Ünnepre készül mind, aki él
A karácsonyi készülődésMindannyian ünneplünk. Valamit, valahogyan. Karácsony közeledtével különösen aktuálissá válik ez a téma. De mit is jelent számunkra az ünnep, az ünnepi szokások, a készülődés? Tudunk-e valójában ünnepelni? Elbírja-e lelkünk is az ünnepi ragyogást?
Az ünnepek segítenek bennünket az év ritmusának megélésében, lehetőséget adnak lelki-szellemi tartalmak átélésére, belső ritmusunk harmonizálására. Ezért fontos, hogy az ünneplés és az ünnepre történő felkészülés természetes szokássá, igénnyé váljon bennünk, s ezt igyekezzünk átadni gyermekeinknek is. A Karácsony az Adventtel, a várakozás idejével kezdődik. Amikor lelkileg, és feladatainkban is a Karácsonyra készülünk. Azért, hogy mire elérkezik a Szenteste, teljes lényünkkel átéljük a szeretetet - egy olyan bensőséges lelkiállapotot, melyben egy mosoly, egy simogatás, egy csók képes kifejezésre juttatni mindazt, amiről azt hisszük, "ajándékban kell elmondanunk".
Reményteli várakozás
A Karácsonyt megelőző hetek az örömteli készülődés, az ünnepre való ráhangolódás varázsában telnek. Ebben az időszakban - Advent idején - nemcsak környezetünket, otthonunkat készítjük fel a nagy napra, hanem a lelkünket is. A reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje ez. Adventi koszorúnkon egyre több gyertyát meggyújtva az egyre növekvő fény a közeledő ünnepre figyelmeztet. Mígnem Karácsonykor az egész fenyőfa fénybe borul. Azért, hogy az ünnepek biztosíthassák számunkra a meghitt, szeretetben eltöltött közös perceket, már jó előre készülnünk kell. Ahogyan lakásunkat kisebb-nagyobb díszekkel igyekszünk ünneplőbe öltöztetni, úgy lelkünket is igaz hittel, tiszta gondolatokkal próbáljuk feltölteni, és igyekszünk magunkat átadni a szeretet, a megbecsülés érzésének.A szeretet ünnepét mindenki másképp értelmezi, ezért másképp is készül rá, mást tart fontosnak.
Ünneplés és lelki egészség

A családi ünnepek életünk fontos részei
Varázslatos hangulatot idézni
Napjainkban sajnos az ünnepi örömbe és készülődésbe sokszor szorongás is vegyül. Minden ajándékot megvettünk-e? Hová kell még elrohanni? Ki süti, főzi ezt vagy azt? Még jövő héten van a munkahelyi Karácsony, a gyerek karácsonyi koncertje...Hogyan érkezünk így az ünnephez? A várakozás izgalma helyett gyakran fáradtan és kimerülten. A feladatok teljesítése, a megfelelni akarás mellett azonban próbáljunk meg időt szánni arra is, ami az ünnep lényege kellene, hogy legyen: megteremteni a varázslatos hangulatot, meghittséget, megnyugodni, s díszbe öltöztetni lelkünket.
Rituális készülődés
Az archaikus társadalmak, ősi kultúrák, népi hagyományok rítusai, mítoszai, szokásai sokat üzenhetnek számunkra. A sorsfordító események (pl. házasság), a megrázkódtatások (pl. halál) enyhítésére rítusokat találtak ki, amelyek sajátos hídként könnyítették meg az átmenetet az ember számára. A rítusok megjelentek a természet változásai során, az élet különböző stádiumaiban, illetve a pozícióváltozások alkalmával. Az ősi társadalmakban éppúgy felkészültek a várható, mint a váratlan eseményekre.A népi szokásokat, az archaikus társadalmak emberének rítusait megfigyelve láthatjuk, hogy a mitologikus gondolkodású ember nagy figyelmet fordít az élet változásaira. Mintha megtapasztalta volna, hogy a változást egy sajátos lélektani tér veszi körül, amelyben az ember különös élményeket él meg.
Ezeket az időszakokat mi is hasonlóan éljük át, mint az archaikus társadalmak tagjai. A rítusok, mítoszok rendszere azonban nálunk már visszafejlődött. Az ember sok tekintetben magára maradt. Mit is jelentenek a rítusok a családban? A családi rituálék a kommunikációnak szimbolikus formái, melyek szisztematikus módon, időről időre azonos módon játszódnak le. A családtagok számára az ismétlődés élményét hozzák, ezáltal jelentősen hozzájárulnak a családban a közösségi érzés megalapozásához és fenntartásához. Segítik a stabilitás és a valahová tartozás érzésének kialakulását.
Ilyen rituálék az ünnepek, és a rájuk való készülődések is.
Átalakulás, átszellemülés
Az átalakulás során, Advent idején a család hozzáfog a közelgő ünnepre való előkészületek elvégzéséhez. Kitakarítják az otthonukat, készülnek a vendégek fogadására, bevásárolnak, sütnek-főznek. A nagy napon pedig a legnagyobb szervezettségben is úgy tűnik, a feje tetején áll minden. Ünnepi izgalom lengi be a lakást. A gyerekeket általában elviszik otthonról, komolyra fordul a főzés. Ünnepi díszben áll a fenyőfa, alatta szebbnél-szebb ajándékokkal.
A karácsony a szeretet ünnepe, és nem a vásárlásé
Ezek a fontos előkészületi események egy átmeneti szakasz jelei, az átmenetet képviselik a nem-rituálisból a rituálisba. Ez a "küszöb" időszak, amikor már nem vagyunk azok, akik a rituálé előtt voltunk, de még azok sem, akik utána leszünk. Olyan ez, mintha egy színi előadásra készülnénk, "színrelépés előtt" időre van szükségünk, míg díszbe öltözünk, ráhangolódunk az ünnepre, s felkészítjük magunkat a rituáléra. Ilyen átmeneti-rítus, "küszöb" mozzanat figyelhető meg például akkor, amikor minden kész, és a család körbeállja a feldíszített fenyőfát, felcsendül a dal, és beköszönt a szenteste. Ilyenkor nagyon erősen átéljük azt, hogy "újra az vagyok, aki voltam". A rituáléban résztvevők az élmény küszöbén állnak. Ez a készülődés egy örömforrás, ami - úgy tetszik - arra indítja a résztvevőket, hogy a családi rituálékat ismételjék, mintha azt az élményt akarnák újra és újra átélni, "ahogy tavaly karácsonykor éreztem magam".
Mindezek következtében a rítusok előre láthatóvá teszik az életet a családban. Amint a rituálé időről időre az ismerős módon megismétlődik, a családtagok számára a stabilitást nyújtja, a külső változásokkal szemben. A rituálé egy megtartó és biztos alap, a folytonosság oszlopa a változás ellenében. Évről-évre ugyanazok a fogások, ugyanaz a menetrend, egyszóval a családi ünnep biztonsága és menedéke a mindennapok rohanó világában.