Policisztás ovárium, metabolikus szindróma, agysérülés. E különböző kórképeket egy dolog köti össze: a hormonok.
Az Európai Endokrinológiai Társaság 9. konferenciáján bemutatják az endokrin (belső elválasztású) hormonokkal kapcsolatos megbetegedésekkel és a hormonokban rejlő lehetőségekkel kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményeket.
Az Európai Endokrinológiai Társaság 9. konferenciáját április 28-a és május 2-a között tartják a Budapesten a Papp László Sportarénában. Az Európai Endokrinológiai Társaság (ESE) és a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság (MEAT) által szervezett rendezvény 5 napja alatt a több mint 2000 résztvevő többek között 10 plenáris előadás és 25 szimpózium során ismerkedik az európai és nemzetközi endokrinológia újdonságaival, legfrissebb kutatási eredményeivel és vívmányaival.
Az endokrinológia a belső elválasztású (hormontermelő) mirigyek és váladékaik élettanával, valamint a hormonokra visszavezethető betegségekkel foglalkozó tudományág. A hormonok olyan jelhordozó molekulák, amelyek információt tartalmaznak az őket termelő sejtek állapotáról, és melyek képesek befolyásolni más sejtek működését. Az emberi szervezetben számtalan hormonokat termelő szervet, és sokféle hormont ismerünk már, azonban még mindig fedeznek föl újabbakat.
A konferencia tudományos programjában ismét beszámolnak új, nemrégiben felfedezett hormonokról, mint ahogy az is friss ismeret, hogy a gyomor, sőt a zsírszövet is hormontermelő szerv!
Ebből következően az endokrinológiai szakterülete is igen szerteágazó. Ide tartozik a cukorbetegség korai felismerése és kezelése, a pajzsmirigybetegségek, a petefészek-működés zavarai (bele értve a menstruációs zavarokat), a férfi nemi működés zavarainak hormonális vizsgálata (impotencia, férfi meddőség), az agyalapi mirigy (hipofízis) működészavarainak vizsgálata, a vízháztartás zavarai, a növekedési zavarok (óriás és törpenövés), a mellékvesekéreg és velő működésének vizsgálata, a magasvérnyomás-betegség és a kövérség esetleges hormonális okainak felderítése, a mellékpajzsmirigy működés vizsgálata, és a csontritkulás hormonális okainak felderítése is.
A nemi hormonok szerepe az idegrendszerben kettős, egyrészt endokrin (véráramba jutó hormonális) jelként, másrészt lokális autokrin (amikor egy sejt saját maga állítja elő és használja föl a vegyületet)-parakrin (egy sejt által előállított hormon csak a közvetlen környezetében lévő sejtekre hat) funkcióval működnek.
Az agy endokrin és reprodukcióért felelős területein kívül a nemi hormonok befolyásolják a tanulás, érzékelés területeit, valamint szabályozzák az agy azon régióinak növekedését és plaszticitását is melyek nem kapcsolódnak közvetlenül a szaporodáshoz.
A PCOS rövidítés a Polycystic Ovary Syndrome kifejezésből ered, ami policisztás petefészek tünetegyüttest (policisztás ováriumot) jelent. A PCOS a leggyakoribb női endokrinológiai betegség, a termékeny korban levő nők hozzávetőlegesen 10 százalékát érinti. Ez a tünetegyüttes felelős leggyakrabban az anovulációs jellegű meddőségért.
A PCOS oka mindmáig ismeretlen, de nagy valószínűséggel genetikai okokra visszavezethető betegség. Ahhoz, hogy a szervezetben egészséges peteérés menjen végbe, megfelelő arányban kell jelen lennie az androgén- (férfi nemi hormon), illetve az ösztrogénszintnek (női nemi hormon). E betegségben szenvedő nők esetében az androgén arány túlzottan magas, ami a peteérés elmaradását okozza.
A kongresszus során több előadás is foglalkozik a policisztás petefészek tünetegyüttessel kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményekkel. Egy német vizsgálat például arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen összefüggések mutathatóak ki a PCOS és a férfi nemi hormon hatásait közvetítő androgén receptor polimorfizmusa (génszekvencia változatok) között. A kutatás eredményei alapján kiderült hogy ez a fajta genetikai változatosság a PCOS egy újonnan felfedezett önálló rizikófaktora, ami szerepet játszhat a betegség családi öröklődésében, és felelős például a PCOS akár anyagcsere-betegséghez vezető következményeiért.
