Egy férfibaj, amely végzetessé is válhat
Magyarországon évente másfélezer férfi hal meg prosztatarák, vagyis a dülmirigy daganatos megbetegedése, abból származó áttétek következtében. Ők azok, akiknél olyan késői stádiumban fedezték fel ezt a betegséget, hogy már nem volt mód a sikeres gyógyításra. A daganatos halálozás statisztikái felhívják a figyelmet erre a betegségre, hiszen a tüdő-légúti és a vastagbél daganatok után a harmadik leggyakoribb daganatos halálok.
Általában az idősebb férfiak jellemző megbetegedése, ritkán fordul elő 60 évesnél fiatalabb férfiaknál. Fontos tudnivaló, hogy a prosztatarák a betegség korai szakaszaiban (amikor még igen nagy hatékonysággal gyógyítható) sokáig teljesen tünetmentes, így ebben a stádiumban a felismerésére csak a rendszeres szűrővizsgálat ad lehetőséget. Épp ezért az 50 évet betöltő férfiak számára azt ajánlják az orvosok, hogy legalább háromévenként vegyenek részt szűrésen, sőt, azoknak, akiknek a családjában már előfordult prosztatarák, azt tanácsolják, hogy már 45 éves koruktól kezdve időnként menjenek el urológushoz. Ez azért is javasolható, mivel nemcsak az esetleges daganat, hanem más férfibetegségek is felfedezhetők a rutinvizsgálatok alkalmával.
Minden beteg más
A betegség alapvonásai ugyanazok, mégsem lehet egyazon, minden esetre egyaránt alkalmazható eljárási protokollt meghatározni. A kór várható lefolyása, hatásai, következményei, így a leküzdésére választható terápiás eljárás is függ attól, hogy milyen stádiumban sikerült diagnosztizálni, és nem kevésbé meghatározza a beteg életkora, élethelyzete, általános állapota, egyéb esetleges betegségei, további életkilátásai, várható élettartama is. A kezelésről, a követendő taktikáról azok hatásai, mellékhatásai, kockázata, a gyógyulás várható hatékonysága figyelembe vételével az orvos és a beteg közösen dönt.
"Lásd és figyelj!"
A prosztatarák kezelési módját tehát a daganatsejtek kiterjedése, a szövettani eredmény, a specifikus antigének vérben mért értéke (PSA), a beteg kora, általános állapota, és társbetegségei alapján választják ki. Előfordulhat az is, hogy a fentiek figyelembe vételével úgy döntenek, hogy az adott helyzetben a beteg rendszeres figyelésén, háromhavonkénti kontrollvizsgálatán kívül nincs más teendő. Dr. Romics Imre professzor (Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikája) egy előadásában ezt „Lásd és figyelj!" taktikának nevezte. Olyan, többnyire idős betegeknél lehet ezt követni, akiknek esetében a szövettani vizsgálat mérsékelt sejtaktivitást jelez, a daganat kis helyre terjed ki, a PSA érték alacsony, és a beteg panaszmentes. Az ő prognózisuk jó, várható élettartamukat a prosztata daganata nem befolyásolja.
Radikális, de hatékony: műtéti megoldás
Azokban az esetekben, amikor sikerült a szervre korlátozódó, áttétek nélküli stádiumban felfedezni a betegséget, és a beteg jó általános állapotban van, várható élettartama tíz év vagy annál több, a szakorvos a műtéti megoldást javasolhatja a teljes gyógyulás érdekében. Mivel ilyenkor a daganatsejtek még nem lépték át a prosztata határát, a prosztata és az ondómirigyek, valamint a környékbeli nyirokcsomók eltávolításával radikális eljárással, de sikerrel daganatmentessé tehető a beteg. Míg a prosztata jóindulatú megnagyobbodása esetén leggyakrabban a húgycsövön keresztül végzik a beavatkozást, rák esetén többnyire csak a nagyobb műtéti megterheléssel járó hasi vagy gáttáji metszés kerülhet szóba. Ha sikerült időben elvégezni a rákos prosztata műtéti eltávolítását, a beteg daganatmentes lesz, gyógyultnak tekinthető. Ugyanakkor a műtétnek több, az életminőséget rontó mellékhatása is lehet: a páciensek többségénél impotenciát okoz, és – legalábbis egy időre - inkontinencia is kialakul.
Sugárterápia
Vannak olyan betegek, akiknek az esetében nem alkalmazható a műtéti megoldás, mert magas koruk, gyengébb általános állapotuk, egyéb betegségeik miatt nem tehetők ki az operációnak. Náluk a sugárterápia jöhet szóba. Bár ezzel a módszerrel magát a daganatot nem lehet eltávolítani, de a daganatos sejtek elpusztításával annak további terjedését meg lehet akadályozni. Az eljárás a műtétnél kevésbé megterhelő, miközben eredményessége – különösen, ha a daganat nem lépte túl a prosztata határát – megközelíti a radikális prosztataeltávolításét.
A besugárzásnak is vannak mellékhatásai, az életminőséget rontó következményei is. Ilyen a potenciavesztés, és mivel a sugár a szomszédos szervekre is hatással van, előfordul húgycsőszűkület, sipoly, és az esetek mintegy egytizedében a hólyag és a végbél gyulladásos megbetegedése miatt gyakori vizelés, hasmenés alakul ki. A besugárzás nemcsak külső, hanem belső sugárforrásból is történhet: ebben az esetben magába a rákos szervbe helyeznek el parányi kapszulában sugárzó anyagot. Magyarországon nem annyira önálló terápiaként, inkább más kezelési eljárások kiegészítéseként, utókezelésként alkalmazzák inkább a sugárterápiát, de az egyre modernebb, célzottabb besugárzási technikák mindinkább helyet kapnak a prosztatarák elleni harcban is.
Hormonális kezelés
A prosztatabetegségeknek, így a daganatnak a kialakulása összefüggést mutat a beteg szervezetének hormonháztartásával, férfihormon (androgén), ezen belül a tesztoszteron szintjével. Így, ha más terápiás eljárásokra nincs lehetőség, hormonális úton, a tesztoszteron szint csökkentésével befolyásolják a prosztatarák további növekedését, állítják meg a terjedését. Azokban az esetekben kerül erre sor, amikor a daganat már elérte a prosztata tokját, esetleg már áttétet is képzett a nyirokcsomóba vagy más, távolabbi szervekbe, illetve ha a beteg idős kora, állapota miatt nem operálható, valamint ha a sebészi vagy a sugárkezelésbe nem egyezik bele.
A férfihormonok csökkentésének egyik módja, hogy azok forrását, a szervezetben való termelődését akadályozzák meg gyógyszeres úton, másik pedig a hím nemi hormont termelő herék sebészeti eltávolítása. Mindkét eljárás impotenciát okoz. Míg az ún. kémiai kasztráció visszafordítható, a sebészi visszafordíthatatlan beavatkozás, viszont rövid idő alatt, úgy érhető el vele a tesztoszteronszint csökkenése, azzal a rák kiterjedésének, további kifejlődésének megállítása, hogy a beteg szervezetét nem kell gyógyszerekkel terhelni. Alkalmazzák az ún. antiandrogéneket is, amelyek sejtszinten gátolják az androgének hatását, megakadályozzák, hogy a dehidrotesztoszteron tesztoszteronná alakuljon. Önálló terápiaként az antiandrogének alkalmazása azoknál jelenthet megoldást, akik fiatalabb, korai stádiumban lévő, jó prognózisú betegek, és potenciájukat meg szeretnék őrizni.
A prosztatarák kezelésében a legeredményesebbnek az ún. totális androgén blokádot tartják, amelyben egyesítik a sebészi vagy kémiai kasztrációt az antiandrogén kezeléssel. Ezek az eljárások egyedi döntéseket igényelnek, amelyek során az orvos és a beteg közösen mérlegeli a figyelembe veendő szempontokat, életkilátásokat, körülményeket, hatásokat és várható mellékhatásokat.
Kemoterápia
A prosztatarák esetében a speciálisan e szerv daganatellenes kezelésére kifejlesztett módszerek mellett általános rákgyógyászati szerek, a daganatos sejteket pusztító, további szaporodásukat gátló sejtmérgek, citosztatikumok alkalmazására is sor kerülhet, többnyire nem önállóan, hanem hormonkezeléssel kombinálva, vagy a fentebb ismertetett eljárások kiegészítéseként.
Együtt a beteggel
Mint minden daganatos betegségnél, úgy a prosztatarák esetében is rendkívül fontos a betegség kontrollálása, a rendszeres ellenőrző vizsgálaton való részvétel. Ezt annak a betegnek sem szabad elhanyagolnia, aki teljesen gyógyultnak, panaszmentesnek érzi magát! A betegség követésében sokat segít egy egyszerű vérvizsgálat: a vérben lévő PSA, vagyis a speciális antigének mértéke ugyanis jelezheti a betegség, a daganatsejtek aktivizálódását, vagy megváltozását, esetleg más terápia alkalmazásának szükségessé válását.
