Egy brit felmérésből - melyet a kilencvenes évek elején végeztek - kiderült, hogy a 65 év feletti férfiak majdnem fele tapasztalta önmagán a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás tüneteit, ám mégsem kereste fel a szakorvost. Ennek többféle oka van: sokan félnek a műtéttől, olyan is jócskán akad, aki szégyelli problémáját, ám a legtöbben az időskor természetes velejárójának tartják a sűrűsödő gondokat. E tünetek megjelenése valóban természetes, az viszont indokolatlan, hogy az urak ne keressenek megoldást tüneteikre. A jelenség kutatói szerint összefüggés van az idősödéssel járó hormonális változások és a prosztata belső magvának megnagyobbodása között. Az ondótermelésben szerepet játszó, gesztenyenagyságú mirigy közvetlenül a húgyhólyag alatt helyezkedik el, a húgycső a belsejében halad. Mivel a mirigy egy feszes tokban helyezkedik el, kifelé nem tud terjeszkedni, így befelé szaporodik. Ezáltal időnként összepréseli a húgycsövet, akadályozva a vizelet normális áramlását. Ezért válik nehezen visszatarthatóvá, szakaszossá a vizeletürítés. Mivel a hólyag teljes kiürülését akadályozza a húgycső részleges elzáródása, ez nyomásérzést és gyakori vizelési ingert idézhet elő. Akinél az előbbi tünetek megjelennek, sokszor még az életmódját is megváltoztatja, hogy eltitkolja az állapotát: pl. a szükségesnél kevesebbet iszik, hogy elkerülje a kínosan sürgető ingert, csak olyan helyre mer elmenni, ahol biztos lehet abban, hogy talál illemhelyet. Állandóan szorong, s ez bizony pszichés állapotán is meglátszik.
Bár a betegség maga jóindulatú, kezelése nem csupán a korábbi életvitel visszaállítása miatt fontos. A vizeletürítési zavarok ugyanis fokozhatják a fertőzésveszélyt, a gyulladásos folyamatok pedig már nemcsak a húgyutakat, hanem a veséket is károsíthatják. Ezért a sokáig eltitkolt panasz lassan súlyos betegséggé fajulhat. IX. évf. / 5. szám