Ez utóbbihoz feltétlenül tudni kell, hogy ez a betegség a 2-es típusú cukorbetegség és a metabolikus szindróma kialakulásának fő rizikófaktora a serdülőkorú és fiatal felnőtt nőkben. A PCOS-ben szenvedők körében a metabolikus szindróma (komplex anyagcsere-betegség) kockázata az androgénszint emelkedésével párhuzamosan nő, függetlenül az inzulinrezisztenciától és az elhízástól. A hiperandrogenémia (petefészek eredetű férfihormon túlműködés) a PCOS-ben szenvedő nők családjainak fő öröklődő fenotipusa, azaz generációról generációra biztosan átadódik ideértve az anyákat és a férfitestvéreket is.
Az ECE 2007 során bemutatott másik, amerikai kutatás feltérképezte a betegséggel összefüggő egyes genetikai összetevőket. Ezen vizsgálat eredményei alátámasztják, hogy a PCOS legfőbb öröklődő rendellenessége, a hiperandrogenémia önmagában is hozzájárul a metabolikus rizikóhoz, azaz a szív- és érrendszeri kockázat megnövekedéséhez.
Az elhízás, inzulinrezisztencia (amikor azonos mennyiségű inzulin egyre kevésbé csökkenti a vércukorszintet) és a hiperandrogenémia más és más tüneteket − hirsutizmus (túlzott szőrnövekedés), menstuációs zavarok, peteérés zavara, metabolikus elváltozások (pl. kóros elhízás) és megnövekedő fogékonyság a 2-es típusú cukorbetegségre − okoznak a betegeknek.
A policisztás ovárium betegség sikeres kezelésének egyik sarokköve − a diétás étrend eredményeképpen fellépő súlycsökkentés és az életmódváltás mellett − éppen ezért a személyre szabott gyógyszeres terápia. Miután minden elhízott, PCOS-ben szenvedő nő, de a normális testömegű PCOS-ben szenvedő nők több mint fele egyben inzulinrezisztanciával is küzd, a legtöbb ilyen betegnél inzulinérzékenység fokozó (insulin-sensitizer) szer alkalmazása ajánlott.
A Dr. Renato Pasquali által vezetett kutatás adatai rámutattak, hogy az androgén szint csökkentése, az inzulinrezisztencia javítása és a vérzsír (koleszterin) eltérések csökkentése mellett az inzulinérzékenység fokozók alkalmazása csökkentette a hirsutizmust (túlzott, és nemkívánt helyeken fellépő szőrnövekedés) és az aknét (pattanások, kiütések) is, bár fő feladatuk a peteérés elindítása és a meddőség kezelése.
A vizsgálat eredményei alapján − egy rövidtávú inzulinérzékenység fokozó terápia és életmódváltás után − az elhízott PCOS-ben szenvedő nők legalább egyharmadánál javult a menstruáció és a peteérés.
Egyébként a hirsutizmus és a hiperandrogenémia kezelésére már régóta használt antiandrogén készítmények vizsgálatánál felfedezték, hogy hosszú távú alkalmazásuk javíthatja a hasi elhízást, a vérzsír (koleszterin) eltéréseket és akár az inzulinrezisztenciát is.
Más nemi hormonok, az ösztrogén és progeszteron, az idegsejteket védő (neuroprotektív) hatást fejtenek ki a központi idegrendszerben, ami feltehetően befolyásolja több neurodegeneratív betegség kialakulását és fejlődését, ugyanúgy mint az agyi traumák utáni gyógyulás folyamatát.
Több kutatás is rámutatott, hogy az agy gyorsítja mind e hormonok termelődését, mind a felvételükért felelős receptorok működését a sérült agyterületen.
Az aromatáz, egy a nemi hormonok termelődésében fontos szerepet játszó enzim, genetikai vagy gyógyszeres befolyásolásának eredményeképpen kiderült, hogy ezen enzim, és ezen keresztül az adott hormonok központi idegrendszeri termelődésének pozitív befolyásolása része a szervezetet érő neurodegeneratív elváltozások, sérülések elleni természetes védekezésének. Ez a felismerés számos új eljárás és gyógyszer fejlesztése előtt nyitja meg a lehetőséget.
2007-04-29 10:37
Forrás: Weborvos
