Az agyról készült felvételek segítségével újabb részletei derültek ki annak, hogyan működik egy diszlexiás ember agya.
A fő problémát úgy látszik a betű látása és az általa képviselt hang összekötése közötti rossz párosítás jelenti - közölték a holland Maastrich Egyetem kutatói.
Erről a tanulási készségről alkotott alapvető tudásunk bővítése mellett a kutatók azt remélik, hogy felfedezéseik a probléma hatékonyabb megoldásához is vezethetnek. "Azt vizsgáltuk, miben dolgozza fel másképp a diszlexiás olvasók agya az írott és az elhangzó szavak közötti kapcsolatot az egészséges olvasókhoz képest" - közölte Vera Blau, pszichológus doktori hallgató.
"Noha túl korai lenne eredményeinket a klinikumban azonnal hasznosítani, az információk segítségével azonban megerősíthetővé válhatnak a jelenlegi diszlexiás kezelési stratégiák, és jobban érthetővé válhatnak a hatékony terápia által létrehozott idegi változások is."
A vizsgálat eredményei, melyekről a Current Biology című lap számolt be, összhangban állnak a korábbi kutatásokkal. "Azt általunk már sejtett alapvető idegi hálózatot tárta fel." - közölte Kathryn J. Kotrla, a Texas A&M Egészségtudományi Központ igazgatója, pszichiátria, valamint magatartástudomány professzor, és a Round Rock Egészségtudományi Központ társdékánja.
"A kísérlet leírta a diszlexiás és az egészséges olvasók neuroanatómiai különbségének alapjait."
A Nemzetközi Diszlexia Egyesület (IDA) szerint a diszlexia egy olyan tanulási rendellenesség, mely során nyelvi problémák jelentkeznek, beleértve a szavak olvasását, betűzését, írását és kiejtését is.
Korábbi kutatások kimutatták, miben különbözik a diszlexiás személyek agya az egészségesekéhez képest. Emellett felfedezték, hogy hibás a szón belüli hangok azonosításának képessége és azok betűkkel való párosítása közötti kapcsolat az IDA szerint.
A vizsgálat során 13 diszlexiás olvasó és ugyanennyi egészséges olvasó vett részt. Az önkénteseknek betűket mutattak és beszédhangokat játszottak le, amelyek egyetlen betűre hasonlítottak. A kutatók funkcionális MRI felvételeket készítettek a résztvevőkről a kísérletek végzése során.
A diszlexiás résztvevőknél alacsonyabb volt a superior temporális kéreg régiójának aktivitása - amely többek között a hang feldolgozásának területe az agyban. "Megvizsgálták, mi történik, ha a diszlexiás és az egészséges emberek megpróbálják integrálni a vizuális és a hangformákat, és noha eddig is sejtették, hogy ez a probléma, ez egy újdonság, mert agyi képalkotó technológiát alkalmaztak hozzá" - közölte Guinevere Eden, a Tanuláskutató Központ igazgatója a Georgetown Egyetemen.
"Egy tipikus embernek felerősített válasz jelenik meg az agy ezen területén, a diszlexiásoknál ez a felerősödés nincs, azt sugallva, hogy hiányzik egy rendszer, amely megmutatná a látottak és a hangok közötti összefüggéseket. Ez egy fontos lépés, mely hatására lehetőség nyílik megvizsgálni a klinikai beavatkozások hatékonyságát és az olvasási nehézségek különböző altípusait" - tette hozzá Kotrla. "Millióféleképpen működik a vizuális és hallási feldolgozás."
Animáció: HáziPatika.com
