Feltérképezik, hogy mi történik a sikeres újraélesztésen átesett betegekkel a magyar egészségügyi ellátórendszerben: megkapják-e azt az ellátást, amely fokozott biztonságot és a hosszabb túlélés esélyét nyújtja számukra. Ha nem kapja meg, akkor el kell gondolkodni azon, hogyan lehetne ezen javítani - áll a Magyar Oxiológiai Társaság, a Magyar Resuscitatios Társaság valamint a Magyar Kardiológusok Társaságának Aritmia és Pacemaker Munkacsoportjának közös sajtóközleményében.
A kutatás adatait várhatóan 2008 második negyedévében ismertetik.
A program apropója, hogy Magyarországon a hirtelen szívhalál az elsőszámú halálok, becslések szerint évente 15-20 ezer ember életét követeli. Az Országos Mentőszolgálat egy évben átlagosan 3500 beteget lát el hirtelen szívhalál miatt. Ezen betegek jelentős része olyan szívritmuszavarban szenvedett, amely az ajánlások alapján beültethető defibrillátor (ICD) alkalmazását indokolhatja.
Szakemberek most azt szeretnék megtudni, hogy minden betegnél elvégezték-e azokat a vizsgálatokat, amelyek alapján eldönthető, hogy szüksége van-e az illetőnek kardioverter-defibrillátorra (ICD-re).
A beültethető kardioverter-defibrillátor egy stopperóra méretű, a mellkas felső részébe, a bőr alá ültethető elektronikus szerkezet, amely a vénákon keresztülvezetett elektród(ok) révén képes ingerelni, és ezáltal összehúzódásra késztetni a szívizmot, illetve képes nagyenergiájú sokk leadására. Így megszüntethető a szívritmuszavar.
Az érvényes orvos-szakmai ajánlások alapján ezt a készüléket kötelező beültetni minden, kamrafibrilláció vagy pulzus nélküli kamrai tachikardia miatt sikeresen újraélesztett beteg esetében, mivel az említett szívritmuszavarok megismétlődése nagyon valószínű - áll a szervezetek közleményében.
Hozzáteszik, hogy Magyarországon az utóbbi években egyre több kardioverter-defibrillátor került beültetésre. 2003-ban 37 beültetés, 2006-ban pedig ennek közel duplája, 63 beültetés jutott 1 millió főre vetítve. Ez a szám azonban még mindig rendkívül alacsonynak számít a nyugat-európai átlaghoz képest.
A hirtelen szívhalál túléléséért a mentőszolgálat újraélesztési kapacitásának javításával, tehát több mentőautó, több defibrillátor készülék üzembe állításával lehet küzdeni, de szükség van az emberek újraélesztési képességének és készségének fejlesztésére is.
A hirtelen szívhalál bekövetkeztekor ugyanis a beteg élete jó eséllyel megmenthető, ha a segítség 5-8 percen belül megérkezik. Mivel ezt a kiérkezési időt a mentőszolgálatok még a legfejlettebb országokban sem képesek mindenhol garantálni, a túlélés esélyeit legjobban az úgynevezett laikus újraélesztők bevonásával lehet növelni.
