A 2-es típusú diabétesz előfordulása rohamosan növekszik világszerte. Ez az érintettek száma 2010-ben mintegy 285 millió volt, de a számuk várhatóan eléri a 439 milliót 2030-ra. A globális diabétesz járvány úgynevezett mikro- és makrovaszkuláris (a kisereket és a nagyereket érintő) problémák sorát hozza elő. Ezek hatalmas gazdasági terhet jelentenek mind a betegek, mind pedig az őket ellátó egészségügyi rendszer számára mind a fejlett, mind pedig a fejlődő gazdaságokban. A diabéteszes microvaszkuláris betegségek között a krónikus vesebetegség (CKD) különösen nagy kihívásokat jelent.
A cukorbetegség és a veseproblémák összefüggenek
A cukorbetegség a fő oka a végstádiumú vesebetegségnek (ESRD). A krónikus vesebetegség hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségekhez, és ezért növeli a halálozást és a kardiovaszkuláris események számát. A 2. típusú cukorbetegek körülbelül 40 százalékánál magasabb a vizelettel való albuminürítés, ami összefüggésben van a cukorbetegek 17 százalékánál mutatkozó krónikus vesebetegséggel. Az intenzív glikémiás kontroll szerepet játszik abban, hogy megállítsák vagy lassítsák a diabéteszes vesebetegség előrehaladását. A vércukorszint-csökkentő szerek ezeknél a betegeknél nem megfelelőek a biztonsági és tolerálhatósági megfontolások miatt.
A 2. típusú cukorbetegség és CKD együttes előfordulásakor nem érhető el vagy tartható fenn a megfelelő vércukorszint . Egy korábbi tanulmány ugyanakkor azt bizonyította, hogy az intenzív vércukorszint kontrollálás a 2. típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél drasztikusan csökkentette a kockázata vesét érő következményeket, köztük a súlyosbodó nephropathiát és ESKD-t.
A kutatási eredményekből egyértelmű volt, hogy az intenzív glikémiás kontrollnak nem volt hatása a kardiovaszkuláris halálozására egészében, azaz az összes mortalitásra, a szívinfarktusra vagy a stroke-ra. Továbbá, a kiindulási CKD állapot nem volt hatással az intenzív vércukorszint kontroll eredményeire. Azonban a kontroll folyamatos védelmet nyújtott a ESKD kifejlődése ellen a 2. típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél, de a betegek legnagyobb hasznára az volt, hogy sikerült fenntartani a veseműködésüket.
