Szeresse a testét!

"Szeresd a tested!"

A probléma valószínűleg nem csak a nőket érinti, de férfiakkal, fiatalemberekkel szemben a közfelfogás megengedőbb: "elég, ha egy fokkal szebbek az ördögnél". Manapság több tévéműsorban, sorozatban lehet látni azt az átalakulást, amelynek során egy önbizalom-hiányos, kisebbrendűségi érzéstől szenvedő, átlagos külsejű nőt szépészeti szakemberek, testet-lelket ápoló segítők megtanítanak becsülni önmagát, meglátni és megláttatni, ügyes sminkkel, öltözködéssel kihangsúlyozni testi adottságaiból mindazt, ami vonzóvá, szexissé, szerethetővé teheti. Bár ezek a műsorok nyilván nem pszichológiai dokumentumfilmek, de a mindennapos tapasztalatok megegyeznek a bennük látottakkal: sajnos, számos fiatal, egészséges, csinos nő elégedetlen önmagával, küzd szinte már fóbiává növő gátlásokkal.

"Hiába fürösztöd önmagadban...

csak másban moshatod meg arcodat" - írta József Attila, aki különös érzékenységgel boncolgatta verseiben egyén és közösség, az önazonosság és elfogadás, illetve az elutasítás, meghasonlás problémáit. Belenézünk a tükörbe: egy szokványos mozdulat, és egy unásig ismert arcot látunk magunk előtt. Mégis, egyre gyakrabban felmerül a kérdés, vajon azt látjuk-e, olyannak látjuk-e magunkat is, amilyennek mások látnak minket? Ez egyáltalán nem egyértelmű.

A világhoz, önmagunkhoz való viszonyunk, pszichés egyensúlyunk, életünk nagyon is fajsúlyos kérdései múlnak azon, vajon mennyire élünk békében azzal a lénnyel, amit a tükörben láthatunk. A tapasztalatok szerint az emberek jelentős része egyáltalán nem reálisan látja magát: krónikus elégedetlenséggel szemlélve tükörképüket sokan kifejezetten rossz véleménnyel vannak testükről, megjelenésükről.

Még számokban is kifejezhető ez: akár több méretnyi különbség is lehet az illető saját testképe (amilyennek becsüli, látja magát) és valós adatai között. Márpedig modern világunkban a külsőségek rendkívül nagy jelentőségűek lettek, mindenki szeretne "divatos", "trendi", de legalábbis "elfogadott" lenni, olyannak látni magát.

Szemben a világgal: kamaszkori gondok

A probléma először a kiskamasz, majd a kamaszkorban jelenik meg, amikor az önmagára ébredő fiatal először szembesül azzal, hogy különböző, szigorú mércéknek kell megfelelnie, ha általánosan elfogadott akar lenni, és még ennél is nehezebb kitűnni valamiben a társai közül, a csodálat tárgyává, irigyeltté válni. Ebben a korban van a kortársaknak a legnagyobb szerepük, ítéletük, el-, befogadásuk vagy elutasításuk szinte megszabja a fiatal egész életét, nagyon nehezen tudja bármelyikük is a többiek véleménye, a divat követelményei, és hasonló, később már sokkal kevésbé fontosnak tartott tényezők alól kivonni magát.

"Milyen vagyok, milyennek látnak?" "Milyen a testem?" "Szerethető vagyok-e?" - ezek a kérdések gyötrik a tizenéveseket. Nagyon fontosak az ideálok, példák ebben az életkorban, és sajnos, ma egyre inkább a televízió, a film- és a média világa adja azokat a példaképeket, amelyekhez hasonlítani szeretnének. Azért sajnos mert ezek a minták nem valós, hús-vér embereket mutatnak, hanem többnyire a celebszerep számára átalakított, a kamera igényei szerint beállított, fotóshoppal is korrigált kreatúrákat. Ugyanakkor épp a legfogékonyabb kamaszoknak ritkán van olyan realitásérzéke, hogy tudnák, az esetek többségében az illető a valóságban egészesen másként néz ki, vagy felfognák, mit kockáztat az, aki például a mostanában divatos modellalkatúra fogyasztja magát. Márpedig a leggyakrabban a testsúly körül alakulnak ki a problémák: nemegyszer átlagos, normális testtömegű fiatalok taszítóan elhízottnak látják magukat, és görcsösen igyekeznek a csontsovány, lapos modellek sugallta divatnak megfelelni.

