Az emberek pénztárcáját leginkább az egészségüggyel kapcsolatos alapítványok nyitják meg, akik közül kiemelkednek a daganatos gyermekeknek gyűjtő szervezetek, amelyeknél az elmúlt évben számos visszaélés alapos gyanújára derült fény. Az adakozók elbizonytalanodtak, hogy maradt-e köztük olyan alapítvány, akiket érdemes továbbra is támogatni. Erre a kérdésre egyértelmű válasz: igen!
A daganatos betegségben szenvedő gyermekek száma viszonylag alacsony (évi 250-300 új megbetegedés), az egyéb betegségekhez képest is. Az érintett családokra hirtelen rászakadó teher miatt fontos a társadalmi összefogás és a támogatás. A nehézségek egy része - a beteget kísérő szülő kiesik a munkából; gyógyszerköltség, állandó utazási költség - anyagiakban is mérhető.
A daganatos betegek gyógyításával kapcsolatban mindenképpen említésre méltó, hogy a kórházaknak naprakésznek kell lenniük műszerezettség és ellátás szempontjából. Az egyre szűkülő egészségügyi keretekből ezek nem megoldhatók - ez a tény is teljes létjogosultságot ad a támogatásoknak.
Miért van szükség az alapítványokra?
Normális helyzetben a társadalomból érkező anyagi támogatások célba jutásának, illetve a kórházak és a betegek társadalom felé küldött üzeneteinek legmegfelelőbb csatornája, intézményesített formája az alapítvány. Sajnos, Magyarországon - egyes magánszemélyek "leleményességének" következményeként - nagyon sok esetben tisztességtelenséggel átitatott területről beszélhetünk. Ám ennek ellenére sem szabad elfelejteni, hogy a társadalom támogatása nélkül a hazai daganatos gyermekek helyzete ellehetetlenedne.
A betegek nem gyógyulhatnának például barátságos kórházi környezetben, ahogy a szülők sem lehetnének a gyermekük mellett. Sürgősségi helyzetben nem jutnának időben a megfelelő helyre, a kórházakban nem lennének megfelelő műszerek és eszközök a modern diagnosztikához, azaz az alapítványok segítsége nélkül ezeknek a gyermekeknek csak a töredéke gyógyulna meg. Ha valamennyi daganatos gyermekeket segítő szervezettől elfordulnánk, az beláthatatlan következményekkel járna. Azoktól a támogatásoktól is elesne a kórház, amelyek eddig a tisztességes alapítványokon keresztül jutott el hozzájuk.
Az állam is konstruktív
A helyzet tisztázása és javítása érdekében az állam is igyekezik konstruktív lenni. Megváltoztatta a törvényi környezetet, olyan jogszabályok születtek, amelyek szorosabb felügyeletet írnak elő az alapítványoknak. Szintén pozitív kezdeményezés az úgynevezett Semmelweis Védjegy, amely a valóban hasznos munkát végző, nem csupán a saját megélhetését biztosító alapítványokat igyekszik kiválogatni.
Adózóként egyet tehetünk, alaposan körülnézünk, hogy kinek adjuk oda az egy százalékunkat. Ne a jól sikerült reklámok, fényképek alapján hozzuk meg ezt a fontos döntést, nézzünk kicsit mögé a dolgoknak. Mire fogják valójában költeni a nekik felajánlott pénzünket, valóban teljesíteni tudják azt a feladatot, amit hirdetnek magukról, megvannak-e ehhez a megfelelő szakembereik? Csak az 1 százalékból élnek, jól felépített költséges reklámjaik révén, vagy jutnak-e egyéb bevételekhez tudatosabb magáncégektől? Valóban a " legmodernebb ", valóban "életmentő " az a műszer, amit meg akarnak venni az adományomból és valóban annyiba kerül? Azok az érintettek, akiknek a fényképével reklámozzák magukat az alapítványok, azok valóban önként adják az arcukat, vagy csak ennek árán juthatnak hozzá a számukra elengedhetetlen támogatáshoz?
Mielőtt döntenénk, legyünk legalább annyira körültekintőek, mint például egy nagyobb műszaki cikk vásárlásánál. Az 1 százalék körül mindig gond lesz, amíg mi adományozók nem ugyanolyan körültekintéssel adjuk oda a pénzünket, mintha egy nagyobb kölcsönt adnánk egy nem túl távoli és nem túl közeli ismerősünknek. Ezzel az odafigyeléssel az igazán hasznos munkát végző alapítványok munkáját és rajtuk keresztül a valóban rászorulóknak segíthetünk.
