Dr. David Dosa geriáter szkeptikusan fogadta először Oscar, a halál közeledtét érzékelő macska történetét, aztán könyvet írt róla.
Dr. David Dosa a Brown Egyetem geriáter professzora eleinte kételkedett Oscar képességeiben, amikor először hallott az öregek otthonában élő kis négylábúról, aki valahogyan képes érzékelni a halál közeledtét. Ám 5 év és 50 bizonyított eset után először a New England Journal of Medicine, orvosi folyóirat lapjain, majd később, nemrég megjelent könyvében írt Oscarról, az egyébként nem különösebben társaságkedvelő macskáról.
Oscar ugyanis különös képességek birtokában van: képes érezni a halál közeledtét. Erre úgy döbbentek rá az idősek otthona dolgozói, hogy megfigyelték, a társaságot egyébként mindig kerülő macska csak egyes emberekhez telepszik le, mégpedig azok mellé, akik néhány óra múlva meghalnak. Dr. David Dosa szerint Oscar történetének az a legszebb mozzanata, hogy ő éppen akkor nyújtott társaságot haláluk előtt az idősek otthona lakóinak, amikor szeretteik már nem lehettek ott.
A professzor eleinte tartott attól, hogy Oscart egy kis szőrös kaszásnak látják majd a szüleiket, nagyszüleiket elvesztő hozzátartozók, de nagy megkönnyebbülésére a családtagok éppen ellenkezőleg reagáltak, egyesek még a gyászjelentések szövegében is említést tettek Oscarról. Az otthonba 2005-ben került Oscar olyannyira megbízhatóan előrejelzi az életük végén járó bentlakók halálának közeledtét, hogy az otthon munkatársai előrejelzése alapján már többször telefonáltak is hozzátartozóknak, értesítendő őket arról: eljött a búcsú ideje. A négylábú képességei akkor is kiállták a próbát, amikor egy bentlakó esetében a szakemberek úgy látták, már végóráit járja, állapota olyannyira leromlott. Oscart is a szobába hozták, és az idős ember ágyára tették, de a macska nem akart bent maradni - a rossz állapotú beteg még további két napig életben maradt, majd Oscar kétséget kizáróan jelezte az otthon munkatársainak, amikor tényleg közelgett a halál.
Dr. Dosa sem a cikkében, sem a könyvében nem magyarázza meg Oscar képességeit, ugyanis ő maga sem tudja, mi lehet a válasz erre. Néhány lehetőséget azonban felsorol, amelyek választ adhatnak a különös adottságra, így elképzelhetőnek tartja, hogy Oscar egyszerűen az őt befogadó személyzetet utánozza, vagy, ahogy a kutyák képesek rákos sejteket kiszagolni, talán a macska érzékeli azokat a szagokat, amelyeket a haldokló sejtek bocsátanak ki.
