Ünnepre készül mind, aki él

Karácsonyra készülünk. Ez az az ünnep, amikor a legtöbb család közösen ünnepel, amikor állandó rohanásunk közepette egy kis időre megállunk, gyertyát gyújtunk, és megpróbáljuk magunkat átadni a Karácsony lényegének: a megértésnek, nyugalomnak, harmóniának, családba való visszavonulásnak.

Az ünnepek segítenek bennünket az év ritmusának megélésében, lehetőséget adnak lelki-szellemi tartalmak átélésére, belső ritmusunk harmonizálására. Ezért fontos, hogy az ünneplés és az ünnepre történő felkészülés természetes szokássá, igénnyé váljon bennünk, s ezt igyekezzünk átadni gyermekeinknek is. A Karácsony az Adventtel, a várakozás idejével kezdődik. Amikor lelkileg, és feladatainkban is a Karácsonyra készülünk. Azért, hogy mire elérkezik a Szenteste, teljes lényünkkel átéljük a szeretetet - egy olyan bensőséges lelkiállapotot, melyben egy mosoly, egy simogatás, egy csók képes kifejezésre juttatni mindazt, amiről azt hisszük, "ajándékban kell elmondanunk".

Reményteli várakozás

A Karácsonyt megelőző hetek az örömteli készülődés, az ünnepre való ráhangolódás varázsában telnek. Ebben az időszakban - Advent idején - nemcsak környezetünket, otthonunkat készítjük fel a nagy napra, hanem a lelkünket is. A reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje ez. Adventi koszorúnkon egyre több gyertyát meggyújtva az egyre növekvő fény a közeledő ünnepre figyelmeztet. Mígnem Karácsonykor az egész fenyőfa fénybe borul. Azért, hogy az ünnepek biztosíthassák számunkra a meghitt, szeretetben eltöltött közös perceket, már jó előre készülnünk kell. Ahogyan lakásunkat kisebb-nagyobb díszekkel igyekszünk ünneplőbe öltöztetni, úgy lelkünket is igaz hittel, tiszta gondolatokkal próbáljuk feltölteni, és igyekszünk magunkat átadni a szeretet, a megbecsülés érzésének.
A szeretet ünnepét mindenki másképp értelmezi, ezért másképp is készül rá, mást tart fontosnak.

Ünneplés és lelki egészség

A családi ünneplések azok az ünnepek és alkalmak, melyeket az egész kultúrában gyakorolnak, s különös jelentőséggel bírnak a család számára is. A családi ünnepek életünk egyik legfontosabb mentálhigiénés mozzanatai, mert összetartják a családot, és biztonságot adnak. Megtisztítanak, erőt adnak, és lehetővé teszik, hogy a mindennapok rohanásában egy kis időre végre magunkkal és szeretteinkkel foglalkozzunk. Az időről időre való ismétlődések során a családi ünnepek szertartásrendje stabilizálódik. A legtöbb családban egy sor szokást - mint rituális örökséget - tartanak fenn az ilyen alkalmakra. Ezekkel kapcsolatban minden családtag különféle érzést melenget, de hogy ezeknek érzelmileg igen nagy szerepük van, az nem kétséges.

Varázslatos hangulatot idézni

Napjainkban sajnos az ünnepi örömbe és készülődésbe sokszor szorongás is vegyül. Minden ajándékot megvettünk-e? Hová kell még elrohanni? Ki süti, főzi ezt vagy azt? Még jövő héten van a munkahelyi Karácsony, a gyerek karácsonyi koncertje...
Hogyan érkezünk így az ünnephez? A várakozás izgalma helyett gyakran fáradtan és kimerülten. A feladatok teljesítése, a megfelelni akarás mellett azonban próbáljunk meg időt szánni arra is, ami az ünnep lényege kellene, hogy legyen: megteremteni a varázslatos hangulatot, meghittséget, megnyugodni, s díszbe öltöztetni lelkünket.

