett tart ki az ember. - a szerk.)
A meztelen takarítónő és társai
A három évtizeddel ezelőtti szexuális forradalom nemcsak a testi örömöket gúzsba kötő prüdéria ellen lázadt, hanem fellépett mindenfajta tekintéllyel, előítélettel szemben is. A felszabadított szex akkor egyben azt is jelentette, hogy egy emberibb, társadalmilag igazságosabb világot akartak teremteni. A hatvanas évek diákmozgalmai azonban hamar kifulladtak, az akkori egyetemista mozgalmárokból mára korpulens üzletemberek, derék családapák, lassan nagyapák lettek.
Hiányzik az intimitás
A szexualitás pszichológiájával foglalkozók szerint az elüzletiesedés, és mindenekelőtt a "szégyentelenség", magát a nemiséget, az egészséges erotikát veszélyezteti. Az emberi szexualitás ugyanis mindig társadalmi környezetben megy végbe, ezért elkerülhetetlen, hogy bizonyos tilalmak és korlátok között valósuljon meg. A szex a résztvevők számára mindig személyes aktus is, amelyhez normálisan hozzátartozik a védettség, intimitás.
A mindennapokat elborító szexáradattal szemben, elkerülhetetlen az új puritánság megjelenése. Ez kifejezi az emberek vágyát az elvesztett egyensúlyra, bensőségességre, védettségre. Jacques Lacan francia pszichoanalitikus írja ezzel kapcsolatban: " Ha valaki egy étterembe betérve a sürgető étvágyát azonnal ki akarná elégíteni, megtehetné azt is, hogy beleharapna az asztalához lépő pincérnőbe. A civilizált vendég, aki ráadásul tisztában van az előkészületek és a várakozás-vágyakozás élményfokozó hatásával, a pincérnő helyett az étlapot ragadja meg, választ és türelmesen megvárja, amíg az étel valóban kívánatos formában megérkezik."
