Úgy érzi, furcsán viselkedik a gyerek, nyugtalan, kiegyensúlyozatlan, kis örökmozgóként cikázik ide-oda, értelmes, minden érdekli, de semmi nem köti le, képtelen akár csak percekig is egy ültő helyében maradni? Az iskolából naponta egyre rosszabb híreket hall róla, figyelmetlen, fegyelmezetlen, semmibe veszi a tanítás rendjét, elfelejti a feladatait, úgy tesz, mint aki meg sem hallja az utasításokat? Érthető, ha szülőként tehetetlenség és kétségbeesés fogja el, és teljesen igaza van, ha úgy látja, hogy tennie kell valamit. Tudnia kell, hogy ettől a helyzettől a gyerek szenved a legjobban. Praktikus tanácsokat gyűjtöttünk össze ahhoz, hogy a családi feszültségek további táplálása helyett mielőbb valódi segítséghez juthassanak.
Iskolai zűrök
Bár az ADHD tünetei már óvodás korban megmutatkoznak, a legtöbb gyereknél a problémák az iskoláskorban sűrűsödnek, ami érthető is. A tanárok a húsz-harminc osztálybeli egyikeként kezelnek minden gyermeket, köztük a problémásakat is, nincs kétszemélyes helyzet, amikor csak vele foglalkozna valaki, az utasítások egyszer hangoznak el, folyamatosan elvárásokat támasztanak vele szemben, uralkodnia kell magán és alkalmazkodnia kell a többiekhez, hogy ne zavarja meg a tanítás rendjét. Örökmozgónk tehát csupa olyan követelménnyel szembesül, amelyek teljesítésére az állapota képtelenné teszi, ezért aztán állandóan negatív visszajelzéseket kap, elégedetlenek vele, és ő is saját magával. Fontos lenne, hogy a szülő ebben a helyzetben ne az iskola "meghosszabbított karjaként" viselkedjék, mivel azzal csak súlyosbítja a bajokat és eltávolítja magától a gyermekét is. Ugyanilyen fontos, hogy ne reagáljon sértetten, ha a pedagógus a gyermekre panaszkodik, és ne kezdődjön el nyílt vagy rejtett gyűlölködés a szülő és a pedagógus között.
Fogadja el, hogy a kicsi nem szándékosan, tudatosan "rossz", hanem egy nehéz helyzetben segítségre szorul, és ezt elsősorban a szüleitől kaphatja meg. Első teendő, hogy figyelje meg a gyermeket, milyen feladatok, milyen helyzetek a problémásak a számára, és a megfigyeléseit jegyezze is fel! Ez a "kölyöknapló" nagy segítségére lehet a gyermekkel foglalkozó szakembereknek is a probléma feltárásában. Alapszabály az is, hogy csak a jellemző tünetek tartós (legalább fél éves) és gyakran visszatérő jelentkezése számít a hiperaktivitás figyelmeztető jelének. Jó tudni, hogy sem a motoros nyugtalanság, a túlzott mozgékonyság, sem a figyelemzavar és a szertelen, impulzív viselkedés nem kizárólag a hiperaktivitás jelei: hasonló problémákat ugyanis egy sereg más elváltozás, betegség vagy állapot is okozhat. Legelőször ezeket kell kizárni.
Kezdje az alapoknál!
Első lépésként tanácsos felkeresni a gyermekorvost, és átfogó kivizsgálást kérni tőle, hiszen a tüneteket esetleg más betegségek is előidézhetik. Banálisnak hangzik, de bizony előfordulhat, hogy a tanulási zavarokat, a figyelmetlenséget, a nyughatatlanságot egy fel nem ismert érzékszervi zavar okozza: például a gyermek nagyra nőtt orrmandulái vagy más hallószervi probléma miatt rosszabbul hall, nem érti a tanári utasításokat. Nem egy iskolás gyermekről derült ki, hogy elhanyagolt szemtengelyferdülése miatt gyakorlatilag az egyik szemét nem használja. Az ilyen gyermekek esetében egészen más értelmet kap az izgágaság, a fészkelődés, a tanulási teljesítmény elégtelen volta. Más, testi bajok is okozhatnak nyugtalanságot, adott esetben például bélféreg- vagy gombás fertőzés is. A teljes körű kivizsgáláshoz esetenként hozzátartozik a teljes vérkép, hormon-, enzim- és pajzsmirigyvizsgálat is.
A következő lépés a nevelési tanácsadók felkeresése lehet. Fontos tudni, hogy az iskolai konfliktusokat okozhatja valamilyen részképesség-zavar is: az esetleges diszlexiát, diszgráfiát, vagy az iskolaéretlenséget a nevelési tanácsadók szakemberei tudják kiszűrni és kezelni. Érdemes felkeresni problémájával a oldalt is, ahol tanulástrénernek tehetik fel kérdéseiket.
