A méhnyakrák kialakulásának kockázata megközelítőleg ötször magasabb azokban a nőkben, akik nem vesznek részt rendszeresen méhnyakszűrésen. Ugyanakkor az esetek körülbelül 20%-a még a jól működő szűrőprogrammal rendelkező országokban is felderítetlen marad (elsősorban a méhnyak adenokarcinóma, amelyeket nehezebb kimutatni a szűrés folyamán).
Magyarországon 2003. óta létezik államilag finanszírozott és szervezett méhnyakszűrő program, mellyel a 25-65 éves korosztály háromévenkénti szűrését próbálják megvalósítani. A protokoll kimondja, hogy minden nőgyógyászati vizit egyben méhnyak szűrés is kell, hogy legyen, amennyiben az nem történt meg 1 éven belül. 2001 és 2005 között a nők átlagosan 37%-a vett részt méhnyak szűrésen és 30%-uk soha nem volt még vizsgálaton, tehát van még hova fejlődnünk. Ahhoz, hogy egy szűrőprogram önmagában eredményes legyen a méhnyakrák visszaszorításában min. a nők 80%-ának kellene rendszeresen részt vennie a vizsgálatokon. Mivel Magyarországon ettől a szinttől távol állunk, nagy jelentősséggel fog bírni a 26 év felettiek számára is alkalmazható védőoltás, mely 2007 őszén kerül patikai forgalomba.
Miért van szükség szűrésre?
A másodlagos prevenció (szűrés) a kóros sejtek korai kimutatásán (a kórkép kimutatása, mielőtt súlyossá válna), és a korai stádiumban történő kezelésén alapszik. A szűrés pozitív hatása a méhnyakrákos esetek csökkenésében mutatkozott meg, de szűréssel nem előzhető meg a HPV fertőzés. (Az elsődleges és másodlagos prevenció kombinációja kívánatosabb, mint csak a másodlagos prevenció alkalmazása. Az elsődleges prevencióval csökkenteni lehetne a fertőzés előfordulását, így csökkentve a szűrés során kimutatott méhnyak-rendellenességeket.) Az idejében felismert méhnyak rendellenesség jó eséllyel gyógyítható.
Milyen vizsgálatokat végeznek méhnyakszűrés alkalmával?
A méhnyakszűrés a hazai hagyományoknak és a hatályos nőgyógyászati protokolloknak megfelelően teljes nőgyógyászati vizsgálatból áll, amelynek elengedhetetlen része a méhnyak felszínéről vett minta citológiai vizsgálata.
A méhnyakrák-szűrés bimanuális, citológiai és kolposzkópos vizsgálatból áll.
A citológiai vizsgálat során a méhnyakról mintát (kenetet) vesznek. Itt nincsenek idegvégződések, ezért a művelet fájdalommentes.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az így levett hámsejtek alkalmasak arra, hogy kimutassák az esetleges kóros elváltozásokat, illetve a HPV-fertőzöttséget. A mintavétel nőgyógyászati rendelőben történik és az itt levett sejteket szövettani szakértő vizsgálja. A nőgyógyász a levett mintát az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral szűrővizsgálatra szerződött citológiai laboratóriumok valamelyikébe küldi. A citológiai vizsgálat eredményéről a laboratórium a beküldő nőgyógyászt értesíti, aki tájékoztatja a pácienst az eredményéről.
Kolposzkópos vizsgálat során a nőgyógyász optikai eszköz segítséggel hússzoros nagyítással nézi meg a méhnyakon található esetleges elváltozásokat. Ez csak az előrehaladott fertőzés és szemölcsszerű tünetek észrevételére alkalmas. Ha a kolposzkópos vizsgálat során kóros elváltozást észlelnek, általában egy kis szövetmintát (biopszia) vesznek. A patológus a szövetminta vizsgálata során cervicalis intraepiteliális neoplázia (CIN) jeleit keresi. Ha a biopszia súlyos fokú eltéréseket mutat, általában exciziós (kimetszéses) biopsziát végeznek, mely nagyobb szövetmintát ad az elváltozás értékeléséhez, és egyúttal a lézió kezelését is biztosítja. Ezt nevezik LEEP-nek (Loop Electrosurgical Excision Procedure - kacskimetszés). A kúpbiopszia (konizáció) egy nagyobb léptékű kimetszéses biopszia, amelyet a nagy méretű, súlyos fokú precancerosus állapotok, és a korai invazív rák kezelésére alkalmaznak. Ezt a beavatkozást általában általános érzéstelenítés mellett végzik.
Legjobban: