A felvetés, hogy a macskatartásnak köze lehet a skizofréniához, nem új keletű. Ugyanakkor a múltban született kutatások meglehetősen vegyes eredményeket hoztak ezen a területen. A kérdés tisztázása érdekében ausztrál kutatók ezúttal összesen 17 korábbi tanulmányt vetettek elemzés alá az elmúlt 44 évből, illetve 11 országból, beleértve az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot is – írja a ScienceAlert. „Összefüggést találtunk a szélesebb értelemben vett macskatartás és a skizofréniához kötődő zavarok kialakulásának lehetősége között” – húzta alá John McGrath, a Queenslandi Mentálisegészség-kutató Központ pszichiátere. Eredményeiket a Schizophrenia Bulletin című folyóiratban mutatták be.
Az elemzésbe bevont tanulmányok közül egy 1995-es tudományos munka egy parazita, a Toxoplasma gondii lehetséges szerepére hívta fel a figyelmet. Más tanulmányok eredményei pedig arra utaltak, hogy esetleg a macskákkal gyermekkorban történő érintkezés állhat a későbbi fokozott skizofréniakockázat hátterében. A T. gondii egy egysejtű, amely nem megfelelően hőkezelt hús vagy szennyezett víz közvetítésével juthat az emberi szervezetbe, továbbá a fertőzött macskák harapása és széklete által is terjed. Felnőttkorra az emberek mintegy fele átesik a fertőzésen, túlnyomó többségük tünetmentesen, majd életre szóló védettséget szerez ellene. Ugyanakkor a tudósok egyre több különös dolgot tudnak meg a T. gondiiról.
E körbe tartozik például, hogy a parazita képes beszivárogni a központi idegrendszerbe is, befolyásolva az ingerületátvivő anyagok működését. Ennek nyomán személyiségváltozásokkal, pszichotikus tünetek fellépésével, valamint egyes neurológiai zavarokkal is kapcsolatba hozták már, beleértve a skizofréniát. Valódi ok-okozati összefüggést azonban mindeddig nem sikerült felállítani.
Az új elemzés szerzői összességében arra a következtetésre jutottak, hogy aki macskát tart, annál kétszer valószínűbb, hogy skizofrénia alakuljon ki idővel. Hangsúlyozzák azonban, hogy egyelőre korai lenne bármit is biztosan kijelenteni az ügyben. Először is a 17 vizsgált tanulmányból 15 egyszerű megfigyeléses vizsgálaton alapult, ezáltal nem alkalmas ok-okozati összefüggések igazolására. Egyben ezek a fajta vizsgálatok gyakran figyelmen kívül hagynak olyan tényezőket, amelyek szintén befolyással lehettek a megfigyelt trendekre. Ezenkívül az elemzésbe bevont tanulmányok egy része kutatási szempontból is alacsony minőségű volt, ami ugyancsak gyengíti az eredmények hitelességét. Mindent egybevetve az ausztrál kutatók érdemesnek tartják a hipotézist további kutatásokra, de az eddigieknél szélesebb körű, megfelelő minőségű vizsgálatokat tartanak szükségesnek az ügyben.
