A garatnyálkahártya változatos eredetű gyulladását hívjuk torokgyulladásnak . Átlagosan a betegek 10 százaléka emiatt jelentkezik az elsődleges ellátásban dolgozó orvosokhoz, és az ambulánsan felírt antibiotikumok felét is a torokgyulladás kezelésére szánják, noha az esetek harmadában a kórokozó nem tisztázott. A torok olykor enyhe, máskor súlyos panaszokat előidéző fertőzései általában a belélegzett kórokozóknak köszönhetőek. A betegség nyelési nehézséggel és gyulladásos tünetekkel jelentkezik, és az antibiotikumos kezelés hatására 2-3 nap alatt megszűnik.
Fontos az ágynyugalom
A fertőzés egyik kísérő tüneteként fehér színű, lepedékes réteg képződhet, amely a garatra, illetve azon túl is kiterjedhet. Ezek a különálló lepedékfoltok idővel egységes lepedékréteggé állnak össze. A torok ilyenkor vörös színűvé válik, a nyirokcsomók pedig megduzzadnak, emiatt először szárazságérzet, majd nyelési nehézség alakul ki. A gyulladás mélyen a torokba is továbbterjedhet, ami köhögésre ingerli a beteget, a gége gyulladása pedig rekedtséggel jár.
Torokgyulladás esetén elsősorban a tünetek enyhítésére kell nagy hangsúlyt fektetni. A betegség könnyen, maradványtünetek nélkül gyógyul, de gyakoriak a visszaesések és a szövődmények a lábadozási időszakban: felléphet például heveny ízületi gyulladás vagy vesegyulladás . Láz- és fájdalomcsillapításra többféle gyógyszer áll rendelkezésre, fontos emellett az ágynyugalom és a bőséges folyadékfogyasztás.
Vírusfertőzés esetén nem, bakteriális fertőzésben azonban a szövődmények megelőzése miatt antibiotikumos kezelést is alkalmaznak. Gyógyszerek, illetve kellő pihenés mellett a tünetek gyorsan enyhülnek, és a beteg néhány nap alatt meggyógyul. Általános tendencia ugyanakkor, hogy többször írnak fel az orvosok antibiotikumot a szükségesnél, ami hosszú távon komoly egészségügyi kockázatot jelenthet. A tömegével szedett antibiotikumok ugyanis fokozzák a kórokozók rezisztenciáját , ezért a torokgyulladás előfordulása világszerte egyre magasabb.
