A köznyelvben gyakran csak örök vegyi anyagokként hivatkozunk az úgynevezett per- és polifluorakil anyagokra, avagy PFA-vegyületekre. Olyan mesterségesen előállított anyagok tartoznak ebbe a csoportba, amelyek közös tulajdonsága, hogy rendkívül erős szén-fluor kémiai kötést tartalmaznak. Emiatt pedig kivételesen ellenállóak és stabilak: természetes úton nehezen tudnak lebomlani, és akár évszázadokig vagy évezredekig szennyezhetik a környezetet. Eközben az 1950-es évek óta számos különféle célra felhasználja az ipar ezeket a vegyi anyagokat, beleértve például kozmetikumok, konyhai eszközök gyártását, de még a tűzoltó habban is jelen vannak. Napjaink egyik fontos kérdése így, hogy vajon a PFA-k milyen ökológiai veszélyeket hordozhatnak magukban hosszú távon, egyszersmind milyen hatással lehetnek az emberi szervezetre.
A PFA-anyagok hatása a szervezetre
Egy, a PLOS Medicine című folyóiratban frissen megjelent tanulmány arra hívja fel a figyelmet: az PFA-knak való magzati kitettség befolyásolhatja a tüdő és az immunrendszer fejlődését, fokozva a gyermekkori asztma kialakulásának kockázatát. A tanulmány szerzői csapatának három tagja, Annelise Blomberg, Anna Saxne Jöud és Christel Nielsen a The Conversation oldalán foglalta össze, milyen vizsgálati módszerek és kutatási eredmények nyomán jutottak erre az aggasztó felismerésre.
Mindenekelőtt érdemes azonban megemlíteni a PFA-k kapcsán, hogy ezek az anyagok a méhlepényen is átjuthatnak. Magyarán nemcsak a várandós nők szervezetébe juthatnak be, de a fejlődő magzatéba is – például az ivóvíz közvetítésével. És bár a legtöbb ember alacsony mértékű szennyeződéssel érintkezik a mindennapokban, vannak olyan közösségek, amelyek esetében magasabb szintű kitettséggel kell számolni. Ez utóbbi körbe tartozott hosszú időn keresztül egy dél-svédországi kisváros, a Blekinge megyei Ronneby lakosságának egy része is.
A településen egy 2013-as ellenőrzés során derült fény arra, hogy a lakossági vízellátásért felelős két közüzemi rendszer egyikében a PFA-szennyezettség mértéke mintegy kétszázszorosan meghaladta a másikét. A szennyeződés egy úgynevezett vizes filmképző tűzoltó habból származott, amelyet égő üzemanyagok oltásához használnak. Egy közeli katonai légibázison az 1980-as évektől kezdve rendszeresen folytak tűzoltó gyakorlatok, onnan szivároghattak a problémás anyagok a talajvízbe, elérve az ivóvízhálózatot is.
Miután a hatóságok felfedezték a szennyeződést, lezárták az érintett vízellátó rendszert, és a város minden háztartását a másikra kötötték át. Noha ezzel már az összes lakos tiszta vízhez juttatott, a korábban a szervezetüket ért szennyeződést nem lehetett semmissé tenni. A kutatók utólagos vizsgálatai szerint a helyi gyerekek véréből már az 1980-as évek közepén is ki lehetett volna mutatni a PFA-k jelenlétét, az ezt követő három évtized során pedig folyamatosan és észrevétlenül érte szennyezés a lakosságot, beleértve a várandós nőket is.
Ivóvíz és asztma: íme a kapcsolat
Mint arra a három kutató rámutat, Svédország minden állampolgára rendelkezik egy egyedi személyi azonosítóval. Ez az alapja annak a kormányzati regiszternek, amelyben közösen szerepel az emberek minden olyan fontos és érzékeny adata, mint például a születési hely, a lakhelytörténet, az évenkénti bevétel, a családi állapot vagy éppen az egészségügyi kórtörténet. E hatalmas regiszter lehetőséget nyújt olyan populációs szintű orvosi kutatások lefolytatására, amelyeket a legtöbb országban nem lehetne hasonló módon elvégezni.
A kutatócsoport ezen adatforrást felhasználva több mint 11 ezer Blekinge megyei, 2006 és 2013 között született gyermek egészségi állapotát követte nyomon 12 éves korukig. Arra voltak kíváncsiak, hogy a gyerekek mekkora hányadánál alakult ki asztma, amit aztán területi bontásban is megvizsgáltak. Nem állt rendelkezésre mindegyiküktől vérminta laboratóriumi elemzésre, de a Ronnebyben történtek is lehetőséget kínáltak a PFA-expozíció hatásának kimutatására. Azok a nők ugyanis, akik várandósságuk idején tartósan a város érintett részén éltek, feltételezhetően több ilyen vegyülettek kerültek érintkezésbe, akárcsak a magzatuk.
Végeredményben kirajzolódott, hogy utóbbi gyermekek körében – egyéb rizikófaktorokat is számításba véve – mintegy 40 százalékkal növelte az asztma kialakulása kockázatát a magas PFA-kitettség, összehasonlítva a megye távolabbi részein született gyerekekkel. Egészen pontosan előbbiek 27 százalékánál diagnosztizálták a betegséget, szemben a kontrollcsoportban feljegyzett 16 százalékos aránnyal. Mindent egybevetve a tanulmány szerzői úgy vélik, hogy az asztma veszélyét elsősorban akkor növelhetik számottevően a PFA-k, ha eleve nagy koncentrációban jutnak a magzati szervezetbe.
Ezzel együtt fontos hangsúlyozni, hogy Ronneby esete nem anomália. Szerte Európában több mint 13 ezer olyan helyszín lehet, ahol a tűzoltó hab okozta szennyeződés valós kockázatot hordoz magában. „Kutatásunk fontos betekintést nyújt abba, hogy milyen potenciális egészségügyi hatásai lehetnek a szennyezésnek az érintett közösségekben. Az asztma az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus betegség. Ha a magas PFAS-expozíció hozzájárul ehhez a népegészségügyi teherhez, akkor ez egy olyan tényező, amely mindeddig nagyrészt rejtve maradt” – fogalmaz a három kutató.