Mire a szakemberek észbe kaptak, addigra aggasztóan elterjedtek a száz éve még jószerivel nem is ismert, az irreális testészlelésen és az alacsony önértékelésen alapuló táplálkozási betegségek, mint például az anorexia és a bulímia.

Testképzavar, öngyilkos gondolatok

Több vizsgálat kiterjedt arra is, vajon mennyire igaz az a közhiedelem, hogy a sovány, vékony nők szexisebbek, vonzóbbak a férfiak számára. Az eredmény a természetes józan észt és azokat igazolta, akik normális, vagy akörüli, nőies alakkal rendelkeznek: a férfiak többsége előnyben részesítette a kerekdedebb formákat a lapos, vézna idomokkal szemben. Egyre gyakoribb a nőknél az irreális testkép és az emiatti abnormális táplálkozás, evészavar - állapította meg egy, a magyar helyzetet elemző szakmai kongresszus. A témában készült felmérések eredményei aggasztóak: a nők 44 százaléka elégedetlen a testével. A legkevésbé a hasukat fogadják el, legtöbben pedig az arcukra büszkék. A megkérdezetteknek mindössze hat százaléka volt teljesen elégedett a testével. Ugyanezen a konferencián (II. Magyar Evészavar Kongresszuson) megállapították azt is, hogy a szépségiparban dolgozó férfiak és nők között fokozott az evészavarok kialakulásának kockázata. Ennek oka, hogy szakmájuk által a szépség közvetítőivé válnak, így muszáj megfelelniük az elvárásoknak, nem térhetnek el az ideálisnak tartott megjelenéstől, hiszen szakmailag hiteltelenné válnának. Körükben ezért gyakoribb a testsúlycsökkentő viselkedések közül a diétázás, testedzés, a fogyasztó és vízhajtó tabletták használata, gyakrabban fordult elő a klinikai és szubklinikai súlyosságú evészavar is.

Egy amerikai vizsgálat (Georgia Egyetem, USA) pedig a testképzavar és az öngyilkos gondolatok közötti összefüggéseket kutatta. Úgy találták, hogy azoknál a kamaszkorú lányoknál, akik túl kövérnek látják magukat, több öngyilkosságra utaló magatartási elem jelenik meg azokhoz képest, akik valóban. A lányoknál például a túlsúly bármely érzékelése 5,6 százalékkal emelte az öngyilkossági gondolatok valószínűségét, az öngyilkossági kísérletekét 3,2 százalékkal, és a kísérlet miatti sérülésekét 0,6 százalékkal. Férfiaknál ugyanakkor nem észleltek ilyen összefüggést.

Csontsovány kövérek

Végzetessé is válhat az a pszichés alapú evészavar, amelyben az érintettek testképe kórosan eltér a valóságtól. Maguk kövérnek tudják magukat, miközben már rég a kórosan alultáplált testtömeg-indexű kategóriába tartoznak. Ez az anorexia nervosa, a lelki eredetű kóros lesoványodás. A páciensek súlyos fogyókúrával, testedzéssel mindent megtesznek azért, hogy testsúlyuk nehogy a korra és testmagasságra vonatkozó minimális testsúlynorma felett legyen, emiatt kórosan soványak, a testsúlyuk az elvártnál legalább 15 százalékkal alacsonyabb, és látható soványságuk ellenére folyamatosan attól rettegnek, hogy elhíznak.

Az anorexiások 95 százaléka nő (férfiak közül a testépítők illetve a homoszexuálisok körében fordul elő inkább). A gyakoriságát a fiatal, 15-25 éves nők között 2 százalékosra becsülik. Az anorexia a fiatalok jellegzetes betegsége: többnyire 12-18 éves korban kezdődik. Elsősorban a fejlett országokban élő, magasabb társadalmi státusú nők hajlamosak rá, akik olyan családban nőttek fel, ahol az eredmény, a siker hajszolása mindennapos dolog. Habár bizonyos jelek az éhség és a jóllakottság szabályozását végző hipotalamusz működési zavarára utalnak, ez közvetetten, lelki hatásokra következik be. Nem kis szerepe van a társadalmi-kulturális környezetnek, például annak, hogy manapság a vékony testalkatú nő a szépségideál.

