A nyirokrendszer őrei
Az emberi testet a vérerekhez hasonlóan egy másik nagy hálózat, a nyirokerek hálózata is átszövi. Ez a rendszer kettős feladatot lát el.
Egyrészt visszavezeti a szövetnedv feleslegét a véráramba. A vér ugyanis nem közvetlenül érintkezik a szövetek sejtjeivel, hanem a szövetnedv által létesít kapcsolatot. A hajszálerek érfalán át oldott tápanyagokat és oxigént tartalmazó vérplazma kerül a sejtek közé, a kapillárisok pedig szén-dioxidot és egyéb bomlástermékeket, valamint vizet vesznek fel a szövetnedvből. Mivel ez a csere a mennyiségeket tekintve nincs egyensúlyban, a szövetnedv hamar képes lenne felhalmozódni. Ennek ellensúlyozása érdekében viszont a nyirokerek visszavezetik a felesleget egy nagy vénába, így kerülhető el normális esetben az ödémásodás .
A nyirokrendszer másik jelentős funkciója, hogy a benne keringő nyirokból képes kiszűrni az idegen anyagokat, antigéneket, kórokozókat. Ezt a nyirokcsomók és egyéb nyirokszervek, így például a mandulák vagy a lép által végzi el. A nyirokcsomók kötőszövetes fallal rendelkező, rekeszekre osztott nyirokszervek. Testtájanként csoportokba rendeződve több száz ilyen csomó helyezkedik el az emberi szervezetben, amelyekben kórokozók támadásakor gyorsan elszaporodnak a fertőzésekkel szembeni küzdelemben érdekelt limfociták.
Tapintható duzzanatok
Bizonyos körülmények között a normális állapotban legfeljebb 1-2 centiméter átmérőjű nyirokcsomók megduzzadhatnak, akár annyira is, hogy könnyen kitapinthatóvá és láthatóvá váljanak, különösen a nyakon, a hónaljárokban és ágyéktájon. Ennek hátterében gyakran valamilyen gyulladás áll, mivel nyirokszervként ezek a csomók minden környezetükben lezajló gyulladásban érintettek. Legtöbbször tehát valamely más szerv gyulladása miatt, másodlagosan jelentkezik a probléma, de például egyes vírusos és bakteriális fertőzések miatt magukban is begyulladhatnak a nyirokcsomók.
Fontos megemlíteni, hogy a duzzanatot daganatos megbetegedések ugyancsak előidézhetik. A nyirokcsomók megnagyobbodása kifejezetten gyakori tünet leukémia vagy limfóma esetén. Amennyiben tartósan fennáll a gyulladás, mindenképpen érdemes kizárni a rákos elváltozás gyanúját, akárcsak olyan specifikus fertőzésekét, mint a Lyme-kór vagy a macskakarmolási betegség.
