A vérnyomáscsökkentés előnyei
A hipertónia világszerte a kardiovaszkuláris betegségek vezető kockázati tényezője. A magas vérnyomás nem csupán az artériás rendszerben uralkodó, egy bizonyos határértéket meghaladó nyomás nagysága, hanem egy komplex kardiovaszkuláris megbetegedést jelent. A magas vérnyomás nem fáj, sokáig tünetmentes, mire felfedezik, sok esetben már a szervi szövődmények is előtérbe kerülhetnek, így ez a megbetegedés egyik fő felelőse a korai halálozásnak. A nagy klinikai tanulmányok szerint megfelelő vérnyomáscsökkentéssel, a célérték elérésével a stroke kialakulásának kockázata 35-40%-kal, a miokardiális infarktus 20-25%-kal és a szívelégtelenség kialakulásának esélye 50-55%-kal csökkenthető. Ezért napjainkban a hipertóniás betegek kezelésének elsődleges célja már nem csupán a vérnyomás értékének csökkentése, a célérték elérése, hanem az egyénre szabott kezeléssel a kardiovaszkuláris rizikó maximális csökkentése. Az optimális terápia beállítása, az elérni kívánt célértékek meghatározása a kivizsgálást követően az észlelt vérnyomásértékek és társbetegségek, a kialakult szövődmények függvénye. Ez azt jelenti, hogy a kardiovaszkuláris halálozás kockázatának csökkentéséhez adott esetben a célvérnyomás értéke már nem 140/90 Hgmm, hanem arra kell törekedni, hogy a vérnyomás érje el a 130/80 Hgmm-t, vagy ez alatti értéket.
A vérnyomás csökkentésére több gyógyszer-csoportból választhatunk, amelyek különböző módon hatnak. A kezelést gyakran eleve gyógyszer-kombinációval kell kezdeni.
Az időben elkezdett optimális kezeléssel sok-sok emberélet megmenthető, illetve a súlyos, maradandó fogyatékosság is elkerülhető.
Ismerjük most meg a kalcium-antagonisták hatásmechanizmusát.
Hogyan hatnak a kalcium-antagonisták?
A szív- és érrendszeri megbetegedések gyógyszeres kezelésében a kalcium-antagonista szerek jelentősége általánosan elismert és alkalmazásuk széles körben elterjedt. A gyors hatású készítmények kiszorultak a hosszú távon alkalmazott klinikai gyakorlatból és helyüket a tartós hatású gyógyszerek vették át. Hatékonyan alkalmazhatók a magas vérnyomás, az angina pectoris és a különböző ingerképzési zavarok kezelésében. Számos nagy klinikai vizsgálat támasztja alá, hogy a hosszú hatású kalcium-antagonisták eredményesen alkalmazhatók a hipertónia kezelésében.
Több megfigyelés utal arra is, hogy a kalcium-antagonista hatású szerek lassítják az érelmeszesedés előrehaladását is.
Nézzük meg, hogyan fejtik ki hatásukat!
A kalcium a szervezet fontos alkotóeleme, döntő szerepet játszik az izmok működésében. Az erek falában simaizomsejtek vannak, amelyek összehúzódása érösszehúzódást hoz létre és így nő a vérnyomás. Az ér falában lévő simaizomsejtek összehúzódásához szükség van kalciumra, amely kicsi csatornákon, a kalciumcsatornákon át áramlik be az izomsejtbe.
A kalcium-antagonisták ezeket a csatornákat zárják el, megakadályozzák a kalciuminonok sejtbe jutását, kalcium hiányában pedig értágulat jön létre, ennek következtében csökken a vérnyomás. Ezért nevezzük e gyógyszereket kalciumcsatorna-gátlóknak vagy blokkolóknak. Ugyanilyen módon ezek a szerek a szív koszorús ereit is tágítják, ezért gyakran használják őket szívkoszorúér okozta mellkasi fájdalom (angina pectoris) esetén is.
A kalcium-antagonistáknak több generációja ismert, nem alkotnak egységes csoportot. A sok járulékos hatásnak köszönhetően egyeseknek a vérnyomás- és az értónus csökkentése mellett erőteljes antioxidáns hatása is van, gátolják a lipidperoxidációt, az LDL-koleszterin májbeli felvételét és lebontását így jótékonyan befolyásolják a koleszterinszintet.
A gyors hatású készítményeket ma már hosszú távú vérnyomáscsökkentőként nem alkalmazzuk, de a tabletta szétrágása vagy a spray befújása után a hatás igen hamar, néhány percen belül jelentkezik, így vérnyomás-kiugrás esetén azonnal hathatós segítséget nyújthat. Mellékhatásként az erőteljes értágító hatás következtében arckipirulás, szívdobogásérzés jelentkezhet. A kalcium-antagonisták nem ritka mellékhatása a lábdagadás, vízhajtókkal történő kombinációs kezelés ellensúlyozza ezt a nemkívánatos hatást.
