Életünk motorja: a szív

A szív anatómiájának felderítését nagyon sokáig akadályozták különböző babonás hiedelmek, melyek a tudásra szomjas ember útjába álltak, aki meg akarta érteni életben tartójának működését. Sok bátor orvos és tudós - többek között Leonardo da Vinci és William Harvey - munkásságának köszönhetjük, hogy már sok mindent tudunk anatómiájáról és élettanáról.

Ön tudja, milyen a szíve?

A szív a mellüreg középső részén, a két tüdő között helyezkedik el. Körülbelül férfiököl nagyságú izmos szerv, közel fél kilogramm súlyú. Tengelye alul balra dől. Két rétegben savós hártya veszi körül. A vékonyabb belső hártya a szív falához tartozik,a tágabb külső zsákszerűen veszi körül a szívet.

Ilyen - szívvel kapcsolatos - hiedelem volt sokáig, mely a szívműtétek elvégzését megakadályozta, hogy a működő szív megáll, ha bármi hozzáér. Sőt, sokáig a mellkast sem merték felnyitni. Végül egy bátor orvosnak, Dr. Daniel Hale Williamsnek köszönhetjük, hogy ez az elmélet megdőlt, így szabaddá vált az út a szívműtétek előtt. Az orvos egy szíven szúrt kertészlegény életét mentette meg azzal, hogy hozzá mert érni a szívéhez. E két hártya között vékony rétegben folyadék található, amely a szív mozgása közben csökkenti a felületek súrlódását, másként a szív erőteljes pulzáló mozgása túlzott dörzsölésnek tenné ki az érintkező felületeket. A szív négy üregből, két pitvarból és két kamrából áll.

A bal kamra fala jóval vastagabb, mint a többi üregé, hiszen ennek az üregnek a test teljes ellenállását kell legyőznie, hogy a vért a szervezet felé kipumpálja. A két pitvart kötőszövetes, a két kamrát izmos sövény választja el egymástól.

Az elhasznált vér a test felől a jobb pitvarba, majd jobb kamrába kerül, innen a tüdőverőérbe préselődik tovább. A tüdőben megtörténik a vér gázcseréje, és az oxigéndús vér a négy tüdővisszéren keresztül a szív bal pitvarába kerül. Innen a bal kamrába, majd az onnan nyíló aortába ömlik tovább a vér, mely immár készen áll a sejtek friss oxigénnel való ellátására.

Az egyirányú véráramlást a billentyűrendszer szabályozza. A pitvarok és a kamrák között baloldalt kéthegyű, jobboldalt háromhegyű vitorlás billentyűk működnek szelepszerűen. Ezek a vért csak a pitvarból a kamra felé eresztik át, fordítva nem. Az aorta és a tüdőartéria kezdetén zsebes vagy félhold alakú billentyűk vannak, melyek pedig csak a kamrából a nagyartériák felé engedik áramlani a vért, visszafelé nem.

Paradox módon a szív nem tudja hasznosítani a vért, amely üregein keresztüláramlik, ezért saját koszorúér-hálozata van, mely ellátja a szerv szöveteit. A koszorúerek egyes szakaszai megfigyelhetők a szív felületén. Érdekesség, hogy a kétéltűek és a hüllők többségénél nincs ilyen, ott a szív üregeiben mozgó vér látja el a szívet.

Szívizom, a "szuperizom"!

A szív fő tömegét a fáradhatatlan szívizomszövet alkotja. Ez az izomtípus merőben különbözik a test többi izomtípusától. Először is érvényes rá az autonómia és a ritmicitás elve, azaz míg pl. a harántcsíkolt izomzat akkor mozog, ha a mozgatóidegek "megparancsolják", addig a szívizomzatnak saját ingerképző rendszere maga termeli az összehúzódást kiváltó ingereket, azaz a szív magát irányítja. A másik különlegesség a "minden vagy semmi"-törvénye, azaz a szív küszöbingerre pillanatnyi állapotának megfelelő maximális összehúzódással reagál. Hiába emeljük az inger intenzitását, a szívizom összehúzódásának mértéke nem változik. Tehát vagy semmi (küszöbalatti ingerre nincs összehúzódás), vagy minden (küszöbingerre már maximális az összehúzódás, amely nem fokozható).

A szív saját "idegrendszere"

Nemes szervünket speciális és módosult szívizomrostokból álló rendszer, az ingerületkeltő és -vezető rendszer hálózza be. Ez a rendszer adja ki előbb a pitvaroknak, majd a kamráknak az összehúzódási parancsot, és ez hangolja össze a szív részeinek működését.

Kiindulópontja a jobb pitvar falában található sinuscsomó (SA-csomó). Az általa keltett ingerület az egész pitvarra átterjed, és eléri a pitvar-kamrai csomót (AV-csomó). Az ingerület további útja a His-kötegen és a Tawara-szárakon vezet a kamrák felé. A belőlük kiinduló Purkinje-rostok behálózzák a kamrákat, biztosítva az ingerület gyors továbbterjedését. Így végül a kamrák is összehúzódnak. Az egyes összehúzódások közötti igen rövid nyugalmi periódust diasztolénak nevezik: mindössze ennyit tud pihenni szívünk.

A szív saját irányítása annyira önálló, hogy például a kipreparált békaszív megfelelő oldattal átöblítve tovább dobog. Lényegében a szív dolga, hogy keringésben tartsa a vért. Nyugalmi állapotban egy perc alatt átlagosan hetvenet, naponta százezret, egész életünk során pedig mintegy 2,5 milliárdot ver. Megérdemli, hogy ismerjük és vigyázzunk rá: megdolgozik érte.

Nézze meg a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát a Score-táblázat segítségével !