Az a legjobb módja egy vers, kártyatrükk vagy matematikai egyenlet memorizálásának, ha szundítunk egyet - derül ki egy meglepő kutatásból.
A német kutatók kísérletei azt mutatták, hogy az agy alvás közben az ébrenléti állapotnál hatékonyabban képes ellenállni a friss emlékek kiradírozására irányuló próbálkozásoknak. A Nature Neuroscience szakfolyóiratban közzétett tanulmány új megvilágításba helyezi azt a rendkívül összetett folyamatot, amellyel a szándékosan szerzett információk tárolását és visszahívását, röviden a tanulást végezzük.
A korábbi kutatások azt mutatták, hogy a friss emlékek, melyeket ideiglenesen a hippokampuszban tárolunk, nem azonnal vésődnek be. Azt is tudtuk, hogy ezeknek az emlékeknek az újra aktiválása közvetlenül a tanulást követően jelentős szerepet játszik az emlékek átvitelében az agy "merevlemezére", az agykéregre (neocortex). Ébrenlétkor azonban ez a reaktiválási időszak törékenyebbé teszi az emlékeket. Ha például ez idő alatt próbálunk memorizálni egy második verset, nagy a valószínűsége, hogy az elsőt nehezebben tudjuk megőrizni a hosszú távú memóriánkban.
A Lübecki Egyetem kutatói Björn Rasch vezetésével azt feltételezték, hogy ugyanez történik alvás közben is, ezért kísérlettel próbálták igazolni elméletük helyességét. Huszonnégy önkéntest kértek arra, hogy memorizáljanak 15 pár kártyalapot, amelyek állatokat és hétköznapi tárgyakat ábrázoltak. A feladat elvégzése közben enyhén kellemetlen szagnak voltak kitéve. Negyven perccel később az alanyok felét, akik ébren maradtak, arra kérték, hogy tanuljanak meg egy második, valamivel nehezebb csoport kártyakombinációt. A kezdés előtt újból kitették őket az enyhén kellemetlen szagnak, melynek célja az volt, hogy kiváltsa bennük az első gyakorlat emlékeit.
Ezalatt a többi 12 alany rövid szundítás után kezdett bele a második gyakorlatba, melynek során úgynevezett lassú hullámú alvás alatt ki voltak téve a szagnak.
Ezután mindkét csoportot az eredeti gyakorlattal tesztelték.
A kutatók legnagyobb meglepetésére az alvó csoport jelentősen jobban teljesített, a minták 85 százalékát megjegyezte, míg az ébren maradt csoport csak 60 százalékos arányt tudott elérni.
"Az ébrenlét és az alvás teljesen más hatást gyakorolt az emlékek reaktiválására" - nyilatkozta a tanulmány vezető szerzője, Susanne Diekelmann. "Az agyi képalkotó vizsgálatok alapján úgy véljük, ennek a váratlan eredménynek az lehet az oka, hogy már az alvás első néhány percében megkezdődik az információ átvitele a hippokampuszból a neocortexbe."
Mindössze körülbelül 40 perc "szemhunyás" után jelentős mennyiségű emlék "töltődött le" és tárolódott el olyan helyre, ahol a hippokampuszban kódolás alatt lévő új információk már nem tudták zavarni.
Diekelmann elmondta, hogy a rövid alvás pozitív hatása az emlékek rögzülésére jelentős következményekkel járhat az olyan tevékenységekre, mint például a nyelvtanulás. Az eredmények olyan stratégia lehetőségét is felvetik, amellyel a poszttraumás stressz-betegségben szenvedőket lehet kezelni.
Diekelmann hangsúlyozta, hogy a számítógép rossz hasonlat az emberi agy memorizálási folyamatára. "Az emberi memória abszolút dinamikus. Az emlékek nem statikus módon archiválódnak a neocortexben, hanem a különböző hatások következtében állandó változásoknak vannak kitéve. Az emlékek visszahívása ehhez hasonlóan nem pusztán abból áll, hogy visszaolvassuk az elraktározott adatokat. A visszahívás olyan rekonstrukciós folyamat, melynek során az emlékek megváltozhatnak és akár torzulhatnak is."
Copyright AFP [2011] / Translation Medipress
