A P-skála
A méhnyakrák különböző stádiumait a szűrés során levett kenetből tudják megállapítani és az eredményt kétféle rendszerrel értékelhetik.
A "P" a módszer feltalálójára, Papanicolau görög tudósra utal, ő volt az a citopatológus, aki elsőnként vizsgálta a méhnyak felszínéről levett sejtkenetet és értékelte a vizsgálatot. Az 1943-ban kipróbált, majd egyre több helyen bevezetett vizsgálatnak köszönhetően 50-70%-kal csökkent a méhnyakrák okozta halálozások száma. Ez a régi fajta citológiai felosztás volt a P1-től P5-ig használt jelölés típus, amely az alábbi jelentést hordozza magában:
P0: értékelhetetlen a kenet (túl véres, túlfestették, eltörött, nincs rajta sejt) azonnali ismétlés
P1: makulátlan kenet, csak élettani hámsejtek (ez elsősorban azoknál fordul elő, akik még nem élnek szexuális életet)
P2: élettani normál hámsejtek, plusz fehérvérsejtek (legtöbb szexuálisan aktív nő esetében ezt látjuk)
P3: normál hámsejtek mellett gyulladásos sejtek, HPV-fertőzésre utaló sejtek (daganatos sejtek nem láthatóak)
P4: daganatos sejtek láthatóak
P5: csak daganatos sejtek láthatóak
A Bethesda-skála
A napjainkban is leginkább alkalmazott jelölés a Bethesda skála (CIN 1, CIN 2, stb.) A Bethesda- (CIN) szisztémát azért találták ki 1989-ben, mert a pathológusok közelíteni akarták a citológiai diagnózisukat a későbbi esetleges szövettani eredményekhez. Egyben a Pap-tesztnél kétes citológiai lelet esetén (P3) a nőgyógyászt könnyebb terápiás döntésben segítették. A Bethesda-skála alapján az alábbi eredményt jelölheti meg a pathológus:
LSIL : enyhe fokú hámsejt eltérés
HSIL : súlyos fokú hámsejteltérés
CIN I : a rákmegelőző állapot legenyhébb formája
CIN II/III: a hám rákmegelőző állapotának középsúlyos és súlyos formája
CIN IV: invazív méhnyakrák
ASCUS : ismeretlen eredetű rendellenes hámsejtek.
