A daganatos betegségek, előfordulási gyakorisága összefügg a civilizáció fejlődésével, az iparosodással. A lehetséges kiváltó okokat csak találgatni lehet: genetikai tényezők, vírusfertőzés, táplálkozás (zsírban gazdag ételek, alkoholizmus), környezetszennyezés jöhet szóba.
A világ valamennyi országában az emlőrák a vezető női daganatos halálok. Manapság minden tizedik nő élete során emlőrákban megbetegszik. Ez a meglepően nagy szám ráadásul - sajnos - folyamatosan emelkedik.
A veszélyeztetettek
Az emlőrákok legnagyobb része öröklődő tényezők nélkül, sporadikusan (szórványosan) alakul ki. A megbetegedés esélyét, növeli a családban előfordult emlőrák.
Az elsőfokú rokon (anya, leánytestvér, vagy leánygyermek) érintettsége esetén két és félszeres, másodfokú rokon ismert betegsége esetén másfélszeres a relatív kockázat.
Veszélyeztetettnek számít az, akinek már volt petefészek- vagy vastagbéldaganata, korábbi mellkas besugárzása, askenázi zsidó származású, Li-Fraumeni, vagy Cowden szindrómában szenved, egy bizonyos gén-kromoszóma mutációt (BRCA 1,2) hordoz. Náluk az emlők rendszeres (szűrő-) vizsgálatát már 30 éves korban el kell kezdeni. Az un. magas rizikójú személyek esetében, az emlőrák kockázata mérsékelten nagyobb, de ez nem jelenti azt, hogy az emlőrák kötelezően kialakul.
Megelőzhető az emlőrák?
Az emlőrák kialakulását megelőzni, még a hajlamosító tényezőket ismerve sem lehet. Nagyon fontos azonban, hogy a betegség lehető legkorábban felfedezésre kerüljön, és megfelelő kezelésben részesüljön. Ha sikerülne valamennyi emlőrákot már a legkorábbi stádiumában felfedezni, a betegek 85-95%-a teljesen meggyógyulhatna. Sajnos, a valóságban ez csak a betegek felére-kétharmadára igaz.
Vitatható "tények"
Az emlő rosszindulatú daganata igen sok embert érint. Manapság minden tizedik nő élete során emlőrákban megbetegszik. Ez a meglepően nagy szám ráadásul - sajnos - folyamatosan emelkedik.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
Manapság vitatott az a régebben elfogadottnak tekintett tény, hogy aki szoptatott, védettebb az emlőrákkal szemben. Terhesség alatt - a magas ösztrogén szint miatt - kissé fokozott a kockázat, ezért az emlőket rendszeresen kell vizsgálni, és minden tapintható csomót, vagy szokatlan változást meg kell mutatni a kezelőorvosnak.
A fogamzásgátló tablettákról és a - menopausa után szedett - hormonpótló gyógyszerekről nem bizonyított, hogy emelnék az emlőrák kockázatát. A legutóbbi tanulmányok egyértelmű összefüggést mutattak ki a menopausa utáni hormonpótló kezelés (HRT) és az emlőrák fokozott kockázata között - a gyakoriság emelkedése azonban csak minimális.
A méhnyakrákok döntő többségéért a humán papillóma vírus (HPV) tehető felelőssé.
A humán papilloma vírus voltaképpen nem egyetlen kórokozó, hanem vírusok egész családja. Eddig közel 100 altípusát különböztették meg, melyeket daganatkeltő képességük alapján magas, közepes és alacsony kockázatú csoportokra osztottak. Ezek egy része a bőrt, más részük a különböző nyálkahártyákat, így a már említett méhnyakat, továbbá a nyelőcső, a garat, a gége, valamint a genitáliák nyálkahártyáit vagy a végbélnyílás környéki területeket támadják meg. A bőrön jelentkező elváltozások rendszerint csekély jelentőségűek, a vírusfertőzés nyomán kialakuló szemölcsök könnyen eltávolíthatók, azonban a nyálkahártyákba hatoló kórokozók már, különböző eséllyel, de rosszindulatú daganatos megbetegedéseket is előidézhetnek.
Szerencsére a legtöbb fertőzés esetében igaz, hogy a szervezet képes velük felvenni a harcot, így a HPV-fertőzések 90%-a is két éven belül nyom nélkül elmúlik. A maradék 10%-ban a folyamatos fertőzöttség a magas rizikófaktorú vírustörzsek esetében komoly gondok forrása lehet, mivel a hosszú tünetmentes időszak után az átlagosnál nagyobb a daganatkeletkezés lehetősége. Vélhetően, a HPV olyan rizikótényező, amely bár szükséges, ámde önmagában nem elégséges a méhnyakrák keletkezéséhez. A rendszeres szűrővizsgálatok óriási jelentőséggel bírnak.
Legjobban: