Natasha Schull pszichológus a nemrégiben megjelent, Addiction by Design című könyvében elsősorban azokra a szerencsejáték-függőkre fókuszált, akik magányosan ülnek egy-egy játékgép előtt, és látszólag a teljes külvilágot kizárják a tudatukból játék közben. Egy édesanya, Mollie - aki egyébként egy szállodában dolgozik - arról számolt be, hogy számára az a legnagyobb eredmény, ha minél tovább játékban tud maradni, míg egy másik alany arról vallott, hogy neki a játékgép a szerelme , a barátja, sőt még ennél is több, valójában a gép egy porszívó, amely kiszívja belőle az életet, illetve őt magát kiszívja az életből.
Schull megállapította, hogy a külvilág kizárásának vágya sok emberben megvan - elég a járműveken megfigyelni, hányan bújnak telefonjukba egész út alatt -, ám a komoly függőség az amerikaiak 1-2 százalékát érinti csupán, ugyanakkor ez a néhány százaléknyi ember generálja a szerencsejáték üzlet bevételének 30-60 százalékát.
Schull megfigyelte, hogy a legújabb játékgépek már inkább a gyakori kis nyereményekre mennek rá, mint a ritka jackpotra, ugyanis a gépek üzemeltetői is rájöttek: a játékosokat zavarta, hogy amíg a jackpot nyeremény kifizetődik, ők nem tudnak tovább játszani. Emellett az is kiderült, hogy a legtöbb játékosnak semmiféle szisztémája nincs a játék során, egyszerűen csak játszanak és kész.
Schull hangsúlyozta, hogy a játékgépezés nem hasonlítható egy sima bevásárló-körúttal, mert míg utóbbi időben behatárolhatóak, előbbi egy folyamatos, értelmetlen pénzkiadás, mely során az alany elveszíti tér- és időérzékét, valamint döntéshozó képességét is. A szakember szerint hasznos lenne, ha a könyvében leírtakkal mindazok megismerkednének, akik a szerencsejátékkal kapcsolatos törvényeket hozzák, mert talán ezáltal számukra is világosabbá válna, miként veszik át ezek a gépek a hatalmat egyes emberek felett.
