Az allergiás megbetegedést a pszichoszomatikus betegségek között tartják számon.
Ugyanis a fellelhető szervi háttér, az immunrendszer túlvédekezése és a kimutatható biológiai, biokémiai elváltozás mellett általában megtalálhatók a lelki problémák, a lélek egyensúlyvesztése is. A hagyományos orvosi kezelés a tünetekre fekteti a hangsúlyt - a tünetek megszüntetése, vagy legalább enyhítése valóban nagy megkönnyebbülést okozhat -, de valójában nagyon ritkán következik be, hogy pusztán a tüneti kezeléstől teljesen megszűnik egy allergiás betegség.
Abban nagyjából minden szakmát képviselő egyetért, hogy az allergiás megbetegedések multifaktoriálisak, azaz sokféle tényezőből származtathatóak.
A hajlam (az ún. atópiás érzékenység) még öröklődhet is. A természetgyógyászok megközelítése is helytálló - ők például alapvetőnek tartják a táplálkozás megváltoztatását (só, tej-, tejtermék- és fűszerszegény étrend), amely nagyon kedvezően befolyásolhatja a tünetek alakulását.
Hogy az allergiának pusztán szervi háttere lenne, annak ellentmond a kutatások során feltárt néhány praktikus megfigyelés is.
- alvás, relaxáció, hipnózis alatt megszűnnek a tünetek
- antidepresszánsok, szorongáscsökkentők hatására javulhatnak, sőt akár teljesen megszűnhetnek
- érdekes megfigyelés, hogy ha az ember boldog (pl. szerelmes) szintén megszűnhetnek a tünetek
- bizonyos esetekben elég az allergénnel való vizuális érintkezés - azaz már a látvány is provokálja a tüneteket.
Néhány példa arra, hogy a pszichiáterek is milyen sokféleképpen közelítik meg ezt a megbetegedést. Vannak, akik szerint minden betegség diszharmónia, s az orvos alapvető feladata az lenne, hogy a harmóniát helyreállítása. Ez a keleti orvoslás jellemző filozófiája is. Sokszor a lelki élet diszharmóniája, azaz a lelki problémák (melyek ráadásul gyakran nem tudatosak), testi tünetekben nyilvánulnak meg. Egy-egy ilyen tünet vészjelzés, figyelmeztetés, hogy változtatnunk kell magunkon, a külvilággal való kapcsolatunkon.
Más megközelítésben az allergiát a szorongás ekvivalensének tartják (pl. érdekes módon egybeesik a szorongásos betegségek, valamint az allergiás tünetek számának nagymértékű szaporodása).
Az allergiás személyiségtípusra több, gyakran fellelhető jellemzőt is találtak
- az agresszió kifejezésének képtelensége
- túlérzékenység
- hajlam a függő, szimbiotikus kapcsolatokra.
Szintén mások a hátterében az anya-gyermek kapcsolat sajátos kötődési problémáit látják. Néhány kutató feltételezte, hogy az allergiás tünetegyüttes egyfajta túlvédekezés, szimbolikusan is: a beteg elfojt bizonyos tudattartalmakat, a problémákat a tudatalattijába gyömöszölve védekezik, nem akar szembenézni ezekkel. A védekezés tehát nem az allergénnek szól elsősorban, csupán áttevődik rá.
Pszichoterápiás kezelésére is sokféle lehetőség van. Az egyik, pl. új alkalmazkodási módok kialakítása, rugalmasabb viszonyulás a környezethez, hatékonyabb konfliktus-megoldás. Ehhez kapcsolódhat egyfajta attitűdváltás. Ez azt jelenti, hogy a beteg megtanulja másképp szemlélni azt, ami megbetegítő hatással volt rá (az alapproblémát), s megtanul kezelni bizonyos helyzeteket - ezáltal szintén más lesz az önmagához vagy a környezetéhez való viszonyulása. Más gyógyító technikák a személyiség lényegi, tartós, kedvezőbb átrendeződését segítik elő. A tünetek enyhüléséhez járulhatnak hozzá különböző relaxációs, vizualizációs gyakorlatok - ezek a test és a lélek kapcsolatát, egyensúlyát, kommunikációját segítik elő. VIII./8., 2000. Augusztus
