Káma-Szútra
Körülbelül ezernyolcszáz évvel ezelőtt Indiában született meg az a könyv, melyet hagyományosan az erotika, a szexuális örömszerzés egyik alapművének tekintenek: a Káma-Szútra.
Szerzője Vátszjájana, aki munkájában folyamatosan korábbi szerzők írásaira hivatkozik, tehát a "szútra" - amely egy műfajt, egy-egy tudományág tömör, rendszerbe foglalt összefoglalóját jelentette a korabeli tudományosságban - a maga koránál még régebbre vezet vissza. Eredeti nyelve szanszkrit, a mai szövegváltozatok XIX. századi hindu tudósok angol fordításain alapulnak. Magyarországra Baktay Ervin fordításában jutott el.
Az "isteni tudást" tartalmazó iratokat, előírásokat, a szútrákat a vallás szent könyveihez, a Védákhoz kapcsolták. A különleges ismeretek eredetét mitológiai hagyomány magyarázza: egy szolgáló, Nandin leste ki Siva isten és felesége, Párváti nászát, és az ezer évig tartó szerelmeskedés szolgáltatta azokat a fantáziadús formákat, amellyel az ókori felfogás szerint az egyesülés gyönyöreit a lehető legváltozatosabbá lehet tenni.
A mű központjában a nők vannak: társadalmi helyzetüket, hivatásukat, jogaikat (pontosabban jogfosztottságukat is megismerhetjük belőle, és mivel a könyv elsősorban természetesen a férfiaknak szól, arról is tanácsot ad, hogyan, és milyen szempontok alapján válasszanak maguknak asszonyt, hogyan viselkedik, milyen a jó feleség (saját és a másé...), a jó kéjhölgy. A 150 fejezet hét részben csoportosul. Az általános kérdésekben a fő emberi értékeknek tartott Erény (Dharma), a Vagyon (Artha) és a Szerelem (Káma) megszerzéséről, a 64 művészetről, a mindennapi életvitelről szól és mellette az "alkalmas" és "alkalmatlan" nők bemutatására is sort kerít. A szerelmi kapcsolat megteremtéséhez, viselkedéskultúrához is olvashatunk itt (korabeli) adalékokat.
Az örömszerzés tudománya
A legtöbbet idézett részben a szerelmi gyönyörről, annak formáiról, az egyesülés módozatairól, a nemi szervek méretéről, illetve azok harmonikus egymáshoz illéséről, a gyönyörszerzés technikájáról szól. A szeretkezési testhelyzetek tanításában a modern nyugati emberek számára meglehetősen akrobatikus módozatok is találhatók. Például valószínűleg egy az egyben nehezen ültethető át a mai szeretkezési technikák gyakorlatába az a feszítő testhelyzet, ahol a nő és a férfi gyakorlatilag hídba hátrahajolva végzi az aktust...
Noha a mű alapvetően férfiaknak készült (a nők nem is juthattak a korabeli tudományosság közelébe sem), mégis a nők boldogsága, minél tökéletesebb gyönyörhöz juttatása volt az elsődleges célja.
Ez azonban csak látszólagos ellentmondás. A keleti nők az ókorban szinte teljesen jogfosztottak voltak, gyakorlatilag testestül lelkestül a férjük tulajdonát képezték. A nemi aktusban azonban a gyönyört, a kölcsönösen egymásnak szerzett élvezetet tartották a legfontosabbnak, így a könyv több oldalon is taglalja, miként izgassák fel a férfiak partnernőjüket. Leírja a csók, a különféle simogatások, harapások, karmolások legkülönbözőbb módozatait, a szeretkezés formáit, a közösüléshez javasolt testhelyzeteket. Érdekes, ahogy a nemi egyesülés különböző fajtáit aszerint tárgyalja, hogy a pár férfi- illetve nőtagjának milyen méretű a nemi szerve. A nők eszerint lehetnek őztehén, kanca, elefánt, a férfiak pedig nyúl, bika vagy csődör típusúak. A lehetséges kapcsolódások száma kilenc, de a legnagyobb gyönyörhöz az egymáshoz legjobban illő partnerek segíthetik egymást.
A szerelem színpada
A Káma-szútra iskolát teremtett: évszázadokkal később is születtek olyan indiai művek, amelyek felépítésében, tartalmában a Káma-szútrára épülnek, arra hivatkoznak, utalnak is. Ilyen az Anangaranga (A szerelem színpada) című "szerelmi tankönyv", amely még színesebben, a mindennapi életből vett példákkal illusztrálva írja le a kapcsolatteremtés, a szerelmi egyesülés módozatait. A szerelmeskedés technikájával is bővebben foglalkozik, 64-féle közösülési testhelyzetet mutat be. A Káma-szútra utolsó fejezetében tárgyalt "bizalmi kérdések" itt is megtalálhatók, annál még részletesebben foglalkozik a vágyat növelő és a férfi hímtag megnövelésére, kiegészítésére szolgáló praktikákkal.
Illatos kert
Mint az Európán kívüli világ más kulturális emlékei, az erotika irodalma is angol-francia közvetítéssel került Európába. Egy Algériában állomásozó francia tiszt a XIX. század közepén fedezte fel a háromszáz évvel korábbi, XVI. századból származó szerelmi "kézikönyv", a Nefzawi sejknek tulajdonított Illatos kert kéziratát. Anatómiai ismereteire és nem elhanyagolható szexuális tapasztalataira támaszkodva írja le azokat a helyzeteket, amelyek különösen nagy gyönyört szereznek az egyesülő párnak.
Figyelemreméltó érdekesség, hogy ezekről a gyönyörökről szólva többes számot használ, vagyis a férfiközpontú arab világban is fontosnak tartotta a nő örömét, akkor tartotta teljes értékűnek a szerelmi együttlétet, ha az a nőt is a legmagasabb rendű gyönyörökhöz segíti. Nemcsak magával a szerelmi játékkal foglalkozik, hanem tanácsokat ad azokra az esetekre is, amikor valami megzavarja az együttlétet: ír az afrodiziákumokról, vagyis a vágyat felcsigázó fűszerekről, ételekről, italokról, az együttlét érzékiségét fokozó illatokról, kencékről, stb. Szóba kerül a meddőség, a merevedési zavar is, illetve, hogyan lehet segíteni, ha a férfi elégedetlen hímtagjának méretével.
Végül egy jellemző mondat: "Hála légyen Allahnak, aki a férfiúi örömök forrását a nő hasadékába helyezte és úgy rendelte, hogy a férfi dárdája nyújtsa a legnagyobb gyönyört a nőnek."
