Az új tanulmány alapján azok az egészséges, menopauzán már átesett hölgyek, akik hordozták ezt a bizonyos génváltozatot, hormonpótlás mellett nem tapasztaltak fokozott testi és szellemi hanyatlást.
Korábbi értekezésekben már fölmerült, hogy az ApoE4-nek köze van az időskori leépüléshez és az Alzheimer-kórhoz. A génváltozat a kései Alzheimerrel diagnosztizált emberek kétötödénél van jelen. Rasgon professzor és csapata a telomerekre összpontosított, tehát a kromoszómák végein található lezáró egységekre, melyek a DNS stabilitásáért felelősek.
Minden sejtosztódással rövidülnek annak telomerei. Amennyiben túl röviddé válnak, a sejt elhal, és elveszíti osztódási képességét. A gyakorlatban ez az öregedés látható jeleihez vezet, úgymint bőrráncosodáshoz és egyéb leépülési folyamatokhoz a testben. A telomerek rövidülésének üteme egyénenként változik, és a biológiai kor becslésének alapja.
A tudósok 70 egészséges nő fehérvérsejtjeinek telomereit vették górcső alá, a résztvevők mindegyike 45 és 65 éves volt és hormonpótlást kapott. A kísérleti alanyokat két csoportra osztották: az egyikben folytatódott a hormonpótlás, míg a másikban szünetelt. Két évvel később újabb vérvétel után megállapításra került, hogy milyen sebességgel változott a telomereik hossza. Az Alzheimerre hajlamosító gént hordozók telomerei hatszor akkora valószínűséggel rövidültek két esztendő alatt, mint azoké, akik nem rendelkeztek ilyennel, s ötször olyan gyorsan zajlott náluk a folyamat, így sejtjeik tíz évet "öregedtek". A hormonterápia azonban teljes egészében kiiktatta a génváltozat negatív hatását, mert a kezelést folytatók csoportjába került érintettek nem mutatták gyors telomer-rövidülés jelét.
"Egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy megtudjuk, kiknek a leghasznosabb az ösztrogénpótlás" - jelentette ki Rasgon professzor.
