Az OCD -nek két fő komponense van. Az egyik a megszállott gondolatok, amelyek magas fokú feszültségérzetet provokálnak. A másik pedig a kényszeresség, a kényszer érzése arra, hogy bizonyos rituálékat, viselkedésformákat, cselekvéseket kell végezni annak érdekében, hogy a feszültség csökkenjen.
Itt jöhet képbe például a kényszeres kézmosás . A fertőzésektől való rettegés gyakori OCD-forma, pontosabban ezt ismerik fel a legtöbben, mivel ennek a szokásnak a kényszeres ismétlése könnyen észrevehető. Ugyanakkor számos egyéb, sokkal kevésbé nyilvánvaló tünet is létezik. Sajnos az OCD gyakori tünete az ön-, illetve közveszélyes viselkedés gondolata, azaz az ilyesmiben szenvedők gyakran érzik úgy, hogy kárt kellene tenniük magukban vagy azokban az emberekben, akik feszültséget keltenek bennük. Ezek úgynevezett agresszív kényszerek.
Szintén jellemző, hogy az OCD-sek folyamatosan a megerősítést keresik kapcsolataikban. Vagy állandóan hallani akarják, hogy nincs semmi baj velük, és szeretik őket, hogy jó anyák, apák, férjek, felségek, vagy folyamatosan kételkednek abban, hogy a megfelelő emberrel vannak-e. Ez persze néha mindenkivel megesik, de az OCD-sek túlzásba viszik a dolgot. Gyakran vannak olyan gondolataik a szexualitással kapcsolatban, amelyekkel saját magukat hozzák zavarba, amelyeket szégyellnek, amelyektől adott esetben meg is ijednek. Ha valakinek az értékrendjével ellenkező szexuális gondolatai, képzetei vannak, akkor ez is lehet obszesszív-kompulzív zavar tünete.
Zavarja őket továbbá a szimmetria hiánya, így megszállottan rendezgetik az asztalukat, életterüket, de akár még a távirányítót vagy a törölközőket is. Persze, ezen a téren is fontos hangsúlyozni, hogy OCD-ről akkor beszélünk, ha valakinek ez nyilvánvalóan központi dolog az életében, és minden apró asszimmetria feszültséggel tölti el, esetleg dühbe gurítja.
Forrás: prevention.com
