Pedig az emberek már évezredekkel korábban rájöttek, hogy néhány magukra szánt pillanat is elegendő a jó közérzethez. Tegyünk most egy kis időutazást a kényeztetés történelmi praktikáinak világába!
Ókori Egyiptom - az illatok világa
Az ókori Egyiptomban komoly szerepe volt a testfestésnek és az illóolajok használatának. A férfiak és nők körében is használt fekete szemfesték esztétikai funkcióján kívül a rossz szellemek távoltartását szolgálta. A különféle füstölőket és illóolajokat pedig a vallási szertartások kívül, a mindennapokban is rendszeresen használták akár a lakóterek komfortosabbá tételéhez, akár a fürdőzések után, bőrápolóként. Gondoljunk csak Kleopátrára, akiről köztudott volt, hogy szépségét és fiatalságát a hosszú, rendszeres, különleges fürdőknek köszönheti. A legenda szerint szamártejes fürdőinek köszönhette sima és puha a bőrét, ugyanakkor a fennmaradt írásos emlékek szerint többnyire az illóolajjal gazdagított fürdővizet részesítette előnyben.
Fényűző római kori lakomák
A rómaiak igazi mesterei voltak a kényeztetésnek. A híres lucullusi lakomák a vége nincs fogásokról, pompás ételekről és italokról váltak ismertté. Egy-egy pazar lakoma komoly társadalmi eseménynek számított, a vendéglátó pedig a világ különböző tájairól hozatott ínyencségekkel kényeztette vendégeit. Aki még nem ette pukkadásig magét, az étkezés végén mézédes gyümölcsök és finom sütemények közül válogathatott. A lakoma záróaktusa pedig a serleges borokból és borkocsonyákból álló, éjszakába nyúló ivászat volt. A vendégek kényelmét pedig tovább fokozta, hogy a finom falatokat fekve, könyökre támaszkodva fogyaszthatták az erre szolgáló kerevet segítségével.
Középkori iszlám fürdők
Míg Európa középkori városai piszoktól és bűzős levegőtől voltak terhesek, az iszlám világ városaiban egymás után épültek a csodálatos közfürdők, melyek azon kevés helyek közé tartoztak, ahol a nők is megjelenhettek. Számukra tehát a fürdő nem csupán a kényeztetés, hanem a társas élet, baráti kapcsolatok és bizalmas női beszélgetések színtere is volt. A melegvizes fürdő után agyagos pakolással tették puhává a bőrüket, ezt követte a hajmosás és a fejbőr masszírozása, melyhez illatos, habzó anyagot használtak. A szőrtelenítés és manikűrözés után pedig az arc kikészítése következett. A fátyolviselet miatt különösen fontos volt a szemek hangsúlyozása, és az illatszerek használata, hiszen ez csupán ez a két eszközük volt szépségük hangsúlyozására.
Ipari fejlődés kora - kialakulóban a modern élet
Az ipari fejlődéssel a parfümök nagyüzemi gyártása is megkezdődött, sőt a színházak és operák bejáratánál a vendégek illatautomaták segítségével finom permetet szórhattak magukra. Az illóolajok iránt az 1920-as évek végén nőtt meg újra az érdeklődés, mikor egy francia vegyész, Rene Maurice Gattefosse megégetett kézfejét levendulaolajba mártotta, mire az nemcsak gyorsan gyógyult, de maradandó hegek sem maradtak rajta. Ez felcsigázta az érdeklődését, és az illóolajok terápiás felhasználási lehetőségét kutatva kísérletekbe kezdett. Ő volt az első, aki az "aromaterápia" kifejezést használta. Az illatok az 1900-as évek második felében egyre nagyobb szerephez jutottak, külön kozmetikai iparággá nőtték ki magukat a dezodorok és parfümök. Az illatok megjelentek a testápoló készítményekben, a háztartási cikkekben, a mosóporokban és az öblítőkben is. A Coccolino idén ennél is magasabbra helyezte a mércét, és olyan prémium öblítőcsaládot fejlesztett ki - Coccolino Créme jojoba és mandulaolaj - mely nem csak finom illatba burkolja ruháinkat, hanem élvezetes pillanatokat is szerez. A felgyorsult életvitel mellett is van tehát lehetőségünk arra, hogy kényeztető pillanatokkal ajándékozzuk meg magunkat.
