Nóra nagyon korán, a kiskamasz évei elején szívta el az első cigarettáját. "Fiatalkorában édesapám is dohányzott, de amikor - többek között ennek következtében - súlyos és kockázatos gyomorműtéten esett át huszonévesen, akkor egyik napról a másikra letette a cigarettát és soha többet nem gyújtott rá. Természetesen emiatt még kevésbé szerette volna, ha én is a cigarettához nyúlok. Amikor azonban jöttek a zűrös kamaszévek, minél jobban tiltottak tőle, annál inkább kívánatosabbnak éreztem a dohányzást " - meséli Nóra.
Mint mondja, az első néhány szálat olyan osztálytársaktól szerezte, akiknek a szülei dohányoztak. Először csak otthon, az erkélyen gyújtott rá, amikor egyedül volt, aztán már az utcán is, az iskolából jövet-menet. Végül az tette fel az i-re a pontot, amikor a barátaival egyre gyakrabban összejártak. Szinte mindegyikük dohányzott, így néhány év alatt ő is kőkemény nikotinfüggő lett, még 18 éves kora előtt.
A dohányzás bosszantó mellékhatásai
Nóra a középiskola után eladóként helyezkedett el egy kisebb boltban. "Cigizni csak az üzlet előtt, az utcán lehetett, ami a gyakorlatban úgy zajlott, hogy rágyújtottam, amikor pedig jött egy vevő, otthagytam az égő cigit a hamutartóban. Sokszor mire újra kiértem, végigégett az egész. Amellett, hogy ez bosszantó volt, egy csomó pénzem is ráment. Végül azonban mégsem anyagi okokból döntöttem úgy, hogy leszokom róla, hanem azért, mert megismerkedtem a párommal, aki soha nem dohányzott" - emlékszik vissza Nóra.
Bár párja látszólag elfogadta, hogy Nóra dohányzik, olykor kiderült, hogy mégis zavarja a füst . "Füstszagú volt a ruhám, a hajam, a bőröm, ha pedig otthon rágyújtottam, akkor magába itta a függöny és a bútorok is. Az sem volt üdvözítő megoldás, ha kimentem az erkélyre - amit télen különösen gyűlöltem - mert a hajam így is füstszagú lett, amit az ágyneműhuzat is átvett. Folyton mosnom kellett. Sőt, időnként azt is észrevettem, hogy a párom titokban a saját ruháit szagolgatta azt ellenőrizve, hogy mennyire lettek azok is füstszagúak miattam. Soha nem szólt érte, de nekem akkor is egyre többször volt emiatt lelkiismeret-furdalásom" - avat be a részletekbe az interjúalany.
Füstös számkivetettség
"Egy idő után már annyira zavart a saját füstszagom, hogy sokszor úgy éreztem magam, mint egy büdös borz a rajzfilmekben, aki szemmel látható szagot húz maga után. Azt is utáltam, hogy ha társagába mentünk, folyton félre kellett vonulnom cigizni, ha pedig más nem dohányzott, akkor teljesen egyedül mentem, mint valami számkivetett" - számolt be a tapasztalatairól. Sokszor mondta a párjának, hogy olyan cigire lenne szüksége, amelyik füstmentes, és egyből kerek lenne a világ; de akkor persze még nem volt ilyen.
Nóra két lehetőség közül választhatott: vagy elfogadja a dohányzással járó füstöt és annak mellékhatásait, vagy felhagy teljesen ezen szokásával. Ez utóbbi mellett döntött.
A megvonás fizikai és lelki tünetei
Saját elmondása szerint bár akaraterőért soha nem kellett ugyan a szomszédba mennie, azért egy kicsit könnyíteni szeretett volna a leszokás folyamatán. Mivel erős cigarettát szívott, első lépésként áttért egy közepesen erősre, miután ezt is megszokta, jöhetett egy light verzió, majd pedig az ultra light változat. Majd egy napon teljesen elhagyta a dohányzást. Az egész folyamat pár hét alatt lezajlott.
"Az első néhány nap, illetve hét nehéz volt, sokszor úgy éreztem magam, mint egy partra vetett hal. Hatalmasakat lélegeztem, mégis úgy érzetem, hogy nem kapok levegőt. Persze én is híztam, ahogy ilyenkor a legtöbben, volt cigi helyett minden (cukorka, csoki, rágó , nyalóka), de igyekeztem valamennyire kontrollálni magam, így végül csak néhány kiló csúszott fel rám, amit később hamar le is adtam" - mondta el Nóra.
Nórának nem csak a nikotin hiányzott, hanem a vele járó mozdulatok, szokások, tevékenységek is. A legviccesebb mégis az volt - mint mondja -, hogy az első hetekben mélyeket lélegzett, ha elment mellette az utcán egy dohányos. "Próbáltam elcsenni pár bűnös füstfoszlányt" - emlékezett vissza. Ahogy lelkileg lassan kezdett helyreállni, egyre jobban értékelte, hogy nincs ott az irritáló füstszag sem a ruhában, sem a hajában, sem a lakásukban.
Miközben Nórának sikerült leszoknia, rengetegen vannak, akiknek ez nem megy: a WHO adatai szerint 2025-ben már egymilliárdnál is többen fognak cigarettázni. Számukra - és különösen a közvetlen környezetük számára - némi megnyugvást hozhatnak a füstmentes technológiák: azok a megoldások, amelyek a füst ártalmai nélküli alternatívát nyújtanak a valódi dohányhoz ragaszkodóknak. Természetesen a füstmentes eszközök sem egészségesek, de a hagyományos cigarettáról ezekre áttérők - legalábbis az első klinikai kutatások alapján - jóval kisebb egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve, mint a tradicionális füstölgők.
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából, reklámnak nem minősülő tájékoztatásként készült a Philip Morris Magyarország Kft. hozzájárulásával.
