A Warwick Egyetem kutatói három tanulmányban is megvizsgálták a magas átlagkeresetű országok gyermekhalálozási körülményeit, kitérve az angol körülményekre is.
Nagy-Britanniában például a csecsemőhalál, azaz az egy éves kor előtt bekövetkező halál korábban a legnagyobb halálozási arányokat produkálta, 2011-re azonban szerencsére lecsökkent, 1000 emberre számolva 4,36 esetről beszélhetünk (az egy évszázaddal korábbi 7,88-as értékkel összehasonlítva). Más korcsoportokban a halálesetek száma a kilencvenes évek óta felére csökkent.
A krónikus, életet ellehetetlenítő betegségek a gyermekhalálozások legalább felét teszik ki Angliában és Walesben. A kutatás azonban azt állítja: a gyermekhalálozások aránya a gazdagabb és szegényebb néprétegek közti jövedelmi különbségek miatt maradt magas. (Minden életkori csoportban a fiúk halálozásai számai magasabbak a lányokénál.)
Dr. Peter Sidebotham, a tanulmányok fő kutatója és a Warwick Egyetem gyermekegészségügyi professzorhelyettese szerint sokkal több mindent tehetnénk azért, hogy ezen tragédiák ne történjenek meg. Hosszútávú politikai döntések, jóléti szolgálatok, a gyermekszegénység visszaszorítása, az egészségügyi fejlesztések mind részei ennek a folyamatnak. Sidebotham hozzátette: a politikusoknak rá kellene döbbenniük arra, hogy a gyermekek túlélése legalább annyira függ az egyenlőtlenséget csökkentő társadalmi és gazdasági döntésektől, mint egy ország GDP-jétől vagy egészségügyi fejlettségétől.
A kutatók szerint három olyan kulcsfontosságú terület van, ahol a gyermekhalálozások számát csökkenteni lehetne. Első körben egészséges, dohányzásmentes életmódot kellene folytatniuk a terhes anyáknak, ezzel is csökkentve a halva születés és a közvetlen születés utáni halálesetek számát. Másfelől a háziorvosok további képzését javasolták, valamint szorosabb kommunikációt a családok és az orvosok között, hogy az esetleges betegségek első szindrómáit azonnal észre lehessen venni. Mindezek mellett megelőző stratégiák bevezetését is javasolják, hogy mind az öngyilkosságok, mind a sérülések számát is minimalizálni lehessen. Mindezek természetesen nem csak Nagy-Britanniára, hanem a világ összes országára vonatkoznak.
Dr. Hilary Cass, a öngyilkosságok és visszaélések aggasztóak és azonnali cselekvést követelnek meg: nem csak a fiatalok szellemi egészségének pontosabb és preventívebb felmérést és kezelését, hanem azt is, hogy az iskolák, főiskolák és egyetemek miként ágyaznak meg a fiatalok társadalmi és érzelmi jóllétének. Mindezek mellett gyakorlati döntéshozói lépések is szükségesek, például a lakott területeken való sebességkorlátozás és a kezdő autóvezetők lassú beszoktatása a forgalomba.
