Parlagfű: néhány helyen romlott, másutt javult a helyzet

Emelkedett a parlagfű pollenkoncentrációja az országban az Aerobiológiai Monitorozási Hálózat adatai szerint. A múlt heti átlageredmények alapján továbbra is a Tiszántúlon a legrosszabb a helyzet, ahol a Köröstől északra IV. fokú (sötétbordó színnel jelölt) riasztás van érvényben, és hasonló a helyzet Kaposvár környékén is. Az Dunakanyarban és a Mátrában már megszűnt a riasztás, a parlagfű pollenkoncentrációja ezekben a régiókban csak a figyelmeztető jelzésnek megfelelő szintet érte el.

Az OKI Aerobiológiai Monitorozási Osztálya a múlt héten mérte a legmagasabb parlagfű pollenkoncentrációt a levegőben. Az allergiásoknak arra kell számítaniuk, hogy ezen a héten még fennmaradnak tüneteik, igazi enyhülésre csak októbertől számíthatnak. Ezzel együtt azonban – az OKI előrejelzése szerint – az idei parlagfű pollenszezon lefutása enyhébb lesz a sokéves átlagnál.

A Parlagfű Pollen Riasztási Rendszer térképe a szezonban hetente frissül és a http://oki.antsz.hu/files/jelentesek/pprr/aktualis.pdf címen.

A parlagfű rendszerint utak és vasúti sínek mentén, parlagon hagyott területeken, építkezéseken, árokpartokon, friss füvesítéseknél, nem megfelelően gyomirtott kapás kultúrákban, réteken és legelőkön fordul elő. Meleg éghajlatot, száraz talajt, nyáron pedig elegendő nedvességet igényel. Más, sűrűn növő növények környezetéből, fás területeken eltűnik. Jó hír, hogy 400 méter felett csak ritkán fordul elő (bár Franciaországban már 1000 méteres tengerszint feletti magasságban is találtak). Minden egyes növény pollenszemcsék millióit szórja a levegőbe. Egy tő parlagfű egy év alatt 60 ezer magot is termelhet, melyek a talajban maradva akár harminc évig is csíraképesek maradnak. A parlagfű Európában nem őshonos, az első világháború után kezdett elterjedni, valószínűleg az Osztrák-Magyar Monarchia adriai kikötőibe érkező, parlagfűvel szennyezett gabonaszállítmányokkal került át az amerikai kontinensről. Az első fertőzött területek a kikötők körül, illetve az onnan elvezető utak és vasútvonalak mentén alakultak ki. Az éghajlati viszonyok hasonlóak voltak, mint a növény eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában. A parlagfű európai terjedése a második világháború utáni években felgyorsult, a kilencvenes években pedig riasztó ütemet vett fel. A parlagfű ma többnyire a közlekedési útvonalak mentén terjed. A főutak melletti keskeny sávban és a vasútállomások környékén különösen nagy számban található. Terjedhet még növényi magvakkal (elsősorban napraforgómaggal) és madáreledellel is.