Rituális készülődés

Az archaikus társadalmak, ősi kultúrák, népi hagyományok rítusai, mítoszai, szokásai sokat üzenhetnek számunkra. A sorsfordító események (pl. házasság), a megrázkódtatások (pl. halál) enyhítésére rítusokat találtak ki, amelyek sajátos hídként könnyítették meg az átmenetet az ember számára. A rítusok megjelentek a természet változásai során, az élet különböző stádiumaiban, illetve a pozícióváltozások alkalmával. Az ősi társadalmakban éppúgy felkészültek a várható, mint a váratlan eseményekre.
A népi szokásokat, az archaikus társadalmak emberének rítusait megfigyelve láthatjuk, hogy a mitologikus gondolkodású ember nagy figyelmet fordít az élet változásaira. Mintha megtapasztalta volna, hogy a változást egy sajátos lélektani tér veszi körül, amelyben az ember különös élményeket él meg.
Ezeket az időszakokat mi is hasonlóan éljük át, mint az archaikus társadalmak tagjai. A rítusok, mítoszok rendszere azonban nálunk már visszafejlődött. Az ember sok tekintetben magára maradt. Mit is jelentenek a rítusok a családban? A családi rituálék a kommunikációnak szimbolikus formái, melyek szisztematikus módon, időről időre azonos módon játszódnak le. A családtagok számára az ismétlődés élményét hozzák, ezáltal jelentősen hozzájárulnak a családban a közösségi érzés megalapozásához és fenntartásához. Segítik a stabilitás és a valahová tartozás érzésének kialakulását.
Ilyen rituálék az ünnepek, és a rájuk való készülődések is.

Átalakulás, átszellemülés

Az átalakulás során, Advent idején a család hozzáfog a közelgő ünnepre való előkészületek elvégzéséhez. Kitakarítják az otthonukat, készülnek a vendégek fogadására, bevásárolnak, sütnek-főznek. A nagy napon pedig a legnagyobb szervezettségben is úgy tűnik, a feje tetején áll minden. Ünnepi izgalom lengi be a lakást. A gyerekeket általában elviszik otthonról, komolyra fordul a főzés. Ünnepi díszben áll a fenyőfa, alatta szebbnél-szebb ajándékokkal.


Ezek a fontos előkészületi események egy átmeneti szakasz jelei, az átmenetet képviselik a nem-rituálisból a rituálisba. Ez a "küszöb" időszak, amikor már nem vagyunk azok, akik a rituálé előtt voltunk, de még azok sem, akik utána leszünk. Olyan ez, mintha egy színi előadásra készülnénk, "színrelépés előtt" időre van szükségünk, míg díszbe öltözünk, ráhangolódunk az ünnepre, s felkészítjük magunkat a rituáléra. Ilyen átmeneti-rítus, "küszöb" mozzanat figyelhető meg például akkor, amikor minden kész, és a család körbeállja a feldíszített fenyőfát, felcsendül a dal, és beköszönt a szenteste. Ilyenkor nagyon erősen átéljük azt, hogy "újra az vagyok, aki voltam". A rituáléban résztvevők az élmény küszöbén állnak. Ez a készülődés egy örömforrás, ami - úgy tetszik - arra indítja a résztvevőket, hogy a családi rituálékat ismételjék, mintha azt az élményt akarnák újra és újra átélni, "ahogy tavaly karácsonykor éreztem magam".

Mindezek következtében a rítusok előre láthatóvá teszik az életet a családban. Amint a rituálé időről időre az ismerős módon megismétlődik, a családtagok számára a stabilitást nyújtja, a külső változásokkal szemben. A rituálé egy megtartó és biztos alap, a folytonosság oszlopa a változás ellenében. Évről-évre ugyanazok a fogások, ugyanaz a menetrend, egyszóval a családi ünnep biztonsága és menedéke a mindennapok rohanó világában.