Az anorexia nervosa tünetei: nagymértékű fogyás, testképzavar, a kövérségtől való kifejezett undorodás és félelem, valamint a havi vérzés zavara. A diétázó betegek az energiafelvételt akár napi száz kilokalóriára is korlátozhatják, előfordul, hogy csak bizonyos ételt fogyasztanak (pl. fagylalt, szénhidrát, vagy gyümölcsök), és legtöbbször kényszeres tüneteik is vannak. Órákon át végezhetnek testgyakorlatokat naponta, gyakran önpusztítóak, szociálisan izolálódnak, szexuális érdeklődésük csökken, teljesítményük romlik, állandóan fáradtak, hangulatuk nyomott, deprimált. Bőrük petyhüdt, gyakran száraz tapintású és általában sárgás színű. A legtöbb gond a nemi mirigyek nem megfelelő működéséből származik. Ha ugyanis a petefészekben nem érik tüsző, akkor a teherbe esés lehetősége és a havi vérzés egyaránt elmarad, és a nemi hormon termelődésének visszaszorulásával a hüvely hámbélése is sorvadásnak indul. A férfiaknak viszont kisebbedhet a nemi mirigye (heréje), ráadásul csökken a férfihormon elválasztása, következésképp a nemi vágyuk is. A betegek körében a halálozási arány 8-9 százalékos: a végzetes legyengülés mellett leggyakrabban a szívük mondja fel a szolgálatot.

Falásrohamok

Az anorexiánál háromszor gyakoribb a bulémiának nevezett evészavar, amely következményeinek súlyosságát tekintve alig marad el az anorexia mögött. Ugyanakkor nehezebb a felismerése, az érintett sok esetben sikerrel titkolja el a környezete elől. E táplálkozási zavar lényege a mély lelki válságban előforduló, kórosan fokozott étvágy, amely csupán táplálkozással nem csillapítható. A beteg gondolatai szinte kizárólag az evés körül forognak; ebben keresi a megnyugvást. Gyakran hányással könnyít magán, de az evés és hányás ismétlődése erős szégyenérzettel párosul, ezért megpróbálja eltitkolni.

A kívülálló számára ez táplálkozási zavar szinte észrevehetetlen, mert bár a betegek a - többnyire éjszaka jelentkező - falásrohamok eredményeként képesek akár napi 30 000 kilokalória bevitelére is, tartják a súlyukat. A hányások súlyos, akár életveszélyes károkat is okozhatnak a szervezetnek a tápcsatorna és a gyomor idült gyulladása, kiszáradás, a só- és vízháztartás felborulása, valamint a nyomelemek és a vitaminok kiürülése miatt. Hozzáértők számára a tönkrement fogzománc és a felmaródott nyelőcső jelzi a titkolt bulémiát.

Veszélyes testépítés

Az élsportolókat is az evészavarok nagy kockázatú csoportjaként tartják számon: az átlag populációban mért értékek többszöröse mind az anorexia, mind a bulémia előfordulása. Az utóbbi évtizedben az evészavarok több új megjelenési formáját azonosították a szakemberek, és új fejlemény, hogy az eddig hagyományosan női zavarok immár a férfiakat is utolérték. A férfi amatőr testépítők között egyre gyakoribb például az izomdiszmorfia, amikor úgy vélik, nem elég izmosak, nem elég férfias a külsejük. Az ezzel kapcsolatos vizsgálat eredményei szerint a férfi amatőr testépítők testi és evési attitűdjei, önértékelése kórosan eltér az átlagos életvitelt folytató személyekétől. Ezeknek a férfiaknak jóval magasabb az önkritikájuk, túlzott intenzitással fáradoznak a testük tökéletesítésén. Alacsony önértékelésük következtében gyakran helytelen táplálkozás hibájába esnek, sokuk életében komoly evészavar lép fel.